Evangélikus Egyházi Értesítő, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1913-03-30 / 1. szám

16 HYÄNE. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 1. Sfc. A nagy számmal egybegyült közönségnek külö­nösen tetszett: Ernyey—Poldini a „Tavasz érkezése“ című daljátéka, Kossovits „Táncdal“ című négyszólamú karéneke és Tordai—Grail Erzsi a „Fecskék“ című többesbeszéde. Az iskola mint minden évben, az idén is meg­ünnepelte március 15-ét; az ünnepi beszédet Votisky Zoltán tanár mondta. Ugyanaz nap délelőtt 11 óra­kor az Önképzőkör rendezett hazafias ünnepet. A X. kér. lelkészi kör nöbizottsága és az evang. családi kör folyó évi március 30-án délután 4 órakor a M. Á. Y. telepi (északi főműhely mellett lévő) ifj. egyesület termében Livingstone ünnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Megnyitó beszéd. 2. Ének, előadják a polgári iskola ev. növendékei. 3. Szász Károly: A hitetlen, szavalja: Jakab Gizella k. a. 4. Ének, előadják a polgári iskola ev. növendékei. 5. Livingstone emlék­beszéd, tartja: Majba Vilmos, lelkész. 6. Ének, elő­adják a polgári iskola ev. növendékei. 7. Ábrányi: Mi a haza, szavalja Bárány Teréz k. a. 8. Jöjj Jézus­hoz, éneklik: Czapf Róza és Etel k. a. 9. Yárady Antal: Júdás, szavalja : Glaser Mihály tanító úr. Kez­dete 4 órakor. Evangélikus „boy scouts“. Értesítőnk már több ízben megemlékezett erről a mozgalomról, melyet hazai talajba átültetni mindenképen kívánatos, üdvös dolog. Hogy a „boy scouts“ eszméje hovatovább minálunk is milyen kedvességnek örvend, azt mi sem mutatja inkább, mint a több oldalról kiinduló törekvés ilyen „cserkész“ vagy „úttörő“ csapatok ala­kítására. Legújabban egy fővárosi elemi iskolai igaz­gató fáradozik egy általa nagyon ügyesen „Magyar Őrszem“-nek nevezett cserkész-csapat toborzásán, melynek erkölcsi célját főleg turisztikai alapon óhajtja szervezője megvalósítani. Majba Vilmos. lelkész abból az elvből kiindulva, hogy a mozgalomnak tulajdonképeni gerincét a vallás­erkölcsi alap adja meg, ilyen alapon szervezte csapa­tainkat a kőbányai és a tisztviselőtelepi gimnáziumok tanulói köréből. A tisztviselőtelepi csoport Martony Elek vallástanár vezetése alatt eddig szombatonként tartotta rendes heti összejöveteleit Majba lelkész által bérelt Simor-utcai (9. sz. I. em.) ideiglenes helyisé­gében, melyet a lelkész, valamint Dörner Béla máv. gépgyári főellenőr úr által felajánlott bútorokkal célszerűen berendezhettünk. Az összejöveteleknek tár­gyát vallásos elmélkedések, a „scouts“ szabályok, in­strukciók, ügyességek megbeszélése és általános isme­retszerzés képezték. Mivel pedig a magyar cserkészfiú számára egy világnyelv, nevezetesen a német nyelv tanulását is felvettük, német társalgóórát is tartunk. A vallásos elmélkedéseket és német társalgást Mar­tony Elek, felügyelő vallástanár tartja, illetve vezeti. Az ifjak szakszerű kiképzésében Fakla János és Probstner Anatol egyetemi hallgatók, a Bethlen Gábor- Kör tagjai fejtenek ki köszönetreméltó közreműkö­dést. A rendszerint vasárnapra eső kirándulásokat mint a már megalakult „őrs“-ök őrsvezetője Fakla István, gimn. VIII. oszt. tanuló vezette nagy ügybuz­galommal és hozzáértéssel, míg helyiségünk berende­zése és a kirándulások előkészítése, az egyes gya­korlatok műszereinek előállítása körül Dörner György gimn. V. oszt. tanuló bajtársunk működött közre sze­retetreméltó odaadással. Rózsa Zoltán VIII. oszt. tanuló pedig sajátmaga készítette heliograf-készülékekkel ajándékozott meg bennünket, így is megvalósítani segítve azt a cserkész-elvet, hogy lehetőleg ne szo­ruljunk másra és kíméljük a felesleges költséget! Husvét utánra nagyobb kirándulások és a szervezet kibővítése van tervezés alatt. A kőbányai csoport őrsvezetője Glaser Mihály tanító. Luther-Társasági Értesítés. A Luther-Társaság igazgató-tanácsa Osztroluczky Miklós elnöklete alatt folyó évi február hó 27-én ülést tartott, amelynek legfontosabb targya a fel­állítandó ifjúsági könyvtár ügye volt. Másfél évvel ezelőtt az állami ifjúsági könyvtárak felállítása alkal­mával javasolta volt Majba Vilmos a társaság főtitkára, hogy ily könyvtárak evangélikus egyházunkon belül is felállíttassanak. A munka megkezdődött; sokat vitatkoztunk, gyűléseztünk, cikkeztünk ez ügyben. Voltak, akik a szervezést ellenezték, mert állítólag ezzel más életképes vállalatot meghiúsítunk; voltak megint mások, akik a megvalósulást türelmetlnül várták és a társaság vezetőségétől több agitilitást követel­tek, lemaradással vádolván a társaság vezetőségét. Ezen pro és kontra vitatkozások alatt a munka a központban folyt; a társaság főtitkára összeállította a típusokat. Azokat felülvizsgálta az egyetemes könyvtár­bizottság. Átnézte és megerősítette a külön e célra összehívott irodalmi bizottság. Megindultak a tárgyalások az egyes könyvkiadókkal; szerződésszerű megállapo­dásokat kötöttünk négy nagy kiadóval, több kisebb céggel és egyik-másik íróval, könyvkötővel és üzlet­vezetővel egyaránt. Nem kevesebb, mint 946 statisztikai ívet feldolgoz­tunk, amelyek az egyes egyházaktól beérkeztek; 26 cég ajánlata felett tárgyalásokat folytattunk és némelyik cégképviselővel 4—5-ször is tárgyaltunk. Végre elfogad­ható megállapodásra juthattunk. A sok időt igénybevevő számításokból kitűnt, hogy ily könyvtárak felállítása, ha azok kötelezően rendeltetnek el, szép anyagi haszon­nal jár. Ennek következtében a típusjegyzéket elkészí­tettük, próbatípusokat köttettünk és annyira jutottunk, hogy csak a rendelések kellettek, hogy a nagy művet megvalósíthattuk volna; munkánk gyümölcsében gyö­nyörködtünk volna mindnyájan. — Rendelések is érkez­tek ! Nem több, sem kevesebb, mint hét gyülekezettől! Mily elszomorító, csekély eredmény oly nagy munka után. Ilyen a mi protestáns autonómiánk, lelkesedé­sünk és szabadságunk! Időközben a reformátusok meg­valósították a kötelező ifjúsági könyvtártípusvállalatot. Mi pedig kérdjük, vájjon a Luther-Társaság ily auspiciumok mellett hét gyülekezet rendelésére hozzá­foghat az ifjúsági könyvtár szervezéséhez? Ugye nem! Az igazgatótanács elhatározta is, hogy a könyvtártípus­vállalatot egyelőre meg nem indíthatja, mert, hogy az állami és a református könyvtártípusokkal verseny- képesek lehessünk, ahhoz nem hét gyülekezet rendelése kell, hanem legalább száz, úgy, hogy eredményes működéshez az évi átlagos rendelés 25 000 koronát kitegyen. Csak akkor köthetünk kedvező szerződéseket, s tudunk anyagi és erkölcsi hasznot elérni. Megbízható forrásból értesültünk arról, hogy Hegedűs és Sándor- cég másfél millió korona árú könyvet lekötött a kötelező református könyvtártípus számára. A mi csekély rende­lésünk mellett részesítik-e majd a könyvkiadók a Luther-Társaságot abban a százalékban, amint a fenti ref. céget részesítették ? Ugy-e nem! És ha a társaság nem kapja meg azokat a százalékokat, vájjon képes lesz-e olyan kedvezményeket nyújtani, amilyeneket nyújt az állami vagy a református típus? Bizonyára nem! S ha nem nyújtjuk azokat a kedvezményeket, ha a Luther-Társaság típusa esetleg drágább lesz 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom