Evangélikus Egyházi Értesítő, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-07-15 / 2. szám
2. sz. EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍT^ 53 let? Először is azért, mert Isten szorongató ereje szívemnek nem hágy nyugtot, ha ezt elmulasztóul. Továbbá, mert engem terhelne, ha háládatlanságom következtében Nagytisztelendúséged szive megkeményedne, mely által az ártatlan is szenvedne a haszontalannal, ha éppen Nagytiszteletüséged segedelmére van utalva. És végül, hogy hálám jeléül Önnel is közöljem azt az örömhírt, amelyet az Ur bennem végrehajtott. Amit sem ész, sem nevelés, sem iskola, sem törvény és semmi sem volt képes velem tenni, azt a hatalmas, élő, egy igaz és örök Isten egy csapással megteremtette, ö legyen az én vezérem, atyám és Istenem, az Ó utait akarom járni a mi Urunk Jézus Krisztus által halálomig. Múlt vasárnap, husvétkor, jó édes anyámnak, bátyámnak és nővéremnek is Írtam az első levelet két és félesztendó óta. Választ azonban nem kaptam és nem is kaphattam és még azt sem tudom, szegény jó édesanyám él-e még vagy sem. — Hiszen már 70 éves. — Amikor Nagytiszteletúséged nekem oly jóakaratúlag tanácsolta, hogy menjek hozzájuk, nem tettem és ki tudja, talán most e félelmetes csapás vár rám. Nagytiszteletű Uram! Kérem bocsásson ‘meg nékem minden mulasztásomért. Az Ur áldása pedig melytől minden függ, legyen Önnel és családjával Kiváló tisztelettel alázatos szolgája __k ....d. P rotestáns Patronázs-Egyesület. A Prot. Patronázs-Egyesület 1912 jún. 19. tartotta gróf Ráday G. és Kaczián János esperes elnöklete alatt ezévi rendes közgyűlését. Az akkor dr. Lázár főtitkár által előterjesztett jelentésből híveink tájékoztatásara. valamint a nemes munkának minél szélesebb körben való ismertetésére a következőket jelentjük : 1910 szeptember 17-én tartott közgyűlésünk óta másfél év telt már el. Kötelességünk lett volna az egyesület tagjait a múlt évben is közgyűlésre összehívni, de ebben az hátráltatott bennünket, hogy duna- almási Kerkapoly-Bodor-szeretetházunk építkezése folyamatban volt s a közgyűlésnek erról mint befejezett alkotásról óhajtottunk beszámolni. Egy ilyen nagyobbszerü (ma már 55 fiú felvételére berendezett) intézet létesítése és vezetése állandó gondot és munkát igényel és pedig nemcsak a helyszíni vezetés, hanem a központi adminisztráció is. Ez a központi adminisztráció vette igénybe az egyesület vezetlségének idejét, úgy hogy egyéb patronázs- munka végzésére aránylag kevés idő, munka és ember jutott. A Prot. Patronázs-Egyesület ezt a szeretetházat úgyszólván a semmiből teremtette elő. A nagylelkű alapító, ki a szeretetház törzsépületének átengedésével az egyesületnek a lehetőséget megadta egy ilyen intézmény létesítésére, tudta, hogy ezzel az egyesületnek a szeretetház fenntartását lelkiismereti kötelességévé teszi. És az egyesület vezetőségében feltámadt a bizalom, a hit, hogy igenis képesek leszünk ezt a szeretetházat fenntartani. Ezt a hitünket nemcsak éreztük, de terjesztettük is, sőt be is bizonyult, hogy a szerény keretekben mozgó kezdetleges szeretetház habár primitívebb eszközökkel, de épp úgy megfelel a javító nevelés követelményeinek, mint a nagy költséggel létesített és fenntartott állami javitó-nevoló-intézetek. Ennek köszönhetjük, hogy a ni. kir. igazságügyminisztérium, melynek elismerő jóakaratáért és bőkezű támogatásáért sohse lehetünk elég hálásak, készséggel karolta fel a szeretetház kibővítésére irányuló terveinket. 1911-ben a m. kir. igazságügy- minisztériumtól építkezési segély és egyéb címeken 22,000 koronát kaptunk, a javító-nevelésre ítélt és szeretetházunkban elhelyezett növendékek tartásdíja címén pedig 7333 korona 33 fillér állami hozzájárulásban részesültünk. Sőt nemcsak a közvetlenül érdekelt m. kir. igazságügyminisztérium, hanem — intézetünk gazdasági jellegű lévén — am. kir. földművelésügyi minisztérium is hathatósan támogatott bennünket, midőn intézetünk gazdasági felszerelésére segélyt, állatokat s a háziipari tanfolyamhoz megfelelő segítséget adományozott. A m. kir. kultuszminisztérium pedig, mint a Kerkapoly-Bodor alapítvány kezelője, egy árva fiú eltartása címén 12,000 korona alapítványi tőkét folyósított egyesületünk számára. Budapest székesfőváros tanácsa pedig 500 korona segélyt adott egyesületünknek. Ezek voltak a legtekintélyesebb jövedelmi forrásúink. Hogy a társadalmi önkéntes adakozás miért szerepel aránylag ilyen csekély összeggel (1238 K) annak többféle oka van. Első és főoka az, hogy ugyanazok, kik munkájukkal és jóindulatukkal egyesületünket támogatták és támogatják, anyagilag hasonló humanitárius célokra százfelé igénybe vannak véve, a másik nem kevésbé fontos ok pedig az, hogy egyesületünknek önzetlenül működő vezetői a szeretetház létesítésével egybekötött állandó munka, gond és fáradság annyira igénybevette, hogy másirányú propaganda létesítésére idejük nem maradt. Ez egyébként egész egyesületünk működését jellemzi és újabb erők bevonását igényli. Szeretetházunk több apró adományon kívül nagyobb értékű segélyben részesült az ácsi cukorgyár részéről, mely 300 mm répaszeletet adományozott, Barcza Gyula úr részéről, ki az építkezéshez szükséges kőanyagot önköltségi árban szállította, hasonlóképen a Magyar általános köszénbánya r.-t. részéről, mely egy vagon (100 mm) kőszenet szintén önköltségi árban (mm-ként 1 K) szállított e télen az intézet részére. Nem mulaszthatjuk el, hogy e helyen is köszönetiinket ne nyilvánítsuk e szives jóindulatért. A szeretetházi növendékek egészségi állapota kitűnő volt. a magaviselet ellen sem tehetünk komolyabb panaszt. Az előfordult szökési esetek nem haladják meg a szökéseknek másutt is megszokott számát 8 a hasonló természetű fiúk kóbor temperamentumának következményei. Az egyesület egyéb irányú tevékenysége, mint említettük, a múlt évben nem fejlődött. Két nagyobb- 8zabású dologgal azonban mégis foglalkoztunk Budapesten. Az egyik a fiatalkorúak budapesti felügyelő hatóságának vezetése mellett felállított patronázs munkaközvetítő, a másik az átmeneti menhely létesítésének terve volt. A patronázs munkaközvetítő 1911 tavaszán, mint a fiatalkorúak felügyelő hatóságainak, az összes patronázs egyesületeknek s az országos gyermekvédő ligának országos munkaközvetítője meg is kezdte működését. A patronázs legfontosabb feladata a munkaközvetítés ekként a viszonyokhoz mérten a lehető legjobb megoldást nyerte. Egyesületünk vezetősége tevékeny
