Evangélikus Egyházi Értesítő, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-07-15 / 2. szám
o sz. EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 43 intézeti bizottság ama megkeresésének, hogy pénz- arukat a mi pénztári hivatalunk kezelje. Az egye- :emes nyugdíjintézet által ennek fejében fizetett évi 1200 K-ból a pénztáros fizetését 800 K-val, az ellenirét 400 K-val emeltük. Ugyancsak elvállaltuk a budaié sti egyházmegye pénztárának kezelését is és pedig iekintettel az egyházmegye szűkös anyagi viszonyaira, jgyeiére díjtalanul. Az 1911. június hó 11. és 12. napjain lezajlott rálasztások alkalmával a szavazatszedő bizottság tagjai ízt tapasztalták, hogy a választási szabályzat javításra jzorul, mert több részében homályos, egyes intézke- lései ellentmondóak és különösen a két külön egyház- tözség választási szabályzatának a közös tisztviselők Választására vonatkozó részei eltérőek egymástól. A magyar egyházközség kezdeményezésére, a test- réregyházak elnökségének elnöklete alatt, egy együttes )izottságot küldtünk ki, amelynek az lesz a feladata, logy a választási szabályzatokból az ellentmondásokat tiküszöbölje és azokat minden tekintetben egyöntetűvé egye. Jelentjük, hogy a „Névtelen alapítvány“ alapító- eveiének rendelkezése értelmében az alapítólevél egy- >gy példányát a képviselőtestület azoknak a tagjainak, ikik első ízben lettek a képviselőtestületbe kiküldve, negkiildöttük. Jelentjük továbbá, hogy a „Névtelen dapitvány“ jövedelmeiből létesített és a tanerők kitiin- etésére szolgáló 4000 K-ás alap jövedelmét, az ala- »tólevél intézkedésének megfelelően, titkos szavazás ítján Mikolik Kálmán helyettes igazgató úrnak szavaztuk meg. Örömmel mutatunk rá arra az intenzív belmissziói nunkásságra, amelyet a magyar egyházközség egy- láznnk fejlesztése és az evangélikus hívók összetar- ozandósága érzetének fejlesztése érdekében kifejt, íléltán sorakozik a magyar egyházközségnek ehhez a nunkásságához, a diakonissza intézményének fejlesz- ése, amely a helybeli egyházaink és hitsorsosaink negfelelö támogatása mellett, rövidesen mindenben neg fog felelni a hozzá fűzött várakozásoknak. Sajnos, még ez évben sem vagyunk abban a helyzetben, hogy a fasori templom oltárképének elkészültéről számolhassunk be. Az elmúlt évben is szaporodtak az oltárképre tett idományok, úgy hogy máig a gyűjtés a következő :redménnyel járt: \ múlt évi jelentésben kimutatva . Jjabb adományok: 'íemsits Jánosné ........................... á krabák Gyula................................ iíolnár István................................ Jzv. Relle Istvánná..................... N évtelen.......................................... Í Áochlács Vilma................................ fóth Sánorné ................................ Vlarkó Miklós................................ Or. Elischer Gyula gyűjtése . . Összesen . . 10,474 K 80 fill. u Tf » 1 . - . 10 . - , 10»- , 2 . - . 20 „ — „ 15 . - „ 105 „ 22 , 10,645 K 02 fill. Ez az összeg még mindig nem fedezi a mesternek biztosított 12,000 K tiszteletdíjat és ezért, amidőn hálás köszönetünket fejezzük ki a nemes szívű adakozóknak áldozatkészségükért, tisztelettel kérjük hit- borsosainkat, hog}' a még hiányzó költségek fedezéséhez adományaikkal hozzájárulni szíveskedjenek. Értékes művel díszítette Langer Ignác szobrász és német presbiter úr a fasori templomot, teljesen díjtalanul látva el a szószéknek oldalfalait a négy evangélista szimbólumával. Fogadja nemesszivű adományáért e helyütt is őszinte, hálás köszönetünket. A templomépítési-alap 1911. évi december 31-én 499,836 K 88 f-t tett ki. Áttérve a testvéregyházak pénzügyi helyzetére, sajnálattal kell jelentenünk, hogy az 1910. pénztári évi 1261 K 30 f-nyi feleslegével szemben az 1911. évi zárszámadások 1639 K 55 f hiányt tüntetnek fel. Ez az aránylag csekély hiány arra vezetendő vissza, hogy míg az 1911. évi költségvetés összeállításánál — amelynél a bevételek és kiadások egyensúlyban voltak, — a bevételek közé rendkívüli államsegélyként 9000 K-t vettünk fel; ezzel az összeggel szemben a közoktatásügyi kormány csak 5000 K-t bocsátott rendelkezésünkre. A hiány másik oka az, hogy az országos tanári és az országos tanítói nyugdíjintézetekbe, az előirányzottnál nagyobb összeget kellett beszolgáltatni, mert a nyugdíjintézetek pótlólagosan oly követeléssel léptek fel, amelyek jogossága ellen kifogást nem emelhettünk. Az 1911. évi hiány aránylag oly csekély összegre rúgott, hogy feleslegesnek tartottuk, annak fedezése végett a külön egyházközségeket megkeresni, hanem e helyett az 1639 K 55 f-nyi hiányt mint szükségleti tételt, beállítottuk az 1912. évi költségelőirányzatba. Kétségtelenül megnyugvással fogják a külön egyház- községek tudomásul venni, hogy a testvéregyházak 1912. évi költségvetése ennek dacára, ha felesleget nem is, de hiányt sem tüntet fel. A lefolyt évben is többen voltak, akik egyházunkat és intézményeit áldozatkészségesen támogatták. Az elmúlt évi jelentésünkben már jelentettük, hogy özv. Gayer Bálintné által, a pesti ágostai hitvallású evangélikus szegények javára tett 600 K-s alapítványra vonatkozó alapítólevelet, az egyetemes egyház határozata folytán óvás mellett, a kormányhatósági jóváhagyás elnyerése végett a belügyminiszterhez felterjesztettük. A belügyminiszter időközben az alapító- levelet jóváhagyta, a körmendi járásbíróság pedig, a nála letétbe helyezett 600 K-t, egyházi pénztárunkba beszolgáltatta. A főgimnázium szertárainak a tornaterem feletti toldaléképítés útján leendő kibővítésére, Kéler Napoleon úr 1912. évben ismét 2000 K-t, Kéler Terézia úrnő pedig 400 K-t adományozott. Fogadják mindketten a testvéregyházak őszinte, hálás köszönetét nemesszivű adományaikért, amellyel a főgimnázium és tanulóifjúságának oly nagy szolgálatot tettek. A főgimnáziumi szertárak kibővítésének eszméje e két nemes szívű hitsorsosunk adományaival öltött testet. A kezdeményezők bizonyosan nagy lelki gyönyörűséggel veszik tudomásul, hogy lelkes tanári karunk vezetése mellett a főgimnázium ifjúsága mily lelkesedéssel állott ennek az ügynek szolgálatába és ismételt gyűjtéseivel, a kibővítési alapot tetemesen gyarapította. A képviselőtestület az ifjúság buzgóságát elismerésével jutalmazta és ennek nemcsak jegyzőkönyvében adott kifejezést, hanem megbízta a főgimnázium igazgatóját, hogy a képviselőtestület elismerését és megelégedését, a legmegfelelőbbnek látszó alakban hozza a tanulóifjúság tudomására. Amily örömet fog a kezdeményezőknek az ifjúságunk mozgalma szerezni, kétségtelenül épp oly megnyugvással fogják tudomásul venni, hogy a képviselő- testület is, talán nagyobb mértékben, mint ahogy azt az adományozók tervezték, felkarolta az ügyet és miként fentebb már jelentettük, körülbelül 250,000 K befektetéssel kívánja a főgimnázium szertárait és
