Evangélikus Egyházi Értesítő, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-31 / 4. szám
74 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 4. sz. Egyházunk nagyjai. A pesti magyar evangélikus egyházat a közelmúltban kettős kitüntetés érte. Egyfelől azzal, hogy nagyméltóságú dr. Zsilinszky Mihály bányakerületi felügyelő lemondásával megüresedett kerületi felügyelői tisztségére a kerület bizalma a f. évi december 4-én megtártott szavazatbontás alkalmával egyházunk közfelügyelőjét mélt. dr. Zsigmondy Jenő udvari tanácsost állította; másfelől azzal, hogy az ugyancsak lemondott mélt. Fabiny Gyula min. tanácsos esperességi felügyelő helyére dr. zólyomi Wagner Géza a magyar egyház felügyelője megválasztatott esperességi felügyelővé. Örömmel üdvözöljük mindkét férfiút kitüntetésük alkalmával. A bizalom, mely gyülekezetünk vezetőit érte a pesti magyar egyház dicsősége is, mely azt mutatja, hogy egyházközségünk nemcsak az ország legnagyobb gyülekezete, hanem egyháztagjai a kerület és egyetemes egyház vezetésében mint vezérférfiak, mint zászlóvivők előljárnak. Az alábbiakban közöljük e két férfiúnak rövid életrajzát, kiterjeszkedvén különösen gyülekezetünk körében tett munkásságukra, valamint munkatársaik működésére, hogy híveink lássák, miszerint a régi protestáns, puritán férfiak gárdája, kik a haza és egyház oltárán egyaránt áldoznak, még ki nem halt. Vannak még önzetlen munkatársaink, kik sem időt, sem fáradságot, sem pénzbeli áldozatot nem kiméivé egyházunk felvirágoztatásán önzetlenül, odaadóan munkálkodnak ezzel példát adva, hogy mi is kövessük nyomdokaikat. I. Zólyomi Wagner Géza. Életrajza és pályafutása Magyarországon a legméltóbbak közé tartozik. Az a kiváló szerep, amelyet ő evang. egyházunk és a főváros vezető férfiai között évtizedek óta betölt, megérdemli, hogy életrajzát és munkásságát azok is megismerjék, akik munkásságát csak távolról figyelhetik és kiváló szellemének megnyilatkozásában gyönyörködni nincsen alkalmuk. Budapesten 1842 nov. 22-én született régi prot. családnak sarja, amelynek egyik tagja, az ő nagybátyja dr. Wagner János, egyet, orvos-tanár, az országos prot. árvaház legnagyobb jóltevője volt. Középiskoláit Budapesten, egyetemi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte s 1865-ben megszerezte a jogi doktorátust. Eleinte mint joggyakornok foglalatoskodott a kir. táblánál; 1868 óta Pest városának ügyésze s egyúttal országgyűlési gyorsíró revizor volt. A városi ügyészségről csakhamar lemondott, miután előzetesen magánügyvédi irodát nyitott. Ekkor kezdődött széleskörű nyilvános szereplése. 1873 óta Pest város törvényhatóságának általánosan tisztelt s nagybefolyású tagja lett, amit legjobban bizonyít az a ritka megtiszteltetés, hogy legutóbb a székesfőváros főpolgármesteri székének betöltése alkalmával annak egyik hivatalos jelöltje is volt s csak a hirtelen beállott politikai áramváltozás hiúsította meg megválasztását. Mint a törvényhatóság tagja, a székes- főváros legtekintélyesebb bizottságainak vezető embere volt. Társadalmi munkássága is sokoldalú. A dömsöd- patai védőgát társaság, a dunavölgyi lecsapoló társaság és az ivónfenéki társaság elnökéül választotta. Tevékeny részt vett a fővárosi szín- és képzőművészet fellendítésén. A képzőművészeti társaságban negyedszázad óta választmányának, később igazgatóságának tagja. A „Vígszínház r. t.“-nak alapításakor ügyvezető elnöke lett; Andrássy Tivadar gróf halála óta pedig elnökségét viseli. A közgazdaság terén is kitűnt. Al- elnöke a „Belvárosi Takarékpénztár“-nak. Társadalmi téren kifejtett munkásságáért a „Ferencvárosi polgári kör“ elnökéül választotta. Azonkívül számtalan fővárosi egyesületünk és társulatunk választmányi és igazgatósági tagja. Szinte csodálatos az a munkabírás és sokoldalúság, amely közéleti szereplését jellemzi. Bennünket első sorban egyházi tevékenysége érdekel. Gyülekezetünkben nagyobb hatáskörrel 1896. évben bízatott meg, amikor a közös egyház iskoláink első felügyelőjévé választotta, miután előzetesen 1892 óta mint presbyter az egyház vezetésében tevékeny részt vett. Mint I. iskolai felügyelő az iskola érdekét mindig összhangba tudta hozni az egyház érdekével s nagy odaadással és önzetlen fáradozással emelte iskoláink jó hírnevét. E téren való működésének legjelentősebb ténye az volt, hogy 1897-ben megkötötte az egyház nevében az állammal a szerződést, a gimnáziumi államsegély ügyében. A szerződés értelmében a gimnázium akkor 32,000 korona évi segélyben részesült s ezzel a gimnáziumot a modern fejlődés útjára emelte s további virágzását lehetővé tette. Az ifjúság iránti meleg szeretetének jelét azzal bizonyította, hogy 2000 koronás ösztöndíj-alapítványt tett a gimnáziumi növendékek számára. A gyülkezet bizalma azonban csakhamar nagyobb munkateret ruházott rá, amennyiben az 1898-diki tisztújítás alkalmával a magyar egyház felügyelőjévé választották s ezzel kezdődött tulajdonképen egyházi munkásságának nagyarányú kifejlődése. a) Híveink nyilvántartása. A pesti magyar gyülekezet a kilencvenes években rohamos fejlődésnek indult. Következménye volt ez annak a nagyarányú fejlődésnek, amely Budapest székesfővárosát oly népes várossá növesztette. A gyülekezet ily rohamos gyarapodására sem elkészülve, sem berendezve nem volt. Egyáltalában gyülekezeti berendezkedésünk nagyon egyszerű volt. Egy lelkész, a buzgó Horváth Sándor és egy káplán vezették a lelki ügyeket. De idejüket az örökös funkciók egészen lefoglalták. E gyülekezethez, mint adófizető cselekvé- nyes tag,. csak az csatlakozott, a ki akart. Ebben az időszakban, azt a sajátságos jelenséget látjuk, hogy míg a főváros népessége amerikai módra nő és ezzel kapcsolatosan az evangélikusok száma is, amit a funkciók rohamos emelkedése, valamint az állami és községi iskolákba járó evangélikus növendékek nagy szaporodása mutatott, addig a közös egyház adófizetőinek a száma évről évre csökkent. így például a közös egyház fizető egyháztagjainak a száma volt: 1885-ben 1387 fizetőtag 6861 frt 65 kr. 1886- ban 1361 1887- ben 1333 1888- ban 1303 1889- ben 1284 1890- ben 1310 1891 ben 1327 6761 „ 37 „ 6578 „ 52 „ 6486 „ — „ 6304 „ 50 „ 6236 „ — „ 6114 „ — „ Igaz, hogy a partikuláris gyülekezeti háztartásban, úgy a magyar mint a németében az adófizetők száma némi emelkedést mutatott, de ez nem állott arányban egyfelől a közös egyházban észlelt egyházi adócsökkenéssel, sem a főváros evangélikusainak nagyarányú gyarapodásával. Ez a körülmény sok fejtörést okozott a vezető köröknek, annál is inkább,
