Evangélikus Egyházi Értesítő, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-10-25 / 3. szám

3- sz. EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 67 halálának. A haldokló gyermek ujjával az ég felé muta­tott, mit a három éves Frigyes gyermek eszével arra magyarázott, hogy kis testvére a koporsóval, s gyer­tyákkal együtt az égbe költözött. Ez volt első gyer­mekkori emléke. A haldokló testvér képe, a család bánata, a gyermekeiért rajongó édes anyának gyöt­rődése s buzgó fohászkodásai kitöriilhetlen nyomot hagytak a gyermek szívében. Nemsokára Triertból is elköltöztek. Atyjokat fő- elnöknek léptették elő s székhelyére, Koblenzbe kellett hurcolkodnia, hol nagy felelősséggel járó hivatalát nyolc évig viselte. Kedves tartózkodási helye volt ez a szép rajnai város az egész családnak. Ide köték Frigyest is leg­inkább a gyermekkorbeli kedves emlékek. A tágas ház, a nagy gyümölcsöskert. kirándulások a kies rajnaparti vidékre, a regés várromok mindmeg­annyi feledhetetlen emlékek valónak. A nagyobb testvérek kész oktatói voltak a kis Frigyesnek a gyermeksport minden nemében. Csak­hamar megtanult tőlük úszni, mászni. El jártak, amikor csak lehetett, a Rajnába fürödni s kevés időbe telt, hogy Frigyesből a legjobb úszó s mászó fiú lett. Nőm volt az a magas fa, melynek tetejébe fel ne tudott volna kúszni, ha nadrágja s kabátja árán is s nem az a mély viz, melyet át ne úszott volna. Atyjok kőfallal kerített nagy gyümölcsöskertet vett Koblenzben. a Rajna mellett. Hányszor átmásztak a fiúk a kőfalon, hogy megfürödjenek a forró nyári napokban a Rajna kullámiban. Végre is szigorúan megtiltotta a kerítésen való maszkolást édes atyjok, nehogy az ö fiai legyenek a gyümölcsöskertek falainak megmászá­sában más rossz gyermekeknek példaadói. Azontúl csak kulccsal volt szabad a gyümölcsösbe járni. Egyszer a kis Frigyest feledtségból a gyümölcsösbe zárták testvérei. Mikor a többiek délben hazamentek, ő a cseresznyefa lombos ágai közt kuksolt. A testvé­rek azt gondolták, előreszaladt s a kertet maguk után bezárták. Mi lett volna Fricinek, átvetni magát a kerítésen, de nem lehetett. A tilalomfa: atyja szigorú parancsa, előtte állott. Kiabált torkaszakadtóból, hogy nyissák ki az ajtót, de hiába. Mit tehetett bánatában, lefeküdt az árnyékban s elaludt. Odahaza tűvé tettek érte mindent. A fiúk erősítették, hogy a kertben nin­csen. Keresték mindenütt. Az aggodalom nöttön-nőtt. Végre atyjok is elindult keresésére és megtalálta az alvó gyermeket a kertben. Hát te rossz fiú itt! Mennyit bánkódtunk s aggódtunk miattad! Egész délután téged keresünk. Miért nem másztál át a kerítésen? — rival t reá a fáradt b bosszús atya. „Hiszen te megtiltottad édes atyám“ — felelt szepegve Frici. Az ártatlan s igazi gyermeki engedelmességről tanúskodó feleletre azonnal elmúlt minden harag s vigan siettek apa s fiú az aggódó család megnyugtatására. Többször vonultak át nehéz felhők is a kedves családi égen. Atyjok nagybeteg lett Koblenzben. A hű no es a kedves gyermekek körülfogták a beteg ágyát és gyakran leborulva a földre, buzgó fohászkodásaik­kal ostromolták az egeket az áldott, drága élet meg­tartásáért. Itt tanult Frigyes azzal az áhítattal, azzal a bensőséggel, azzal a gyermeki bizalommal és meg­adással imádkozni, mely neki sajátja 8 oly nagy kincse s vigasztalása volt. Az első oktatást is itt kapta. A család kedves áldozata felhatott az égre. Atyjok labadozni kezdett. Gyógyulófélben Frigyest tanitgatta a betűk ismeretére s Isten igéjére. Soha- 8em feledhető I rigyes az első vallásos leckét, mit ábécéjéből kibetüzött: Gyermekem, Isten igen jó, téged nagyon szeret. Mintha csak hosszú áldással teljes életét példázta volna a Gondviselés e nehány szóval. A tanuló. Telt, múlt az idő, a fiú megnőtt s isko­lába adták szülei. Frigyes örült is, nem is. A pajtá­sok megszaporodtak, de a játszásra való idő rettenete­sen megfogyott. A gondtalan gyermekévek elsuhantak. A Rajna is oda lett örömeivel. Atyja Berlinbe költö­zött. Pénzügyminisztere lett a porosz királynak. A család is követte az atyát. Milyen mulatságos utazás volt ez ak kortáj ban. Vasút az egész országban csak egy volt, Berlintől Potsdamig. Elgondolhatni a gyerekekkel mi minden került fel a kocsira. A kanáris kalicka a kocsi tetejére volt kötözve, a tengerimalackás ládikó Frici mellett az ülésen s lábánál a Néró kutya. Volt mit etetni, gon­dozni. Egyik testvérük gyengélkedett. Ezt is Frigyes ápolgatta édes anyjával, mivel atyjuknak előre kellett utaznia. A gyermekek kiváncsiak voltak mindenre útközben, de leginkább útjok céljára, Berlinre. A királyi udvar közelében laktak, ez kötötte le egész figyelmüket. Sok idejük azonban nem volt a királyi udvar szemlélésére. Iskolába kellett menni. Frigyes testvé­reivel együtt a joachimvölgyi gimnázium növendéke lett s csaknem minden idejét a tanulás foglalta el. Majd a Wilhelm-útra költözködvén, a közelebb levő Friedrich-Wilchelm-gimnáziuniba iratkozott. Tanárai közül különösen Wieset, a nagy pedagó­gust szerette, de mindamellett fájdalmasan kelle ta­pasztalnia, hogy mily nagy különbség van az iskolai és az igaz keresztyéni családi nevelés között. A tanulótársak között jóbarát is akadt. Bosszard legközelebb fért szivéhez. Ez a nemes érzésű s nemes gondolkozásé ifjú sokszor elkísérte az állatkertbe. Mindketten szerettek a komoly dolgokkal foglalkozni, különösen vallásos kérdések felett elmélkedni. 14, 15 éves ifjak lehettek még csak s már a vallás nagy kérdéseit tárgyalgatták. E beszélgetések nem egyszer kételkedésre vezettek. Ily állapotában indult egy napon Frigyes a brandenburgi kapun s állatkerten át a Máthé-templom felé. Útközben feltekintve a magas égre, kétkedő lelke nyugodalmat talált e kijelentésszerű gondolatban: a csil­lagos ég végtelensége előtted felfoghatatlan úgy-e, pedig érzékeiddel megtapasztalhatod, miként érthetnéd hát a léleknek és a kegyelem országának minden titkait. Mint tanuló sokat bajlódott a görög nyelvvel. Szinte elbukott belőle, de erős akarattal s kötelesség­tudással ezt a nehézséget is legyűrte úgy, hogy min­denből kitüntetéssel vizsgázott. Ne gondoljuk azonban, hogy e tanulási idő alatt a szerető szülői szív tétlen volt s a gyermekek lelki s erkölcsi fejlesztését teljesen rábízta az iskolára, mint ahogy nálunk is a legtöbb szülő teszi. Elcsapja gyer­mekét a tanítók, tanárok keze alá s még utána tuda­kozódni is rest, nemhogy magaviseletét kisérné figye­lemmel, idejét számon kérné, erősitőleg, nemesítőleg hatna a gyermek tanulói életére., Nem igy Bodelschwinghék. Őket szülői kötelessé­gük teljesítésében nem tévesztette meg sem a királyi udvari élet a maga pompájával, sem a politika a maga szövevényeivel. Az atya, ha miniszter volt is, minden reggel megtartotta családjával együtt a reggeli családi áhitatosságot. Üres idejét családjának gyermekei házi nevelésének szentelte s néhány hasonló érzésű és gondolkozásé kedves család körében tölté el övéivel együtt. Sok gondot fordított gyermekei testének edzésére. A lovaglás, úszás, evezés, vívás és kirándulás min­

Next

/
Oldalképek
Tartalom