Evangélikus Egyházi Értesítő, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1910-04-24 / 1. szám

1. SZ.

KVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ

3

egyházunk az utóbbi évtizedekben sokat szenvedett az élet harcában. De nem annyira az ellenség csapásaitól, mint inkább a tulajdon várnépe hűtlensége és közönyössége miatt. Pedig egyházunk küzdelme nem anyagi érdekekért avagy hiú dicsőségért folyik. Érdekeink a Krisztus evangéliumának az érdekeivel azonosak. Nem is hódításra törekszünk voltaképen, hanem inkább csak védelemre. Vagy talán éppen ez az oka a meglankadásnak, hogy nem hódító harcra tüzeljük híveinket? Lehetséges, mert tény. hogy a védelmi harchoz nem kell egyéb, csak makacs kitartás, míg a hóditó harc magában is lelkesedést teremt. Magyar egyházunk az elmúlt évben erről a hóditó, alkotásra vágyó munkáról sem feledkezett meg, e téren is tett komoly lépéseket.

De, hogy sikert is láthasson, minden egyes egyháztagnak éreznie kell azt, hogy aki egyházunkat küzdelmében támogatja, az magának a Krisztusnak vált munkatársává. az a legszentebb érdekeknek, az Ur evangéliuma érdekeinek a védelmezője és harcosa lett. A küzdelem célja az, hogy legyen a Krisztus evangélioraa e földön a hitnek és az életnek egyetlen törvénye, legyen valóban megtartó isteni erő minden hívőnek üdvösségére.

E harcot, amely egyúttal épitőmunka is, maga az ÍJdvözitó kezdte meg. Az evangélium birtokosának, a mi egyházunknak tiszte, öröksége e munka folytatása. Egyházunk minden hívét az öntudat boldogságával töltheti el a szent hivatás, amelynek őt egyházunk részesévé teszi. A Krisztus munkáját folytatni a Krisztus evangéliumával, amely nem sért. csak segít, nem üt sebet, csak gyógyítgat, nem tanit gyűlöletre, csak szeretetre buzdít, nem tesz senkit boldogtalanná, csak önfeláldozással boldogítani vágyik, nem sötétséget, csak világosságot áraszt: magasztos és szent emberi hivatás mindenkire nézve! Harc ez is, de nem kárra, keserűségre, hanem csak haszonra és örömre, mert csak a dudvát, a gyomot, a gyarlóságot kívánja irtani.

Ebben a szent harcban mindenkire számítunk, aki a szentet, igazat, tisztát szereti. Első sorban azonban egyházunk tagjait kérjük szeretettel, hogy a Krisztus evangéliomával a kezükben és szivükben, álljanak sorompóba mindannyian I Ne mondja senki, hogy' nincs ideje egyházának ügyeivel foglalkozni. Az embernek a jó ügy’ szolgálatára, az evangéliom diadalára még áldozatok árán is kell időt szakítania. Aki az evangéliom fegyverét forgatja, nemcsak az Úr ügy ét szolgálja, hanem önmagát is védelmezi az élet harcában. Apáink sokkalta nehezebb viszonyok között is megállották, mert kevesebbet okoskodtak és hívőbben kitartottak. Tömörüljünk azért mi is és a tömörülésre nyerjünk meg másokat is. Az evangéliom egyházának erejét nem külső tényezők táplálják, hanem minden ereje a Krisztus evangéliumának igazságába és a hívek lelkes hűségébe bocsátja le gyökérszálait. Az evangéliom egyházában nem lehetnek tétlen, közönyös tagok. Bármilyen mostohák is a viszonyok, amelyek között élünk, mégsem szabad elcsüggednünk, hanem vállat a vállhoz, kézbe a zászlót, vegyük fel a harcot, az Úr Jézus Krisztus ama mondását választván jelszóul : Munkálkodjatok, amiq nappal vagyon!

Az Isten pedig velünk lesz ezután is, miként velünk volt a múltban ! Az elmúlt esztendő is az Istennek megsegítő kegyelméről tesz tanúbizonyságot. E bizonyság egyes mozzanatait a következőkben terjesztjük elő.

Statisztikai adatok.

Az 1909. évben kereszteltünk:

1. A Deák-téri körben 185 fiút, 195 leányt, összesen 380 lelket.

Ezekből törvényes 266, törvénytelen 114.

2. A fasori körben 169 fiút, 126 leányt, összesen 295 lelket.

Ezekből törvényes 280, törvénytelen 65.

Az összes kereszteltek száma 675, tehát 24 esettel kevesebb, mint az 1908. évben.

A konfirmált növendékek száma volt:

1. A Deák-téri körben 188.

2. A fasori körben 186, összesen : 869, tehát 21 növendékkel kevesebb, mint 1908-ban.

Sajnosán tapasztaljuk, hogy konfirmálásra csaknem kizárólag csak a tanuló ifjúságot küldik fel a szülők. A nem tanuló ifjúság többnyire véglegesen elmarad. Az ifjúság a jövendő záloga, azért szeretettel fölhívjuk a szülőket, de általában az összes egyháztagokat, hogy’ a konfirmáltatást szorgalmazni szíveskedjenek. A belmissziói bizottságnak pedig ezt az ügyet különös figvelmébe ajánljuk.

A konfirmandusok tanítását mindkét lelkészi körben maguk a rendes lelkészek végezték, de a középpontoktól távol lakó növendékek tanításában Majba Vilmos, Algöyer Andor és Sass Béla vallástanárok is segítettek, miért nekik e helyen is köszönetét mondunk.

Az esketések száma volt:

1. A deáktéri körben 146.

2. A fasori körben 94,

összesen 240;

ev. vőlegény ev. menyasszonyt vett el:

26 esetben 16 esetben ;

ev. vőlegény ref. menyasszonyt vett el:

7 esetben 4 esetben;

ev. vőlegény unitárius menyasszonyt vett el:

— I esetben

ev. vőlegény r. kath. menyasszonyt vett el:

64 esetben 32 esetben ;

ev. vőlegény g. kath. menyasszonyt vett el:

2 esetben 1 esetben ;

ev. menyasszony ref. vőlegényhez ment:

6 esetben 8 esetben ;

ev. menyasszony unitárius vőlegényhez ment:

— 1 esetben;

ev. menyasszony r. kath. vőlegényhez ment:

37 esetben 28 esetbon ;

ev. menyasszony g. kath. vőlegényhez ment:

3 esetben —

ev. menyasszony izr. vőlegényhez ment: 1 esetben ; más vallásúakat eskettünk:

1 esetben 2 esetben.

Yegyesházasságok összege:

120 pár 79 pár

összesen : 199 pár.

Ezek közül evang. egyházunk javára megegyezést kötöttek a Deák-téri körben 57 esetben, a fasori körben 25 esetben.

Állapodjunk most meg itt egy pillanatra. Az állami anyakönyvi felügyelőség szives készségéből betekinthettünk a múlt év statisztikájába. Eszerint a székes- főváros egész területén 88 olyan házasságot kötöttek, amelyben mindkét fél evangélikus volt. Ezek közül nálunk 41. a német egyházban 10; a kerepesi-úti egyházban 9, a budai egyházban 12, összesen 72 pár áldatta meg a frigyét. Vegyes házasságra a főváros területén összesen 730 evang. hívünk lépett és pedig evang. menyasszony nem evangélikus vőlegénnyel 352 esetben, evang. vőlegény nem evang. menyasszonynyal 378 esetben. Ezek közül nálunk áldatta meg a frigyét 199 pár, a német egyházban 40 pár, a kerepesi-úti egyházban 16, a budai egyházban 34 pár,