Evangélikus Egyházi Értesítő, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-04-15 / 1. szám
EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 3 1. az. Nem vitatom, hogy ez a törekvés is lehet részszerinti igazsága az életcél megoldásának. Hiszen újabb időben magának az egyháznak is egyik bevallott célja, hogy vagyont kell szereznie, tudatában annak, hogy csak bizonyos fokú jólét mellett oldhatja meg eszményi feladatival járó nagy és fontos kötelességeit. Ez a kérdés dominál ma egyházunk minden fórumán; ezért kopogtatunk, zörgetünk ma még ott is, ahol a nyert adományért egyházunk önállóságából, szabadságából kell egy-egy tégladarabot feláldoznunk. Elismerem, hogy az egyháznak ez irány báni célja szent és magasztos; inert az anyagiak birtokában kívánja munkálni az egyén és társadalom legfőbb javát; nálunk tehát a vágjon csak eszköz, magasabb eszményibb célok megvalósítására. Mig az egyén és társadalom pusztán önző érdekeinek szolgálatában kívánja bírni az anyagiakat. S éppen ebben rejlik a veszélyes baj egyházunkra. Mert ha isteni rendeltetését, létalapjának nagy és fontos elveit úgy az egyén, mint a társadalom figyelmen kívül hagyja: ha a közfelfogásban gyámolitás és támasz helyett, mind jobban terjedő közönyre vagy visszautasításra talál; ha a világ lelkének áramlatától elkapva, erkölcseikben és életfelfogásukban példát adnak a vallás-erkölcsi intézmények csekély becsülésére: nemcsak gátolják az egyház magasztos feladatának megvalósítására irányuló törekvését. de aláássák annak létalapját is. Pedig az egyén, a család, a társadalom jóléte, a munka és szorgalom áldásai, csak a közerkölcsiséggel, a vallásos élet fejlődésével együttesen alkothatják meg az emberiség valódi boldogságát. Korunk felfogásának eme részszerinti igazságát kell meggyőznünk a legfőbb igazsággal: Krisztus s evangéliumával. Az Ó evangéliumának kezdete „az lTmak félelme“ köz- és végpontja a benne vetett hit. Erre a főigazságra kell tanítani, erről kell felvilágosítani, meg kell győzni az embereket, ebből kell szeretetre vezetni most csak a világot szeretőket, megtérésre bírni a tékozló fiúkat, kielégíteni a valódi igazság után szomjuhozó lelkeket. De ennek az igazságnak ma már nem csupán a szószék az egyedüli hirdető helye. Az egyetemes papság nagy elvénél fogva minden egyházát és vallását szerető egyháztagnak szóval és tettel kell erről az igazságról tanúbizonyságot tennie; mindenkit egyénileg kell visszahódítani egyházunknak, ha a lelkiismeret és gondolatszabadság vallását utódaink számára megőrizni akarjuk. És ha azt akarjuk, hogy a jövendő számára virágozzék is. ma különösen résen kell lennünk, mert nagy ürességek táton- ganak a régi intézkedések és a mai kor szükségletei között. Sok oly hiányt kell pótolnunk, melyek a hitélet fejlesztésének fontos és mélyreható kiegészítéséül szolgálhatnak. Ilyen a belmisszió intensiv fejlesztésének kérdése, mellyel híveink egy igen nagy tömegét lennénk képesek egyházunk ügyének megnyerni. De ezt s az ezzel kapcsolatos kérdéseket csak egy nagy általános felbúzdulással az evangéliumi öntudatnak újra ébredésével s ehhez egy nagyszerű áldozatkészséggel lehet megvalósítani, máskülönben a jövő nem a miénk s az ellentétes áramlatok malomkövei között megőrlődünk. E rövid elmélkedés után múlt évi egyházi életünk két kimagasló eseményéről óhajtok megemlékezni. Az egyik nt. Horváth Sándor lelkész úr távozása, illetve nyugalomba vonulása, a másik Raffay Sándor pozsonyi theol. akadémiai tanár úr meghívása. Mi, akik szerencsések voltunk Horváth nttü úrnak egyházunkban töltött 22 évre terjedő működését látnunk, tudjuk mily Isten szerinti pásztora és embere volt ő gyülekezetünknek. Hitka szónoki képesség mély tudással párosulva, igazi meleg papi szív, tiszta egy- házias érzés, bölcs megfontolás, hivalkodás nélküli szerénység jellemzik őt s teszik általánosan tászteltté nevét. Midőn 72 éves korára való tekintettel — a papi pályán eltöltött 47 évi szolgálata után — nyugal- maztatását kérte, egyházunk sajnálattal bár, de óhajának tiszteletben tartásával teljesítette kívánságát. Hogy iránta való tiszteletünknek és szeretetünknek tanújelét adjuk, tiszteletbeli presbiterünkké választottuk, arcképét tanácsülési termünk számára megfestetjük. Mi ez alkalommal is szívből kívánjuk: aranyozza jbe az isteni gondviselés életének alkonyát tartós egészséggel, megelégedéssel, zavartalsn nyugalommal. A távoztával megüresedett papi széket meghívás útján nt. Raffay Sándor, pozsonyi theol. akadémiai tanár úrral töltöttük be. Az az egyhangú bizalom, mely elválasztásánál megnyilvánult, kezességül szolgál nekünk, hogy kiváló tudományos képzettségét, lángoló buzgóságát s lelkes tetterejét egyházunk felvirágoztatására fogja szentelni. Beiktatása — október 25-én — a híveink nagy száma mellett, az egyházkerület és egyházmegye elnökségének, valamint a székesfőváros s más vallásfelekezetek képviselőinek jelenlétében megható ünnepi keretben folyt le. A minden kegyelemnek Istene tegye működését egyházunk javára gazdagon gyümölcsözővé, életét pedig áldotta és boldoggá édes szerettei boldogitására. Egyházunk múlt évi statisztikai adatait a következőkben foglaljuk össze: A kereszteltek száma volt a) a deák-téri lelkészt körben 238 fiú. 202 leány, összesen: 440. Ebből törvényes: 310. Törvénytelen: 130. b) a fasori lelkészt körlten 124 fiú, 135 leány, összesen : 259. Ebből törvényes: 182. Törvénytelen: 77. Végösszegben: 699. A konfirmált növendékek száma volt: a) a deák-téri lelkészi körben 107 fiú. 93 leány, összesen 200. b) a fasori lelkészi körben 98 fiú, 92 leány összesen 190. Végösszeg: 390 növendék. A konfirmandusok oktatását a fasori körben maga a rendes lelkész, a Deák-téren a rendes lelkész és a segédlelkész végezték. A templomoktól távolabb eső városrészekben: Majba Vilmos, Steuer Lajos, Sass Béla és Alyöver Andor vallástanár urak készítették elő növendékeinket. Az esketések száma volt: a) a deák-téri leik. körben 124 pár, b) a fasori leik körben 103 pár, összesen 227 pár. E kétszázhuszonhét házaspár közül: á) a deák-téri leik. körben b) a fasori leik. körben ev. vőlegény ev. mennyasszonnyal kelt egybe 17 esetben 24 esetben, ev. vőlegény róni. kath. menyasszonnyal 59 esetben 31 esetben, róni. kath. vőlegény evang. menyasszonnyal 39 esetben 32 esetben, evang. vőlegény ref. menyasszonnyal 2 esetben 8 esetben. 1*
