Evangélikus Egyházi Értesítő, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-10-20 / 3. szám
II. évfolyam Budapest, 1909. október 20. 3. szám EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ A PESTI ÁG. HITV. EVANG. MAGYAR EGYHÁZ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az .Értesítőt* a pesti ág. hitv. evang. magyar egyház cselekvényes tagjai díj nélkül kapják. Előfizetési dij . . 2 korona Egy szám ára . . 50 fillér Felelős szerkesztő. Ivlajba Vilmos, igazgató. Budapest, VII., Kottenbiller-u. 12. Hirdetések a pesti ág. hitv. evang. magyar egyház nyilvántartói hivatalában Budapest, (IV. kor., Deák-tér 4.) vétetnek fel. Egész oldalra terjedő egyszeri hirdetés ára 50 kor., '/» oldal 25 kor , Az oldal «/« része 14 kor. Az oldal */• része 7 kor. Megjelenik minden évnegyedben, jelenleg 5000 példányban. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Deák-tér 4. TARTALOM : A berlini városi misszió. 69. old. — Rendkívüli közgyűlésünk. 72. old. — Esperessé« közgyűlés. 73. old. — A Lutber-Társaság és a gyámintézet közgyűlése. 74. old. — Gyülekezeti élet. 74. old. — Igazolásul. 75. old. — A Luther-Otthon első igazgatója. 76. old. — A budapesti ág ev. főgimnázium és áj igazgatója. 77. old. — A Budapesti Iparosképző I’rotestáns-Egylet jubileuma. 78. old. — Kimutatás az ev. főgimnáziumba beirt tanulókról. 79. old. — Kimutatás a deáktéri elemi fiá- s leány- és a polg. leányiskolába beirt tanulókról. 79. old. — Ifjúsági istentiszteletek. 79. old. — Adományok. 80. old. — Egyleteink és bibliai iskoláink köréből. 80. old. A berlini városi misszió. I. Keletkezésének rövid története. A városi missziót a nagyvárosok rohamos fejlődése tette szükségessé. Sokasodik a gyalázat és a bűn ott, ahol az Űr szavát feledik vagy becsmérlik. Vajha a jelen ne tannskodnék erről oly igen világosan! A nagyvárosok növekedésével az egyház nem szervezkedett arányosan. A nagyvárosokat jellemzi a kevés templom és a kevés lelkész. Csak egy példát említünk. 1849-ben egy berlini pap 20.000 templom- kerülő embert számlált össze; a hívek arányához képest 100 lelkész hiányzott. Azóta pedig még jobban fejlődtek a nagyvárosok és természetesen nőtt az említett hiány is. Az egyházi élet ápolása ezéljából szükségessé vált a bel missziói munka. Az első belmissziói szervezkedést angol földön találjuk. Az angolok példáját követte Wiehern János Henrik hamburgi lelkész, ki papi látogatásai alkalmával megismerte az általános vallási elidegenedést, a bérházakba zsúfolt emberek erkölcsi slilyedtségét. Wiehern alkalmazta az első városi misszionáriusokat szülővárosában, Hamburgban. Tekintete azonban szűk hazája határain túl látott. Berlinnek, mint Poroszország fővárosának jelentősége nem volt rejtve előtte. Lelkében kigyúlt a vágy, hogy Berlinben is munkálkodjék a városi misszió. Es bár törekvése még nem vezetett eredményre, Wiehern János Henriket mégis a belső misszió heroldjának és a berlini városi misszió atyjának kell neveznünk. 1858-ban a „János- alapot“ szervezte, mely Berlin jövendőbeli városi misszionáriusainak kiképzését vette célba és megkezdte a városi misszió munkásságát. Legfőbb gondja volt a szegényeknek, a fegyencek családjának, a fegy- házból kikerülteknek lelki gondozása. De Wichernt hivatala és egyéb elfoglaltsága annyira igénybe vették^ hogy alatta a városi misszió nagy haladásáról nem igen beszélhetünk. Később új alkalom tette sürgőssé a misszió munkáját. 1874. október elsején lépett életbe a polgári házasságkötés. A következő év meghozta az eredményt. A házasságkötések 80 (!) százaléka maradt az egyház áldása nélkül s nem kellett hozzá nagy idő, mig 10,000 gyermek szűkölködött a keresztsóg nélkül. „Hurrá, az első tízezer berlini pogány!* harsogta egy istentelen újság. Hogy ily körülmények közt nagy szükség volt a misszióra, azt minden okos ember belátta. De hiányzott még az áldozatra kész részvétel és a császári család támogatása ; a szabadgondolkodók is protestáltak a missziói munka ellen. Es bár egyszerre két helyen is működött a misszió Berlinben, egyik helyen sem volt tapasztalható a kívánatos és szükséges haladás. A viszonyok csak 1877-ben változtak meg gyökeresebben, a mikor Stöcker Adolf udvari lelkész vette kezébe az egyesült városi missziók vezetését. A berlini városi misszió megalapításának napjául tehát 1877 március 9-ikét kell tekintenünk. Stöckert rendkívüli lelki adományai, az emberi nyomor iránt való fogékony szive, meleg érzése, szent lelkesedése, odaadó buzgalma az egyházi szeretetmunkásság iránt, kedves modora, népszerű szónoki tehetsége rátermetté tették e nehéz állásra. Meggyőződésévé lett, hogy Berlin lakossága, bármily istentelennek és templomkeriilö- nek tűnt is, nem tompult el Isten szava iránt. Csak munkába kerül és újra meg lehet őket nyerni. Kétségtelenül nem csupán lelkipásztori munkálkodásra van szükség, nem csak a gyülekezet lelki gondozására, hanem az evangeliom szellemének a nyilvános életben való érvényesítésére is. Az egyes ember az Istent nem ismerő korszellem hatása alatt állott és ezen kellett és kell győzedelmeskednie a Szentiéleknek. Stöcker eképen a nyilvános misszió úttörője lett, a keresztény-szociális párt megalapítója, aki a munkás- osztályt a királynak és a hazának, Istennek és az egyháznak vissza akarta hódítani. Sok ellenség és némely jóbarát úgy vélekedett, hogy ezzel kárt szenved majd a városi misszió, ha a nagy nyilvánosság elé viszik ügyét, de az ellenkezője következett el. A nyilvános életben harcolt eredményes küzdelem a misszió híveit Berlinben és a vidéken új erővel töltötte el. A városi misszionáriusok nagyobb kedvvel teljesítették nehéz szolgálatukat, több örömmel járván házról-házra pajti látogatásaikra. Az ellentállás, amely- lyel szemközt találták magukat, elveszté erejét. A missziót elhalmozták ajándékokkal. Mikor Stöcker hajlékot akar szerezni a misszió számára, így kénytelen írni: „Nem volt egyéb vagyonunk, mint Istenbe vetett hitünk, s a biztosíték, amire a szükséges 75,000 tallért kölcsön vehettük — Isten
