Evangélikus Egyházi Értesítő, 1908 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1908-06-15 / 2. szám
52 EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 2. SZ. A lélekszámban mindinkább növekvő gyülekezet csak a hivatalos papi. funkciók dolgában is testet és lelket megőrlő mértékben elfoglalja a lelkészt és a melléje rendelt segédlelkészt. Jellemzésül említsük fel, hogy már 1886-ban is az évenként végzett funkciók száma: keresztelést, konfirmációt, esketést, temetést összeszámítva 703 volt és ez a szám húsz év múlva 1721-re emelkedett. . . Hát még a sz írnokba nem foglalható lelkipásztori gond s a gyülekezet anyagi és szellemi ügyeinek vezetésében való résztvétel mennyi időt és fáradságot igényelt. Bizony nem csodálnék, ha a költői lelkű férfiú, aki fiatal korában verselgetett és a múzsákkal szívesen társalgóit s szeretett gondolataival, érzéseivel foglalkozni, — mint mondani szokták „befelé élni“ — nem egyszer visszasóhajtott volna az idillikus Kővágó- eörs felé. A gyülekezet gondjai mellett az esperesség, kerület, egyetemes egyház, sőt a haza is igénybe vették erejét. Ha rá illett a nagy Székácsra, hogy az „ország papja“ volt, úgy — bár nem teljesen abban az értelemben is, de elmondhatjuk, hogy a pesti evangélikus magyar lelkésznek sokszor mint az ország papjának keli szerepelnie. Horváth ilyenkor is egész ember volt. Nagyjelentőségű nyilvános alkalmakkor, például hires emberek temetésénél tartott beszédeivel általános feltűnést keltett, mondhatnók, egyházunknak is dicsőséget szerzett. Ki ne emlékeznék például a Kossuth-gyász alkalmával évről-évre megújuló nagyjelentőségű beszédeire, illetve imádságaira. Hányán igénybe vették idejét, hányán fordultak jó szivéhez, közbenjárásért, pártfogásért, sokszor anyagi segítségért s nem hiába! Ki tudná ezt más megmondani, mint ő maga, ha éppen jó szive nem késztetné hallgatásra. Amit Szász Károly írt önmagáról, azt Horváthról is elmondhatjuk ha mindenki, akivel valaha jót tett, csak egy kövecskét tenne majd valaha sírjára, bizony nagy piramist lehetne ezekből emelni. Elmúló félben van már az a. 22 esztendő, melyet Horváth Sándor gyülekezetünk élén töltött: ez az időszak sok tekintetben a szellemi, valláserkölcsi és anyagi haladás kora volt. Gondoljunk csak iskoláink, belmissziói ügyünk, vallásoktatásunk fejlődésére, új egyházi középpontunk megteremtésére. Ebben a haladásban, hogy Horváth Sándor munkájának is nagy része volt, azt mindnyájan tudjuk. Méltó, hogy osztatlan hálánk kísérje, mikor nemes munkássággal igazán kiérdemelt nyugalmába vonul. Bizonyára közérzésnek adunk tehát hangot, mikor azt kívánjuk Horváth Sándornak: ott a szép Gellérthegy aljában megteremtett új otthonában éljen még sok esztendeig zavartalan nyugalomban. Boldogítsa az az öntudat, hogy életében a reá bízottakban híven munkálkodott s a jóknak elismerését kiérdemelte. De boldogítsa mindenekfölött az, ami nyilvános pályájának nagy fáradalmaihoz is erőt adott neki: a családi boldogság. Tartsa meg az Isten számára hiánytalanul a szerető családi kört: a tiszteletreméltó jó feleséget, kedves gyermekeit, unokáit. Gyülekezetét pedig, mely nehéz szívvel bocsátja el, s melytől bizonyára ő sem válik el sajnálkozás nélkül — lássa virágozni, fejlődni, hogy ez legyen ne csak anyagi erőben, számban, hanem vallási s erkölcsi tekintetben is első a többi között: igazi „hegyen épült város“. Rábavidéki. Törvényjavaslat a Budapest székesfőváros területén alkotandó ágostai hitv. evang. egyházközségekről Lándori dr. Kéler Zoltán előadó javaslata alapján előterjeszti a pesti magyar ágostai hitv. evangélikus egyházközség. 1. §• A Budapest székesfőváros területén jelenleg fennálló ág. hitv. evang. egyházak, névszerint a budai anya-, óbudai leány-, továbbá a pesti magyar, a pesti német és a Rákóczi (kerepesi) úti egyházközségek különállása, valamint a Deák-téri testvéregyházak működése megszüntettetik és a székesfőváros területén lakó összes ág. hitv. evang. hívek Budapest székes- fővárosi ág. hitv. evang. egyházközség elnevezés alatt egy anyaegyházba egyesíttetnek. 2. §. Az egyesített egyházközség a hitsorsosok számának megfelelő, területileg elkülönített lelkészkörökre osztandó, oly módon, hogy 8000 lélekszámnál több egy lelkészkörbe ne jusson. Az egyes lelkészkörök nyelvek szerint való elnevezése helyt nem foghat. A 9. §. szerint megalkotandó szabályrendelet állapítja meg, mely lelkészkörökben kelljen a most követett gyakorlat figyelembe vételével a magyar isten- tisztelet mellett német és illetve tót istentiszteletet is tartani és az egyházi ténykedéseket (funkciók) ezen utóbb említett nyelveken is végezni; továbbá azt is, hogy mily feltételek alatt csatlakozhatnak ezen lelkészkörökhöz a székesfőváros többi lelkészköreiben lakó, állami nyelvünket nem bíró német, illetve tótnyelvű egyháztagok. 3. §. A jelenleg fennálló budai anya-, óbudai leány-pesti magyar, pesti német és Rákóczi (kerepesi) úti egyház községek összes ingó és ingatlan vagyona a fentebb megnevezett egyházközségek egyesítésének végrehajtásával a Budapest székesfővárosi ág- hitv. ev. anya- egyházközség osztatlan tulajdonába, az általuk vagy felügyeletük alatt kezelt alapítványok utóbbinak kezelésébe mennek át. . , j A meghatározott célú alapítványok, adományok és jövedelmeik az alapító, illetve adományozó levélben foglalt rendeltetéseiktől el nem vonhatók. Az előbb említett egyházak ingó értékei, tőkepénzei és értékpapírjai központi pénztárban kezelendők. A tanügyet, az iskolai s idegen iskolákban való vallásoktatást, az egyház jótékonysági intézményeit, az egyháztagok nyilvántartását, az egyházi adó kivetését és beszedését, az állami, székesfővárosi és egyházi segélyeket a székesfőváros egész területén az anyaegyház kezeli.
