Evangélikus Egyházi Értesítő, 1908 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1908-12-25 / 4. szám
84 EVANG. EGYHÁZI értesítő 4. sz. ide s lelkem teljes buzgóságával rá akarom magamat vetni a pásztorkodásra, hogy a családok kebelében erősíthessem egyházunk védelmi erejét s vessek gátat az ellenünk törő rohamok pusztító tüzének. Tudom, hogy ma sokkal nehezebb a lelkipásztorkodás gyakorlása, mint egyszerűbb viszonyok közt élő elődeink idejében volt. De az örvendetes vagy szomorú családi események és a konfirmandusokkal való közvetetlen érintkezés még mindig elegendő alkalmat nyújtanak a családokkal való összeköttetés megereszkedett, de végleg el nem szakadt szállainak megerősítésére. Hajdan az evang. lelkész a családok örömeinek és bánatának hűséges osztályosa, atyai tanácsadója, terveinek irányítója volt. Ma jóformán csak tisztviselő vagy funkciunárius, aki hivatalos órákban hivatalos kényszerűséggel végzi munkáját. Tisztelt egyháztanács, én nem ezért a munkáért hagytam el csendes tanári székemet, hanem hogy az életben felvegyem az élet harcát egyházam érdekében, egyházam javáért s az elhagyott pozitiókat, ahonnét a korviszonyok alakulása kiszorított bennünket, lehetőleg visszafoglaljam. Teljes tudatában vagyok a rám váró feladatoknak. S Pál apostollal kijelenthetem én is, hogy nem tekintem úgy mai állapotomat, mintha elértem volna ezzel a célt, hanem még csak most állok ama kötelezés előtt, hogy elérjem azt. Nerq a pesti papság volt az én álmaim netovábbja, hanem egyházam szolgálata. Ha a gondviselő Isten úgy igazgatta életemnek sorsát, hogy itt szolgáljam tovább az ő evangéliumának szent ügyét, megnyugszom rendelkezésében s most már többé nem ingadozva, nem aggodalmaskodva erőim fogyatékosságán, teljes buzgósággal rávetem magam a munkára. S ha szétnézek a sürgősebb teendők körén, úgy látom, kívánatos, kogy akiknek viszonyai nem engedik meg a délelőtti istentiszteletek látogatását, azok számára délután tartsunk istentiszteletet. Nem rettenve vissza a munkától, bejelentem, hogy az idei ádventtől kezdve, az egyház ünnepi félévében, tehát pünkösdig ezentúl minden vasárnap és ünnepnap délutánján is rövid írásmagyarázattal egybekötött istentiszteletet szándékozom tartani. Miután pedig nagyhatalmú s ügyes ellenfelünk egyetlen fegyverünket, az igehirdetést is elhódítva tőlünk, az évnek bizonyos szakaiban a nép ezreit, köztük híveink sokat is magához csábítja, a kor és a lelkiismeret kérdéseinek fejtegetésével, elhatároztam, hogy ezen a téren is fölveszem a versenyt. A jövő böjti időszakban összefüggő fejtegetésekben feszegetem majd az irányításra és felvilágosításra váró kérdéseket. Hogy pedig a templom látogatását kívánatosabbá tegyük, teljes erővel igyekezem majd az énekügy általánosan óhajtott fejlesztésére és általában a művészi elemnek olyan arányú érvényesítésére, amilyent evang. egyházunk egyszerű szokásai és puritán elvei megengedhetnek. De nemcsak az TJr házában, hanem azon kívül is mindenütt, ahol arra tér és alkalom nyílik, egyházunk és gyülekezetünk javát és érdekeit szolgálni szigorú kötelességemnek tartom. E végből az egyház kebelében, különösen a közjótékonyság és a belső evangelizálás szolgálatában álló intézmények és egyesületek munkáját kívánom megosztani. Annál inkább, mert meggyőződésem, hogy a lelkész az a kapocs, amely az ilyen egyesületek és az egyház között a közvetlen összefüggést biztosítja. Sok mindenféle dologra ki kellene még térnem, amelyeken lelkipásztori kötelességeim teljesítése teret nyer, vagy erőt követel. De csak kettőt kívánok még ezúttal megemlíteni. Az egyik a felekezetközi, a másik a felekezetbeli viszonyokkal való elbánásra vonatkozik. Ami rendkívüli éles felekezetközi viszonyok kiélesítése, se természetem, se hivatásom. De minden támadást harcra készen fogadok. Mint a jó pásztor, híven-igyekezem megvédeni a nyájat a ragadozóktól s kötelességem teljesítésétől nem riaszt vissza a farkas és bárány ismeretes meséjének esetleges felemlegetése. Az egyházon belül pedig a gyülekezet érdekeinek minden személyes hajlandóság, kedvezés vagy más tekintet nélkül való önzetlen szolgálatát tartom kötelességemnek. A kartársakkal való testvéri jó viszony ápolása különös gondom, az előljárok és hivatalos személyek tiszteletének terjesztése pedig elsőrendű igyekezetem lesz. Nagyon kérem elsősorban az egyház érdemes felügyelőjét, hogy tisztem teljesítésében bizalmával, buzgalmával, tapasztalataival állandóan segítségemre lenni kegyeskedjék. Hasonlókép kérem az egyház tanácsát is, hogy törekvéseimet szíves figyelemmel kísérni, támogatásával erősíteni, szeretetével buzdítani ne szűnjön. Kérem az egyház minden egyes tagját, hogy az egyház építésére irányuló jószándékaimban maradjon mellettem híven, amíg jószándékaim az egyház építésére szolgálnak. Az egyház Ura pedig ami együttes munkálkodásunkat koronázza meg áldásával és kegyelmével! Segédlelkész változás. A Deák-téri templom segédlelkésze, tiszt. Fábry Viktor úr, a kolozsvári egyház- község másodlelkészévé megválasztatott s ennek következtében f. évi okt. 28-án itteni állásáról lemondott, egyben hálás köszönetét mondott a gyülekezet tagjainak az iránta megnyilatkozott bizalomért és jóindulatért. A választmány a lemondást egyfelől sajnálattal vette tudomásul, mert benne egy hű munkást veszített, de másfelől örült, hogy jeles segédlelkésze előlépett. Itteni működésének teljes elismerése mellett köszönetét mond Fábry lelkész úrnak ügybuzgó fáradozásáért és Isten áldását kívánja új működéséhez. A Deák-téri lelkész mellé tiszt. Szűcs Gábor eddigi fasori káplán úr lett beosztva: a fasori lelkész mellé pedig Kemény Lajos végzett theologus választatott meg káplánul. Isten áldását kérjük működésükre. Egyházfiváltozás. Kullmann Mátyás, á Deák-téri templom egyházfia f. évi nov. 1-én egészségi okokból állásáról leköszönt s kérte az egyházközséget, hogy részére kegydíjat szavazzon meg. Az egyháztanács méltányolván Kullmann egyháfinak 15 évi buzgó működését, a lemondás napjától kezdve, részére évi 600 korona kegydíjat megszavazott. A megüresedett állást Molnár Mihály volt kereskedői ügynök, egyházi pénzbeszedővel töltötte be, egyelőre ideiglenesen. Deák-téri templom építkezésének ügye. A főváros tanácsa átküldte Wagner Géza felügyelőhöz a Deák-tér és ezzel az ottani ev. templom, valamint az iskolaépületi telkek szabályozását tartalmazó terveket, melyeket a felügyelő úr Pecz Samu és Zsigmondy Géza tanácstag uraknak kiadott javaslattétel végett.. A kiküldött urak tüzetesen átvizsgálták a mérnöki hivatal által elkészített szabályozási tervezetet s a templom elhelyezését kitűnőnek találták. De az iskolák elhelyezése csak az esetben volna kedvező, ha az egyházközség az átelleni telket megkapná s, azóff azt
