Evangélikus Egyházi Értesítő, 1908 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1908-12-25 / 4. szám
4 sz EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 81 mekei valljuk is törhetetlen hittel, hogy az evangé- liom az élet kútfeje, az üdvösség kalauza, a békesség forrása, a lelkek mestere, az emberiség ama vezére, amelynek nyomán az élet sivatag pusztaságán a békesség pihentető ligeteit, a boldogság igéretföldjét megtalálhatja. S ez a közös hit, ez az egyező meggyőződés a mi frigykötésünk alapja. Szeretteim az Úrban ! Lelkész és gyülekezet csak egyező meggyőződés, azonos cél szolgálata mellett képes közös áldott munkára egyesülni. S ha Isten akaratából, az evaugéliom Urának ujjmutatására uii egymásra találtunk s mostantól kezdve közös életcélokat kívánunk szolgálni, úgy ennek a szent frigykötésnek csak az lehet a közös alapja, hogy mindketten, egyház és lelkész, ingathatatlan meggyőződéssel tehetünk vallást Isten és emberek előtt, hogy mi a Krisztus evangéliomát Isten üdvezítő erejének tartjuk minden hivő üdvösségére. Valljuk, hogy — amint azt a reformáció is hirdette — másban, mint a Krisztus evangéliumában se földi, se mennyei boldogságunkat nem kereshetjük és nem találhatjuk föl. Valljuk, hogy lélek az és élet, amely megszentel, megáld, vigasztal, vezérel. Fény az, mely bevilágítja az életnek útját, hogy sértő göröngyben s illatos virágban, nehéz bánatban s mosolygó örömben egyaránt fel tudjuk ismerni a jóságos Isten vezető szent kezét, kinek bölcsessége még a látogatást is áldássá teszi. Valljuk, hogy az evangéliom békességnek kapcsa, mely e földön egymáshoz fűzi az érdekek ezernyi korlátjával elválasztott emberek szivét, hogy ne csak vetélytársat, hanem testvért is. lásson e földi létben küzdők serege egymásban. Valljuk, hogy az evangéliom, az ember és az emberiség haladásának iránymutatója, céltöző vezére, a midőn ama széditően magas hivatást szabja elénk: Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes! Valljuk, hogy az evangéliom még ennél a magasztos célú életnél is drágább kincse a hivő léleknek, mert amikor a múló lét határához eljutunk s az élet minden örömével távozni készül tőlünk, az evangéliom akkor is a boldogító remény félelmet oszlató derűjével világít be az ismeretlen jövendő homályába, hol az üdvösségnek Ura várakozik reánk atyai szeretettel. , Oh valóban üdvözítő erő, boldogság forrása az Úr evangélioma minden hívőnek 1 S itt kapcsolódik be az egyik igazságba ama másik igazság, amely nélkül Krisztus igaz tanítványai, méltó hívei nem lehetünk soha. Ha az evangéliom minden hívőnek üdvözítő isteni erő, akkor az üdvösségből, az evangéliom e szent áldásából kizárnunk senkit se szabad. Két napja van az Isten atyai szeretetének. Egyik itt e földön, másik ott a mennyekben világosit és éltet. Amint e napra, mely Isten jóságából fölöttünk nem mondhatja senki, hogy csak az övé, úgy nem foglalhatja le senki a maga számára az Isten üdvözítő kegyelmét se Sokan vagyunk e földön Isten gyermekei. Mások a nézeteink, mások a szokásaink, más a hitünk for- mája, de a hivatásunk és az Ígéret, melyet bírunk, egy. \ égtelen szégyene és gyarlósága az a keresztyén- ségnek, hogy hívei, ha már a Krisztus körül nem is tudják megvalósítani az egy akol és egy pásztor eszméjét, végtelen gyarlóságukban még arra is elragadtatják magukat, hogy egymást az istenország boldogságából, az üdvösséghez való jogosultságból is hajlandók kitagadni. Mi, kik az Isten kedvező kegyelméből az evangéliom birtokában az Úr Szendéikének vezérletével futjuk meg földi vándorlásunkat, tudjuk, hogy Isten nem személy válogató; valljuk, hogy ő minden embernek egyformán szerető édes atyja, aki minden gyermekének, ki Istenbe vetett bizodalommal keresi az üdvösség útját, legyen különben zsidó vagy görög, tudatlan avagy bölcs, egyformán megnyitja a maga országának minden boldogságát. Mert az evangéliom Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére. Ez a közös meggyőződés a mi frigykötésünk alapja, de egyúttal az én lelkipásztorkodásom törvénye is. Miként a fa. melynek gyökérszálai a legkülönbözőbb irányból összefutva táplálják a törzset, amely ismét ágakat bocsát szét, szerte kínálván ízes gyümölcseit, úgy a gyülekezet is a legkülönbözőbb elemekből alakulva egy egységes egésszé kell, hogy széles körben gyümölcsözzék. Ami a fában az éltető nedv, az a gyülekezetben az evangéliom. Lelkipásztorkodásomban egyetlen pillanatra se feledkezhctem meg arról, hogy amint a fának bármely ágát vagy gyökerét az illető nedv keringésétől megfosztom, elsorvad és elvész: úgy a gyülekezet bármely tagja is. ha nem töltik meg a lelkét az evaugéliom éltető vizével, elszárad és lehull a gyülekezet fájáról. A gyülekezet egészének és egyes tagjainak élete pedig áldott gyümölcsökben annál gazdagabb, minél jobban áthatja az evangéliom. Szeretteim az Urban! Miként fái apostol Komában. úgy én is itt e világvárosban azzal a tudattal kezdem meg munkálkodásomat, hogy mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. Itt. az ország szivében, ahol a társadalmi, művészeti, irodalmi, tudományos élet vezető elemei a tanulatlan néppel együtt alkotják azt a közösséget, amelynek az isteni gondviselés élére állított, talán nehezebb lesz kötelességemet teljesíteni. De nem is arra számitok én, hogy bennem, hanem, hogy az evangéliouiban van az az erő, amely eredményes munkára vezethet. Itt ahol a társadalom legellentétusebb osztályaihoz tartozó lelkek fordulnak majd hozzám az evangfliom vigasztaló áldásáért, talán nehezebb lesz szótanom nyelveken, hogy mindenki megértse az Isten nagyságos dolgait. De, bízom abban, hogy a szívnek, bármilyen köntös takarja is, érzésvilága, vágya, reménye, szüksége azonos. És én kész vagyok, ameny- nyiben rajtam áll, nektek is hirdetni az evangéliomot, mert meggyőződésem, hogy amint a beteg testet, legyen az királyé vagy koldusé, ugyanaz az orvosság gyógyítja: úgy a beteg lelket is az Úrnak ugyanaz a szent evangélioma teheti egészségessé. És miként az apostol, én se szégyenlem a Krisztus evangéliomát, mert tudom, érzem, vallom, hogy Isten üdvözítő hatalma az minden hívő embernek. Tudom, akadnak itt is, akiknek szemében az evangéliom nem hatalom, hanem botrány vagy bolondság, de nekünk, akik hiszünk és hitünk által üdvözölünk: örök élet, igazság, békesség és üdvösség forrása. S legyen bár a hitetlenek száma légió, legyen bár a bölcsek tudása egeket ostromló, támadja bár a balgatagoknak tetszetős jelszavak lidércfényét kergető serege még oly erősen : én még sem szégyenlem azt az evangéliomot, mert Istennek megtartó, vigasztaló, bátorító, üdvözítő erejét látom abban nemcsak az életre, hanem az örökkévalóságra is Nem 'szégyenlem az evangéliomot még ma sem, amikor azt ősi hívei közül oly sokan megtagadják.
