Evangélikus Egyházi Értesítő, 1908 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1908-04-15 / 1. szám
1. 8ZRVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 3 A budapesti deáktéri ág. hitv. ev. testvéregyházának kepviselötestülete. Hivatalból tagjai: Dr. Zsigmondy Jenő közfelügyelő, Gundel János közgondnok, dr. Mágócsy Dietz Sándor iskolai 1. lei- ügyelő, dr. Haberern J. Pál iskolai II. felügyelő, Walther Ágost iskolai gondnok, Schambach Károly templomgondnok, dr. Liedemann Frigyes főjegyző, Szelén)! Béla jegyző, Horváth Sándor lelkész, Kaczián János lelkész, dr. Wagner Géza egyházi felügyelő, Soltz Gyula egyházi másodfelügyelő, dr. Polner Ödön Jiitokt. felügyelő, Sztrelkó G. egyházi gondnok, Ilittig Lajos egyházi másodgondnok, Hosszért Gyula egyh. jegyző, Hajts Sámuel egyh. másodjegyző, Daur György -egyházi felügyelő, dr. Schmidt Károly egyh. II. felügyelő, Mauritz Vilmos egyházi gondnok, Broschko Gusztáv Adolf h. lelkész. Góbi Imre igazgató, Scholtz Lajos h.-igazgató, Majba Vilmos hitokt igazgató, Bendl Henrik pénztárnok. Liedemann Rezső ellenőr. Rátz László fög. tanár, Mikolik Kálmán polg. isk. tanító, Steuer Lajos vallástanár. Választott tagok a magyar egyház részéről: Beliczay Béla. Beniczky Lajos, dr. Bókay Árpád, dr. Bókay János, dr. Csengey Gyula, Édeskuthy Jenő, Elischer Viktor, Fabiny Gyula, Glück Frigyes, dr. Hajósi György, dr. Havass Rezső, Heuffel Adolf, dr. Jármay Gyula, Kéler Napoleon, Kolba Lajos, Koós Ottó, Loisch Ede, Markó Albert, Marton János, Molnár Viktor, dr. Nigrinyi György, Okolicsányi Gyula, Pecz Samu, dr. Pözel István, Rajner Kálmán, dr. Rökk Géza, Seltenreich Kornél, dr. Szelényi Aladár, dr. Török Béla, Zsigmondy Géza. A német egyház részéről: Binder Mihály, Dietrich Károly, dr. Elischer Gyula, Filtsch Károly, Finn Oszkár, Fort Oszkár, Fricke Henrik, Gerstenberger Emil, Gregersen Guilbrand, Hein János, Hermann Ewald, dr. Hoffmann Péter, dr. Jekel Péter, Kehrling Károly, Klósz György, Klug Lajos, Knoblauch Sándor, dr. König Henrik, Lampl Hugó, dr. Landgraf Lőrinc, Langer Ignác, id. Lingel Károly, Lippert Lajos, Löhnig Ottó, Mehnert Ernő, Petri Gyula, Schreiner Rezső, Seyder- helm Ernő, Vetter János, Wack Keresztéi)'. III. Az egyháztanács jelentése 1907-röl. Igen tisztelt közgyűlés! Nem egyszer halljuk, nem egyszer olvassuk, hogy a természettudományok újabbkori óriási diadalai, az ipar és a technika csudás vívmányai előbb-utóbb minden hagyományos hitéletet háttérbe fognak szorítani s alapjául és zálogául szolgálnak egy újabb vüágnéz- letnek, amely mind értelmünk, mind szivünk, mind társadalmi életünk összes igényeit, szükségleteit ki fogja elégíteni. Az ilyen elméletek, nézetek és törekvések, hogy ne mondjam: utópiák, ma már mélyen behatnak népéletünk alsóbb rétegeibe is. Hírlapok, könyvek és gyűléskedések sokszoros propagandát csinálnak nem egy hiú ábrándnak, mely olyan távol esik hagyományos valláserkölcsi meggyőződéseinktől, mint az ég a földtől. Szerencse, hogy mindez irányok és jelenségek csak azokat a felületesen gondolkodó elméket ejthetik tévedésbe s vezethetik félre, akik feledik azt, hogy hit- és erkölcsi életünk elvei és igazságai sokkal mélyebben gyökereznek benső valónkban, hogy- sem onnan valaha végkép kiirthatok voltiának. Mert bárki bármit mondjon, örökre igaz marad Megváltónk ama kijelentése: Kg és föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnák! Mindezzel azonban nem akarunk állást foglalni az emberi észszel és annak vívmányaival szemben. Távol legyen, hiszen ezekben is az isten hatalma és jósága nyilatkozik meg! Csak azt óhajtjuk határozottan hangsúlyozni, hogy megvan a külön világa a tudásnak is, megvan a külön viláya valláserkölcsi életünknek is, s bár az egyik nem zárja ki a másikat, mégis külön-külön feladataik vannak. Egy példa világosabbá teszi állításunkat. Az evangéliom, amelyet hirdetünk, oly erkölcsi önfegyelmezést követel tőlünk, amilyenre semmiféle világi tudomány nem tanít bennünket. Ez az önfegyelem megtanít bennünket arra, hogy mikép lehet, mikép kell szabaddá tenni szivünket az érzéki vágyak, az önzés, az önhaszonlesés emberieden uralmától. Ez az önfegyelem a mi legjobb fegyverünk abban a mi soha nem szünetelő harcunkban, melyet önön szivünk kisértései ellen kell vívnunk s amelynek sikerei nélkül soha méltó tagjaivá nem lehetünk az emberi társadalomnak. Ez az önfegyelem megedzi szivünkben a felebaráti szeretet, a kimélet, a méltányosság, a megbocsátás, a türelem nemes érzelmeit, amelyek nélkül nincs igazi boldogság sem családi, sem társadalmi életünkben. Ez az önfegyelem adja meg nekünk azt az erőt és energiát, amelylyel bátran szembeszállhatunk az ellenünk incselkedő gyarlóságokkal és bűnükkel. Ez a keresztyén önfegyelem akkor éri el a maga tökéletességét, mondhatnék : megdicsőülését, ha a nagy apostollal mi is elmondhatjuk: Klek én, de többé nem én, hanem él bennem a Krisztus ! llv eszményi célokat semmiféle világi tudomány sem tűz ki magának. Ezért méltó okunk van reá, hogy a Jézus evangéliumához erősen ragaszkodjunk s annak felséges ideáljait soha ne téveszsziik szemeink elől. Méltó okunk van reá, hogy egyházunk intézményeit, elveit, tanításait, szokásait szeressük, megbecsüljük s értük lelkesedni és áldozni is tudjunk. Ezért, mint eddig, kereszteljük meg gyermekeinket ezután is, annak jeléül és zálogául, hogy evangéliumi szellemben fogjuk őket oktatni és nevelni! Konfirmáljuk, erősítsük meg növendékeinket jézusi hitükben, hogy lelkes tagjaivá izmosodjanak egyházunknak ! Járuljunk az Úr asztalához gyakorta és buzgón s erősítsük meg ott szivünk szövetségét Istenünkkel s az ő szent Fiával, a mi Megváltónkkal, aki értünk élt, küzködött, szenvedett és halt meg! Jegyes- páráink esküdjenek hűséget egymásnak az Úr oltáránál is, annak zálogául, hogy családi életüket Istenbe vetett hittel és szeretettel igyekeznek széppé és boldoggá varázsolni. Elhunyt kedveseinket pedig imáink és áldásaink között s azzal a vigasztaló tudattal hántoljuk el, hogy akár élünk, akár halunk, mindenkor az Úréi vagyunk! Végül és mindenekfelett pedig hirdessük és hallgassuk a Jézus evangéliumát s törekedjünk megvalósítani amaz örök elveket és igazságokat, melyeket az Üdvezitő hirdetett s vére omlásával megpecsételt ! E gondolatokat hangsúlyozva, térjünk át immár magyar egyházunk múlt évi statisztikai adatainak méltatására.
