Evangélikus Egyházi Értesítő, 1908 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1908-06-15 / 2. szám
EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 55 2. sz. kellene ruházni a tanárok, vallástanárok, tanítók, segédlelkészek, pénztárnok, ellenőr stb. megválasztását, — nemkülönben a folyó ügvek intézésére hivatott anyaegyházi választmány (egyháztanács) megalakítását. 7. A törvényben kimondandónak véljük, hogy a lekészkörök szaporításából, vagy beosztásuk megváltoztatásából következő stólacsökkenések a lelkészt kártalanítás követelésére nem jogosítják. Ellenkezőt a zsinati törvény ugyan nem állapít meg, — azonban van olyan felfogás, amely azt vartja, hogy a lelkészek stólajövedelmének csökkenése kárpótolandó és pedig akkor is, ha új lelkészkörök felállítását a törvény, vagy felsőbb hatóság rendeli. A székesfővárosban, ahol 1869-ben 14,316, 1906- ban 40,319 volt az ág. hitv. evangélikusok száma, tehát szakadatlanul emelkedik, — és ahol ez teszi szükségessé a lelkészkörök szaporítását: a javasolt rendelkezés akkor sem volna méltánytalan, ha állandó lélekszámú egyházközségekben az ellenkező felfogás lenne jogosult. Egv házunk át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy lelkészeit méltóan kell javadalmaznia, — a javadalmazást lényegesen fel is emelte. — és kétséget kizárólag jövőben is ez a szempont fogja vezérelni, — sót valószínűnek tartjuk, hogy anyagi erejének emelkedésével a kötelező stólát a készpénzfizetés felemelésével fogja helyettesíteni; — mindazonáltal meggyőződésünk az, hogy a lelkészkörök szaporítását nem szabad a stólajövedelemcsökkenés mikénti kártalanításának kínos tárgyalásaival nehezíteni. 8. Azon kérdéseken kívül, melyeket a törvény- jaslatban vélünk megoldandőknak: mások is vannak, melyekben a székesfőváros különleges viszonyai a zsinati törvények merev alkalmazását lehetetlenné, vagy célszerűtlenné teszik. Ónként folyik ez abból, hogy az egyházi élet élénkítése érdekében a lelkészköröknek oly autonómiát kell adni, amelyet a zsinati törvény nem ismer, — abból is, hogy a vallásoktatást — saját iskoláinkon kívül — magán a pesti oldalon 122 nyilvános és számos magánintézetben kell ellátnunk, ami külön szervezetet igényel, — de abból is, hogy a hitsorsosok a székesfővárosban, tehát a lelkészkörökben is oly nagymérvű mozgásban vannak, amely más, habár megközelítő lélekszámú egyházközségeinkben ismeretlen. E körülmények indokolják javaslatunk 11. §-át, melyben kimondani kérjük, hogy az alkotandó szabályrendelet a zsinati törvény rendelkezéseitől eltérhet, — viszont azt az intézkedést is, hogy az alkotandó szabályrendelet az életbeléptetése után tartandó első zsinaton — a szükségesnek mutatkozó módosításokkal törvénybe iktatandó. Annak kijelentésével fejezzük be előterjesztésünket. hogy magunk részéről teljesen megnyugodnánk abban is, ha a zsinat által alkotandó törvény mindazon kérdésekben rendelkeznék, melyeket Kéler Zoltán előadó űr javaslata felölel; — ez esetre csak arra kérjük a méltóságos és főtisztelendő zsinati bizottságot, hogy az általunk előadottakat és a csatolt javaslatban foglaltakat beható mérlegelés tárgyává kegyeskedjék tenni. Teljesen megnyugszunk abban, hogy bölcsessége a jelenleg működő egyházak képviseleteinek közreműködése nélkül is meg fogná találni a legjobb szervezetet azon cél elérésére, mely szemünk előtt lebeg: hogy a székesfővárosunkban lakó, 40,000 lélek- száinot már meghaladott és folyton szaporodó hitsor sósaink biztos alapon és sikerrel tölthessék be hivatásukat és teljesíthessék vallásunk és egyetemes egyházunk iránti kötelességüket! Kelt a pesti magyar ág. hitv. ev. egyházközség 1908. évi április 13-án tartott közgyűléséből. Hon'áth Sándor, Dr. Wagner Géza, lelkész. felügyelő. Pótszert Gyula, jegyző. A vegyes házasságok, X. Pius pápa és a magyar róm. kath. főpapság. Magyarországon a vegyes házasság ügyét és az abból származó gyermekek vallását az 1868. Lili. törvénycikk, valamint az 1894. XXXII. törvénycikk szabályozza. Az 1868. Lili. törvénycikk szerint a vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiúk az apa, a leányok az anya vallását követik. Ezen világos és igazságos törvénycikk az 1894. XXXII. törvénycikkben annyiban nyert kiegészítést, amennyiben az utóbbi kimondja, hogy a vegyes házasságra lépő felek házasságuk megkötése előtt születendő gyermekeik vallására nézve bizonyos törvényhatósági tisztviselő (Budapesten a főpolgármester) vagy' közjegyző előtt egyezséget köthetnek, mely szerint minden gyermekük az atya vagy az anya vallásában nevelhető. Ezen két törvény igazságos és méltányos minden felekezettel szemben, de egyúttal megvédi a szülők egyéni jogait is, ha azok a gyermekek vallására nézve meg akarnának egyezni. Ezen két törvény hivatva volt megszüntetni azt az ádáz reverzális hajszát, mely annyi békétlenségnek és egyenetlenségnek volt forrása. A reverzálisok, még ha adattak is, ezen két törvény következtében semmisek. A vegyes házasságot a polgári házasság életbeléptetése előtt jogórvényesen úgy a protestáns, mint a róm. kath. lelkész előtt lehetett jogérvényesen kötni. Jogérvény ességét meg XVI. Gergely pápa is elismerte. 1841. ápr. 30-án irta alá XVI. Gergely pápa azt a brévét, melynek erejénél fogva kijelentette, hogy Magyar- országon a róm. katholikus és protestáns felek között kötött házasságot a római katholikus egyház akkor is érvényesnek ismeri el, ha azt a felek két tanú jelenlétében a protestáns lelkész előtt kötötték. A polgári házasság életbeléptetése után pedig a házasfelek megáldására jogosítva vannak a különböző felekezetek lelkészei egyformán. Hogy melyikhez mennek, az a házasfelek megegyezésétől függ. Majdnem 70 esztendő elmúlt azóta, hogy XVI. Gergely pápa jogérvényesnek ismerte el a protestáns lelkész előtt kötött házasságot s íme most 70 év múlva jön X. Pius pápa újabb rendeletével s visszavonja csalhatatlan elődjének brévéjét s a múlt évben kiadott új házassági dekrétumban kijelenti, hogy a protestáns pap előtt kötött vegyesházasság az egyházjog szempontjából érvénytelen, sőt a katholikus féllel szemben az egyház fegyelmi és mégtorló rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az a protestáns pap előtt leteszi a házassági esküt. X. Pius pápának ezen a protestáns egyházat mélyen sértő rendelkezését, sajnos, az ezidei húsvétkor közzé tett pásztorlevélben a magyarországi kath. főpapok is életbe léptették s ezzel újból megkezdik a felekezeti torzsalkodásnak és villongásoknak vésztliozó harcát.
