Evangélikus Egyházi Értesítő, 1908 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1908-06-15 / 2. szám
EVANG. EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ 2. sz. 54 1. Tekintettel a főváros viszonyaira, kívánatosnak tartjuk, hogy a 2. §-ban egy fővárosi lelkészi kör maximális lélekszáma — a zsinati törvény általános határozmányától eltérőleg — 8000-ben állapíttassák meg. Ugyanis a székesfőváros területi viszonyainál fogva a ritkábban lakott külső kerületekben kisebb lelkészköröket kellvén alakítani: az egyház anyagi ereje előreláthatólag még hosszabb ideig lehetetlenné fogja tenni a kisebb lélekszám melletti berendezkedést. Hitsor.-osaink lélekszámát és a mai öt lelkészi állásnak fokozatosan nyolcra emelése mellett az egyes lelkészkörök lélekszámát következő táblázat tünteti fel: lélekszáma lelkészi lélek1906-ban kör szám I. kér. 3037) I. 4300 II 2295 \ III. I (Óbuda) 1240 J II. 2300 Székh. Óbuda. IV. V. „ VI. * VII. „ vili. „ IX. „ X. „ (Kőbánya) 1843) 3267 6653 7890 7856 4276 1962 III. 3000 Székh. Angyalföld, vagy külső Váci-úton. IV. 6-8000 \ * , • , , V 6—8000 ^ mostam hái rom es egy ne- VI. 6—8000 í gyedik székheVII. 6-8000 J lyen> VIII. 2500 Székh. Kőbánya. $ A fővárosnak 1906-ban volt 40,319 lélekszámá- nak 5000 lelkenként nyolc lelkészkor megfelelne, de a budai, óbudai, kőbányai és északfelé eső lelkészkörökhöz a pesti oldal, illetve annak belső területei, [célszerűen csatolhatok nem lévén és a főváros pesti oldalának távolabb eső részeiben lakó nagyszámú hit- sorsosaink részére is sürgős lévén kisebb lelkészkörök létesítése : csakis mintegy 12 lelkészkor alakítása fogja (alélekszám időközi emelkedését is figyelembe véve, amely évtizedenként 8000-re számítható) lehetővé tenni, hogy a lelkészkörök maximális lélekszáma 5000-re szállíttassék le. 2. A német és tótnyelvü hitsorsosok vallási szükségleteit semmi körülmények között sem elégíthetjük ki minden lelkészkörben; ez okból méltányos, hogy vagy azon lelkészkörhöz csatlakozhassanak, melyben nyelvükön végeztethetnek egyházi funkciókat, — vagy pedig más intézkedés történjék. E kérdés helyes és megnyugtató megoldását azért tartjuk fontosnak, mert régóta és állandóan letelepedett hitsorsosokon kívül (akiktől államnyelvünk tudása megkövetelhető és akik túlnyomó részben bírják is államnyelvünket) azon évről-évre megújuló németnyelvű hitsorsosainkra is figyelemmel kell lennünk, akik részint Németországból, részint hazánk németajkú vidékeiről költöznek székesfővárosunkba és — legalább évekig — saját nyelvükön való funkcióra vannak utalva; — hasonló figyelemmel kell lennünk oly hitsorsosainkra, akik hazánk oly tótajkú vidékeiről özönlenek — különösen a munka idején — székesfővárosunkba, mély vidékeken államnyelvünk még nem terjedt el. 3. Tanintézeteinken kívül az idegen iskolákban való vallásoktatást és az egyház jótékonysági intézményeit is olyanoknak tekintjük, melyeket magának az anyaegyháznak kell kezelnie, ha hivatását idővel teljesen be akarja tölteni. Elismerjük, hogy a lelkészköröket is fontos teendők illetik meg, úgy az anyagi erőgyűjtés, mint a körök területén levő intézmények közvetlen felügyelete körében. E teendők azonban — nézetünk szerint — az anyaegyház által átruházott hatáskörben végzendők és pedig oly szabályok megtartásával, melyek időről-időre változtatást fognak igényelni; — ezen okból azt hisszük, hogy a törvényben e tekintetben semmit sem kellene kimondani, az egyetemes közgyűlés által jóváhagyandó szabályrendeletben is csak annyit, hogy az anyaegyház képviselőtestülete egyes intézmények felügyeletét — esetről-esetre megállapítandó módozatok mellett arra a lelkészkörre ruházhatja, melyben az intézmény működik. A konfirmacionális oktatást a körlelkész hatáskörébe tartozónak tekintjük, — kívánatosnak tartjuk azonban, hogy az anyaegyház ezen oktatásnak ingyenességét, az összes lelkészkörökben egyenlő tartamát, az egy órában taníthatók maximális számát, a használandó tankönyvet az egész székes- fővárosra egyöntetűen állapíthassa meg, ez és a lelkészek befolyása mindezek megállapítására az alkotandó szabályrendeletben biztosítandó, — miértis a törvényt a kérdésre kitérj esztendőnek nem tartjuk. 4. Tekintettel a székesfőváros lakosságának gyakori költözésére, — valamint arra is, hogy számos egyháztag vagyona, sőt (a nyári lakások következtében) tartózkodása is több lelkészkörbe esik: feltétlenül szükségesnek és már a törvényben kimondandónak tartjuk, hogy az egyháztagok nyilvántartása, valamint az egyházi adó kivetése és beszedése az anyaegyház teendője. Azokat a fontos kérdéseket, vájjon a lelkészkörök külön kiadásait az anyaegyház födözze-e és ennek folytán őis állapítsa-e meg? vagy pedig mindegyik lelkészkor saját rendelkezésére kapjon-e a befolyó jövedelmeknek egyházi célokra fordítandó részéből aránylagos összeget ? és önkéntes egyházi adományokat a lelkészkor céljaira elfogadhasson és felhasználhasson-e? az alkotandó szabályrendeletben és pedig lehetőleg a ma fennálló egyházak egyetértésével véljük megoldandóknak. A lelkészválasztás mikénti megoldásának kérdését is a szabályrendeletben véljük szabályozan- dónak. Alig hisszük célszerűnek és megnyugtatónak, ha a székesfőváros összes egyháztagjai választják a körlelkészeket; — az esetben sem, ha a lelkészkörök kijelölési jogot nyernek. Helyesebbnek véljük, ha a képviselőtestület gyakorolja a kijelölési jogot és a lelkészkor a választási jogot. Az egész anyaegyház érdeke a kijelölésnél érvényesülhet, — a lelkészkor közvetlen érdekét pedig a választás maga — véleményünk szerint — jobban elégíti ki, mintha a választás joga az egész fővárosnak területén lakó sok ezerre menő, túlnyomó részben nem érdekelt, mert más lelkészkörhöz tartozó cselekvó- nyes egyháztagok kezébe helyeztetik. Az érvényben levő zsinati törvénnyel ugyan ily intézkedés ellenkezik; ezt az akadályt azonban a zsinat maga a főváros különleges viszonyait méltányló javasolt törvényben elháríthatja. 6. Ugyanez áll a többi egyházi tisztviselők: nevezetesen az anyaegyház felügyelőinek, a tanárok, vallástanárok, tanítók, segédlelkészek, gondnokok stb., sőt a képviselőtestületi és anyaegyházi, egyháztanácsi tagok megválasztása tekintetében is. A ma fennálló egyházak a főváros viszonyainak teljes ismeretében, eszmecsere útján meg fogják találni a helyes utat e kérdések szabályozására. Ily mód lehetne például az, hogy a lelkészköri választmányok hivatalból és választott tagjai együttesen képezzék a képviselőtestületet ; ez pedig a legidősebb lelkész és világi korelnök elnöklete alatt válassza meg az anyaegyház felügyelőit és egyházi elnökét, iskolafelügyelőit, gondnokait és jegyzőit; — ugyancsak a képviselőtestületre
