Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

BOTTA ISTVÁN: Wichern.

2. a belmisszió új intézményeinek alapítására való serkentése; éspedig különösen olyanok, melyek a német belmisszió egész munkamezejére vonatkoznak, pl. a németországi vándornépesség gondozása, amilyenek a mesterlegények, útmunkások és hasonlók, a külföldön elszórt fel-lehullámzó német népesség (diaspora) és az Atlanti óceánontúli területre kivándorlók számára, továbbá iratok kiadása és terjesztése, a belmisszió munkásai számára kiképzőintézetek alapítása, vagy a már működő ilyenfajta intézetekben tápintézetek felállítása stb ... 13. §. A központi választmány szerve: A központi választmány szervéül a »Fliegende Blätter« des Rauhen Hauses« »szolgál«. , A továbbiakban intézkedik a székhelyéről (kettős: Hamburg és Berlin), ügyvivőiről, képviseletéről, levelezéséről, konferenciáiról, évi kongresszusáról és pénzügyi alapjáról. IV. AZ »EMLÉKIRAT.« Egy munka maradt még hátra Wichernnek a megalapozási teendők után : a részletes program. A címet közösen állapították meg s ez a cím is emlékeztetés akar lenni az első reformációra, mert amint Luther a német nemzet keresztyén nemessége felé fordult, ugyanúgy fordult ez az írás is a német jiép felé: »Die innere Mission der deutischen evangelischen Kirche. Eine Denkschift an die deutsche Nation.« Rövidebben csak »Denkschrift«-nek idézik. (Ebben a munkában az Agentur des Rauhen Hauses hamburgi, 1933. évi kiadását használtam s felhasználtam Martin Gerhardt előszavát is.) Wichern betegsége alatt is dolgozik rajta és lábadozó állapotban, 1849. április 21.-én, 41. születésnapján írja meg a kész műhöz az előszót. Ez nem csupán legátfogóbb, hanem legérettebb írása is. Elmond) benne mindent, amit eddig a belmisszió lényegéről és céljáról mondott a Rauhes Haus jelentéseiben, a Fliegende Blätterben, vezércikkekben és prédikációkban. Tárgyi ismer et e és statisztikai tudása oly nagj volt, amilyennel akkor egész Németországban senki nem rendelkezett Stilisztikailag nem mestermű, sőt rettenetes nehéz olvasmány. Magán viseli a latin ujhumanista stilus rettenetes bélyegét. Wichern generációjában sokan kedvelték, még a legnagyobb írók is, ezt a körmönfont stílust, de bizonyos az is, hogy nagyobb szerencsével művelték, mint Wuchern. A hosszú,, mesterkélt és csavart szerkezet iránti előszeretet nehézzé teszi az olvasást, és sajnos, sokszor a megértést is. Tartalmila g mégis az Emlékirat Wichern írói tevékenységének csúcspontja lett.Inkább tökéletes rendszer és munkaterv ez, melyet a belmisszió még ma sem nélkülözhet. Igazi értéke a belmisszió munkájának abban a nagyvonalú együttszemlélésében rejlik, amelyre csak* az volt képes, aki ebben a munkában kezdettől fogva benne élt és akiben ez a munka elejétől benne élt. A művet a belmissziói rnunka heroldjának nevezte. Az előszobán írja: »Ez az írás egv olyan pillanatban indult el, amikor hazánk és egyházunk jövője most inkább, mint valaha is, zárt kapuként áll előttünk. Vájjon sikerül-e népünknek ezt a jövőt az Űr és országa számára megtartani, vagy újból megszerezni? A