Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

BOTTA ISTVÁN: Wichern.

alakítania, a bclmissziónak sok, mostanáig izolált törekvésében rejlik, nevezetesen a számos keresztyén egyesületben.« A hangsúly ebben a részben azon a mondaton van : »keresztyén szellemmel töltse meg«. Sajnos, ez a fogalom ma már gyanússá vált. Csak úgy szolgáltathatunk Wiehernnek igazságot, ha ezt a kifejezést ma is úgy értelmezzük, ahogyan ő akkor értette. Wichernnél pedig a ^keresztyén szellem« egyet jelentett az evangéliumi hittel. S igazságot kell ezen a ponton szolgáltatni Wiehernnek már csak azért is, mert éppen a szociális kérdésre vonatkozóan beszédében annyira a helyzet adta körülményeket tartotta szem előtt és annyira konkréttá lett javaslata, ! uy ma könnyen félreérthető. Wichern teljesen tisztában volt a szocializmus és egyház viszonyával. Tudta azt is, hogy a szociális kérdést nem az oldhatja meg, aki csak a nyomorúsággal száll szembe, hanem ,iz, aki a nyomorúság ősoka, a bün ellen küzd az evangélium életújíté hatalmával. Wichern, amikor cselekedetről beszél, nem akármiféle cselekedetet ért ezen, hanem »az igének cselekvését«. Sokszor hangsúlyozza: »Ne csak hallgatói, hanem cselekvői legyetek az igének«:, s ilyenkor mindig az igére tette a főhangsúlyt. Mi a belmisszió lényege és tartalma? Zárószavaiban hatalmas erővel mutatott rá erre is Wichern : »Egy ... szükséges, hogy az evangélikus egyház a maga teljességében elismerje: a belmisszió munkája az enyém! s hogy jennek a munkának summájára egy nagy pecsétet tegyen: a szeretet is enyém, mint a hit. A megr h entő szeretet műhelyévé kell lennie, mellyel hite tényét mutatja meg. A szeretetnek fénylő isteni fáklyaként kell lobognia az egyházban s meg kell mutatnia, liogy Krisztus valóban testet öltött népében. A teljes Krisztust kell népünknek hirdetni, ki megtestesülése Isten élő Igéjén e k, de Isten tetteinek is, mely tettek közül legmagasabb, legtisztább, legegyházibb a megmentő szeretet. Ha így értjük a belmissziót, akkor egyházunk életében új jövő virrad.« Ezzel fejezte be Wichern wittenbergi beszédét s nem hagyott kéts uet afelől, hogy mit nevez ő belmissziónak. Utolsó mondataiban a belmisszió lényegét mondotta ki: a Wort und Tat, az ige és tett legszorosabb kapcsolata hozza egyházunk életében az új napot. Wichern ebben az értelmezésben mindvégig megmarad a tiszta evangélikus tanítás vonalán, bár a cselekedetek mezeje, amelyre lépett, mindvégig legerősebb kísértése volt »hit általi megigazulás« egyházának .És ez a kísértés mindig abban rejlett, hogy vagy megfeledkezik, va«y egyenesen letagadja azt, hogy Isten igéje nemcsak Isten beszéde, hanem Isten cselekedete is. Wichern tudta fezt és hirdette, mint ahogyan tudta és hirdette híres kortársa, az evadgéliumi szeretet cselekedeteinek másik nagy apostola: Kierkegaard: a hitnek, »annak a bizonyos nyugtalan dolognak felismerhetőnek kell lennie az életedben... Leghelyesebb tehát, ha én egy kissé jobban ügyelek a mellékmondatra (cselekedetek, lét, tanúskodás és szenvedés az igazságért, a szeretet c-elckedete stb.), a mellékmondatra a lutheriben. Nem mintha a mellékmondatot főmondattá akarnám tenni, a hitet és kegyelmet eltüntetni, vagy hátrább helyezni — Isten őrizzen attól, sőt éppen a főmondat érdekében tartom azt szükségesnek, hogy a mellékmondatra jobban ügyeljünk a lutheriben...« (önvizsgálat). Wichern ügyelt erre a mellék-