Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

BOTTA ISTVÁN: Wichern.

lom nem volt, sem öröm. Mindkettő kelyhéből gazdag érzések áradtak lelkembe. Ha nem lett volna világos nappal és nem jártak volna a közelben emberek, térdemre ereszkedtem s ügy imádkoztam volna. Imádkoztam, a szívem sírt, ismeretlen gyönyörűség hatott át, olyan boldogságban úsztam, melyet csak egy olyan fiú ismer, aki atyja sírjánál hallgat és tisztelettel tud gondolni szent, boldog barátjára és atyjára. — Jézus Krisztus az élet és a feltámadás! Ámen.« (Tagebuch 1828. márc. 30. 155. 1.) ' ? • Szükségesnek tartottam, hogy legalább ifjúsága felőli bővebb tájékoztatásul ennyit közöljek naplójából. Rámutatni azonban csak forradalmi élményeire akarok. Ebben a naplójegyzetében csak ennyit említ: "átéltem a megszállást«. A napló szerint tehát látszólag ez n forradaI m nem hagyott mél\

ebb nyomokat lelkében. Ez azonban csak látszat Későbbi naplójegyzetei megerősítik azt, hogy az átélés valóban átélés volt. Ha valakinek kedve telik olyan sematikus megállapítások olvasásában, melyekben azért a séma nem íakarja el az igazságot, annak ázt mondhatjuk: az első forradalom az alap-benyomást jelentette számára \ második, az 1830. évi júliusi forradalom theologiája tisztázódásához segítette. A forradalom hatására kezdte tisztázni a »gonosz« kérdését s ez kikerülhetetlenül vezette theologiája kettős pólusának, a bűn és kegyelem sarkpontjainak tiszta meglátására. A harmadik, az 1848-as forradalom \iszont a nagy-elméleti és hitbeli tisztázódás után alkalmas volt arra, hogy megadja a lökést a csíráiban már előtte meglévő és általa indított kezdeményezések után a nagy alkotás véghezvitelére. Az 1830. júliusi forradalom theologiai tisztánlátását segítette elő más egyéb tapasztalatok mellett. 1830-ban egész Európában újra fellángoltak a forradalmak. Ismét Franciaországból indultak ki. Lajos Fülöp orléansi herceg, a nagy forradalom volt tábornoka, egyaránt ked\es volt a padlásszobákban növekedő forradalmi ifjúságnak és a polí_.»ri gondolat álmodóinak is, hiszen egyik tovább akarta fejleszteni a forradalom vívmányait, a másik megőrizni igyekezett a »jezsuita veszély -tol és a feudalizmus visszatérésétől. Mikor X. Károly király ívndeleteit mindkét csoport alkotmányszegésnek minősítette, júliusban kitört a forradalom (innét a név) és szabályszerűen úgy zajlott le a barrikádokon, ahogyan azt a padlásszobákban kitervezték. Lajos Fülöp pedig belovagolt a királyságba. Ellenségei ezért barrikádok királyának nevezték, hívei pedig polgárkirálynak. Az alkotmánylevélbe új mon(l.itot szúrtak. Elődje még csak »Isten kegyelméből«, ő pedig már »a nép akaratából« is uralkodott .Nem Franciaország, hanem a francia nép királyának nevezte magát. l.urópában már ekkor olyan puskaporos volt a levegő, hogy szinte természetesnek látszott : ha Franciaországban meggyújtották, egész Európában robbant. Igv robbant ki Németországban is. A forradalom nem volt egyöntetű. Egyes helyeken inkább politikai síkon folyt a küzdelem, a sok más mellett a köztársaság követelése volt a föprobléma, más helyeken a hangsúly a szociális reformokra tolódott át. De mint a francia példa is mutatja, ahol a katholicizmust államvallás rangjáról •a nép többségének vallása« rangjára degradálták, a forradalom az egyházak ellen is irányult. Wichern ekkor már látó szemekkel figyelt. Mindig Isten iránti hálával gondolt arra. hogy a forradalom mélyére