Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

BOTTA ISTVÁN: Wichern.

egész Európára nézve tragikus volt. A> zárlat csaknem több kárt oko­zott Európának, mint Angliának. Különösen Oroszország érezte nehéz­ségeit, mert gabonája főpiacát veszítette el. Ezzel magyarázható az is, hogy Oroszország lett először hütelen a tilsiti államrendszerhez. Követ­kezménye az lett, hogy az Oroszok 1812. március 18.-án elfoglalták Ham­burgot. Igaz, hogy csak rövid időre, mert két hónap múlva a franciák ismét ott voltak. Wichern szülei ezek között a zavarok között éjszaka idején menekültek Hamburgból Kulauba. A négyéves gyermek lelké­ben ezek a borzalmak mély nyomokat hagytak. A francia uralom nyo­mása emlékezetében később is megmaradt. Szüleiről és ifjúságáról ő maga tájékoztat naplója visszatekintő részében: »Hamburgban születtem 1808. április 21.-én kedves és jó szülőktől, akik ápoltak és gondoztak, míg csak tudtak; a keresztség által szüleim Isten jegyzékébe a keresztyének közé (azaz a Szentlélek által felkentek közé) írattak. Ezért legyen nékik köszönet most itt és- ott örökké,' Ámen! Nem közvetlenül a születés után (3 napra), hanem né­hány héttel később kereszteltek. Nem lett volna szebb az előbbi? Atyai nagyszüleim tisztes polgáremberek voltak, istenfélelemben nőttek fel cs abban is éltek. Hamburgban laktak a Bab-utcában, egy pincében és az atya munkásemberként tartotta családját, mely kedves feleségéből, két leányból és egy fiúból állt. Az utóbbi révén lett az a jó munkás­ember nagyatyámmá, kit sohasem ismertem, de akinek emléke mégis mindig le nem írható jótékony kedélyességet ébresztett bennem. Mellé­jük mindig egy piszkos utcában levő tiszta pincét képzelek, melynek ablakaiból csak az elmenők lábai láthatók... Magas támlás puszpáng­székekkel. melyeken a meghitt család vasárnap délután meleg leves mel­lett, este pedig • a bibliánál együtt ült. . . Nagyanyámat anyám nem győzte eléggé dicsérni. Nem emlékszem rá, hogy ismertem volna. Anyám bizonysága szerint azonban gyakran árasztott el örömkönnyeivel. A jó öreg! Óh, én úgy szeretem mind­annyiukat. Nos, ott majd újra látom őket, na Isten is úgy akarja! (NB. éspedig fontos NB. — Ö js azok közé tartozott, akik egy ilyen ' »ha Isten is úgy akarját« nem minden értelem és meggondolás nélkül mondanak.) Állítólag igen jámbor és istenfélő volt. Nem tudom őt más­ként, csak özvegyasszonyként elképzelni sokszor dicsért tisztaságával és fehér vasárnapi főkötőjével. Áldott legyen mindig ennek a kedvesnek emléke, aki nekem jó apát szült. Ámen.... Atyámat kádárnak szánták, de egy meghűlés folytán tüdőbajt szer­zett, melyben 1823. augusztus 14.-én reggel 6 órakor meghalt. E meg­hűlés miatt hosszasan betegeskedett és ezalatt a szülői házban nehéz napokat élt át. Már ebiben az időben vonzódott a könyvek után és be­tegsége elmultával, mely életében még ötször vagy hatszor újra meg­támadta és amibe bele is halt, különféle körülmények között élt, me­lyekről nem tudok pontosan. Csak azt tudom, hogy fuvaros lett és bér­fuvarosként élt, tulajdonosként-e, kocsisként-e, nem tudom biztosan. Rö­videsen a XIX. század eleje után Bährmann jegyző, majd később Hűbbe irodáján lett írnok. Ezalatt az idő alatt praktikusan és theoretiku'san foglalkozott jegyzői ügyletekkel és 1810—11-ben újabb nyelveket ta­nult, (beleértve a latint is) úgyhogy egy idő múlva császári jegyző és esküdt fordító lett...

Next

/
Oldalképek
Tartalom