Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.

Isten a szöllőműves, Ő majd, igen, ö, levágja az elszáradt venyigét, de nem a mi dolgunk tudni és ítélni, hogy melyik venyige száradt el; s különben is, egyik szöllővessző nem metszheti le a másikat. (Ján. 15, lkk) Az első keresztyének nem áltatták magukat azzal, hogy az ő egyházuk az a tökéletes, romlatlan egyház, amelyre az utókor ügy fog hivatkozni, mint mintaképre, mint az eredeti, igaz egyházra. Ők, ha magukra néztek, nem láttak mást, mint nyomorúságot, tisztátalanságot, nem gyönyörködtek magukban, valami tükörbe nézve, hanem harcolták a hit harcát. Csak ha az Ürra néztek, hitték, hogy ők szentek az Úrban, és hogy az egyház az Úr teste. Krisztus ekklésziája az Új-Test áment ómban abból az ígéretből élt, amelyet Pál így írt le: Krisztus szerette az egyházat, Önmagát adta érte, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víz fürdőjével az igében, hogy majd Önmaga elé állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy ne legyen azon szeplő vagy ránc vagy afféle, hanem hogy legyen szent és mocsoktalan (Ef. 5, 25—27) ; ez majd beteljesül ama napon (Jel. 19, 7kk; 21, 2). Addig nincs dicsőségben az egyház. Addig egyedül az Istennek legyen dicsőség az egyházban! (Ef .3, 21) 10. BEFEJEZÉS. Tanulmányunk bevezetésében félretettük a kérdést, hogy mi is valójában az egyházfegyelem. Miután lehetőleg számbavettük mindazt, ami az Űj-Testámentomban az ú. n. egyházfegyelem fogalmi ós képzetkörébe esik, újra előttünk a kérdés: mi az egyházfegyelem az Űj-Testámentomban? Vagy ha még hátrább megyünk, ez a kérdésünk: van-e egyházfegyelem az újtestámentomi egyházban? Vizsgálatunk után sem változott a helyzet. Vizsgálatunk során nem találtunk semmiféle líristályosodási pontot, nem találtuk meg a magvát az egyházfegyelem »ideális« fogalmának. Ha tetszik ez valakinek, ezután is leírhatunk ilyen mondatot: »Jellemző a bibliai egyházra a nagyon komoly egyházfegyelem a Lélek vezetése alatt«. Az ilyen tétel továbbra is üres képlet marad a számunkra. Kétségtelenül nagyon hasznosak a mathematikai képletek, de csak azoknak, akik egyetértenek a képletbeli jelekben. Pythagoras tételének a képlete nagyigazság annak, aki tudjà, mit jelöl benne az a, a b, a c, de értelmetlenség annak, aki ezt nem tudja, sőt tévedés annak, aki mást ért a képlet betűin, mint azok, akik mondják. Ezért állíthatom még a vizsgálódás után is akár azt, Tiogv van, akár azt, hogy nincs egyházfegyelem az Új-Testámentomban. Nem áll ilyen választás előtt, aki másképpen látja az egyházat, mint ahogyan én látom, és mint ahogyan tanulmányomban előadtam. Aki egy bizonyos ekklészia-fogalommal nyúl az Üj-Testámentomhoz, az könnyen megállapíthatja, hogy egyházfegyelmezés történik mindenkor, amikor az ő látása szerint azért tesznek valamit az apostolok, hogy az ekklészia eredeti állapota megőriztessék. Nevezhetjük ezt ideálizmusnak, sztatikus gondolkodásnak, nem fontos .Itt most csak az a fontos, hogy az egyházfegyelemről nem lehet addig egynézetre jutnunk, amíg nincs egynézetünk az egyházról, erről viszont nem lehet egynézetünk addig, amíg nincs egynézetünk a hitről, s erről megint nem lehet egynézetünk addig, amíg nincs egynézetünk Krisztusról. Először egyet kell