Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.
DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.
közös ügyük a hitetlenekkel, ugyanazokban lehet közösségük egymással. Csakhogy az a kérdés, hogy ez az istentiszteleten, evangéliomhallgatáson, úrvacsorán kívüli »keresztyén-összesség« volt-e az ekklészia, a Krisztus ekklésziája az apostolok korában? Nem! Az ekklészia az apostolok írásaiban is az evangéliom által egybehívott, összegyűlj hívőknek az együttessége, nempedig a hívők sztatikus összege. Mégha olvasunk is pl. Róm. 16, l-ben a kenkreai ekklészia diakonisszájáról, akkor sem láthatjuk az újtestámentomi ekklésziát másképpen, mint úgy, hogy ebben elsőleges az összegyűlt gyülekezet, és legfeljebb másodlagos, osak vetület az ekklésziabeli szenteknek valamilyen kapcsolata az istentiszteleten kívül. így is mondhatnánk: az Űj-Testámentom tudósításai szerint a gyülekezeti istentisztelet nem az egyháztagok összességének az együttléte, hanem azzal a következménnyel jár, hogy az ekklésziabeliek istentiszteleten kívül is valamiféle együttességet alkotnak. Érdemes megfigyelni, hogy Róm. 16, 4-ben Pál Rómába (tehát ugyanabba a városba!) írva, azt kéri, hogy köszöntsék »a pogányok minden ekklésziáját«. A több ekklészia vájjon több testületet jelent? Ugyancsak tanulságos, hogy Róm. 16, 5a-t Czeglédy így fordítja: »Köszöntsétek a házukhoz járó gyülekezetet is.« — Talán segít a helyes " értésben egy kívülről hozott műkifejezés : a communitas, ezt pedig magyarul így adhatnánk vissza : közület. Nevezzük azt az együttességet, amely a »hívők« között az ekklészián kívül van, communitasnak. Ez utal a communio-ra, a közösségre, de mégis meghagyja azt a szót az élőmozgó-valósuló közösség jelölésére, társítja bennünk a nyilvántartottság, az állandóság, a szervezettség, a tagok összessége képzetét. Nosi, ha feltételezzük is, hogy voltak ilyen communitasok, azaz efféle képzet élt az első korbeli keresztyének képzetvilágában, akkor is bizonyosnak vehetjük, hogy az a képzet nem szorította a háttérbe az ekklészia eredeti képzetét. , Hasonlóképpen segít talán a helyes értésben, ha eszünkbe jut az Apologiának ez a kifejezése : exlerna societas signorum ecclesiae, hoc est, verbi, professionis et sacramentorum (VII, 3). Hogy a societas helyett az előbb mégis a communitast ajánlottam, annak az az oka, hogy a societas az önkéntes társulás, a társaság képzetét kelti bennünk, ezzel szemben a communitas alkalmas lehetett annak a kifeje-'* zésére, hogy ,a hívők az istentiszteleti közösségen kívül sem érezték magukat másoknak, mint a Szent Lélek által összekapcsoltaknak. Népszerűsítve ezt is mondhatjuk: az újtestámentombeli ekklésziának nincsenek tagjai (t .i. abban az értelemben, ahogyan mi szoktunk beszélni egyháztagokról), hanem résztvevői. Igen, a hívők tagjai Krisztus testének, de mindig »hitben«. Elgondolkoztató I. Kor .1, 2 is: »...az Isten ekklésziájának, amely Korintusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, segítségül hívják, minden helyen...« (A vers utolsó szavainak a fordítása problematikus, de itt közömbös.) Minden bizonnyal ugyanaz a képzet támadt a levél hallgatóiban e szavak nyomán, mintha Pál hívőkről beszélt volna. Miért ne tehetnénk fel, hogy viszont, amikor ezt _a kifejezést használták az első keresztyének : hívők, akkor ezt a képzetet keltették egymásban: azok, akik segítségül hívják az Űr Jézus
