Evangélikus Theologia 1948. 3.szám.
DR. SÓLYOM JENŐ: Az úgynevezett egyházfegyelem az Új-Testámentomban.
bizonyos belőle, hogy ami végbemegy áltaiunk a földön, ugyanaz végbemegy a mennyekben is. De annálfogva, hogy képekben fejezte ki magát Jézus, még az sem világos, hogy itt kétféle ténykedésről és egyáltalában \alami különleges ténykedésről van-e szó. A legkevésbbé indokolt dolog az, hogy a 18. versbeli Ígéretet szorosan a közvetlenül előtte levő versbeli rendeléssel kapcsoljuk össze, ugyanakkor viszont ne lássunk összeüggést a 15. és 16. versbeli rendeléssel. Az valóban indokolt, hogy Mt. 18. részleteinek belső összefüggését meglássuk, sőt az is, hogjy a 18. verset szorosan kapcsoljuk az előző versekkel, de az egész 15—17-lyeli féddő eljárással! Amennyiben a 17. versbeli sikertelen megnyerési kísérlet azonos a kötéssel, és amennyiben a várt megnyerés azonos a megoldozással, annyiban a 15. és 16. versbeli kudarc szintén kötés, és annyiban az ottani megnyerés szintén megoldozás. Azokat az írásmagyarázókat, akik a felvetett kérdésekre más feleletet adtak, bizonyára valamilyen egyházkormányzati felfogás befolyásolta. Meg akarták óvni azt az érdeket, hogy az egyház kormányzatának halalma az egyház egészének a kezében legyen. Ha ugyanis akképpen értelmezték volna a 15. és 16. versbeli feddést, hogy az szintúgy a kötés-oldás hatalmából történik, akkor el kellett volna ismerniök, hogy ez egyeseknek is halalma. IIa csak némelyek, bizonyos személyek birnák ezt a hatalmat, akkor valami kiváltságos osztály, rend alakulna az egyházban. IIa viszont minden keresztyén birná, akkor veszélyeztetve volna AZ egyháznak az ő képzeletük szerinti jó rendje. Ez az egyházkormányzattani érdek persze magától elsorvad, ha ragaszkodunk ahhoz a látásunkhoz, hogy a 17. versbeli ekklészia aktuális gyülekezet, élő, mozgó közösség. Mi kapaszkodjunk bele a 18. vers szövegébe, és elégedjünk meg azzal, amit ott olvasunk:... megköttök, ...megoldotok. Jézus ezt a tanítványainak mondotta. Nem ezt mondta: amit az ekklészia kötni és oldani fog. Amúgy is, csak ebből a néhány versből is világos, hogy a tanítványoknak adott hatalom nem lesz egyéni hatalommá, mert Jézus tanítványa mindig csak az Úrban tanítvány, az Üron kívül nincs tanítványi hatalma. Jézus tanítványa a 15. vers szerint éppen mint testvéi* köteles feddeni a vétkes testvért, és az ő feddése szervesen összefügg a tanuk előtt és az ekklésziában történő feddéssel. Ha egy testvér elvégzi a feddést eredményesen, feleslegessé válik, hogy egy másik testvér feddje meg a vétkest. És egyetlenegy testvér feddése is végeredményül kihat az ekklésziára, mert ha a feddésre hallgat a vétkes testvér, ezzel őt megnyerte, következésképpen egyik testvérnek a számára sem lesz olyanná, mint a pogány és vámszedő. Ezzel a gondolatmenettel mindjárt arra a kérdésre is megfeleltünk, amelyet korábban függőben hagytunk: van-e hatalmam, hogy megnyerjem a testvéremet akkor is, ha nem ellenem vétkezett? Van. Nem magamtól, hanem az Úrtól; nem egymagamban, hanem az Úrban; nem a magam igazsága, hanem testvérem üdvössége javára; nem emberi társaságru, hanem az ekklésziára nézve. Mindennek a végigvizsgálása után megállapíthatjuk, hogy a vétkes testvér megnyerése, a/, üdvösségre való megtartása javára köveitendő tennivalót világosan látjuk még akkor îs, ha a 18. versbeli ígéretnek a párhuzamos, illetve párhuzamba állított helyekkel való összefüggéséi töviről-hegyíre nem tisztázzuk is. Az ideiglenes vizsgálódás-
