Evangélikus Theologia 1948. 2.szám.

Tájékoztató - DR. WICZIÁN DEZSŐ: Két könyvismertetés, a) Farner O.: Huldrych Zwingli, 2. kötet: Seine Entwicklung zum Reformator, 1506—1520. — b) Horton W.: Die amerakanischen Kirchen Während des zweiten Weltkrieges.

Felhasznált irodalom : M. Luther: Von weltlicher Obrigkeit, wie weit man ihr Gehorsam schuldig sei, (Calwer II. 263 —303. 1., Magyar Luther III. 359—HO. 1.) M. Luther, Ausgewählte Werke, Calwer VI. kötet 265. 271 k., 424, •137 k., 459—462 1. Luthers Evangelien—

Auslegung (E. Mülhaupt szerkesztésében), 7. füzet, Göttingen, 1939, Mt. 5 38—42 verseihez a 115 lik. lapokon. Harald Dieni: Luthers Lehre von den zwei Reichen, 1938, München. A. Nygren: Az állam és az egyház, Evangélikus Theologia, 1947. 6. sz. körlevél 1—8 1. (Eredetileg előadás Nyköpingben, 1942.) (>. Wingren: Geistliches und wejtüches Regiment bei Luther, Theo). Zeitschrift. Basel, 1947, 4. füzet, 263 —273 1. TÁJÉKOZTATÓ Rovatvezető: DEZSÉRY LÁSZLÓ Köt Könyvismertetés a) Farner, Oskar: Huldrych Zwingli, Band 2: Seine Entwicklung zum Reformator, 1506—1520. — Zürich, Zwingli

—Verlag 1946).—VI., 48S lap. - Ára kötve 14.— sv. frank. Az első világháború után beköszöntött „Lulher-renaissance"-ot még a második világháború előtti időben nyomon követte egy bizonyos „Kálvin-renaissance". Svájc protestáns népének jelentős része azonban mégis Zwinglibcn látja a saját reformátorai, s így érthető, hogy a reformátorokkal való behatóbb foglalkozás során Zwingli is fokozottabb figyelemben részesül. Köhler Walter után most Farner Oszkár zürichi pro» IVsszor a legjelentősebb Zwingli-kutató. Számos részlettanulmány után újabban több kötetre tervezett nagyszabású Zwingli-életrajz kiadásai kezdte meg. Ennek első kötete 1943ban jelent meg, és Zwingli ifjúságát, iskolai és egyetemi tanulmányait öleli fel 1506-ig. Ez a kötet szinte aprólékos részletességgel igyekszik feltárni Zwingli későbbi munkáiban a gyermek- és ifjúkori emlékeket, élményeket és azok hatását. A második kötet már Zwingli reformátorrá fejlődését kívánja feltárni, az összes elérhető források, emlékek felhasználásával és kiértékelésével. Három szakaszt ölel fel ez Zwingli életéből és munkásságából : glarusi papságát, 1516-ig, einsiedelni káplánságát 1518 végéig és a zürichi nagytemplomnál (Münster) elnyert plébánosi (Leutpriester) munkásságának kezdeti időszakát (1520ig). Éhben a keretben Zwingli szellemi és lelki világának átalakulását igyekszik a szerző beható elemzéssel felderíteni. A humanista-hazafias gondolkodástól az evangélium felé fordulásának döntő időpontját 1516ra teszi. Ebben elsősorban Zwingli későbbi nyilatkozataira támaszkodik, s a meglehetősen csekély kútfőanyag segítségével a szerző Zwinglinek ezt az állítását igazolni is törekszik. Zwingli ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy az ő reformátort felfedő zése és iránya Luthertől teljesen függetlenül alakult ki. Még ha nem is gondoljuk, hogy Zwinglit erre az állítására a Lutherrel szemben mindenképen önállónak látszani akaró becsvágya vezette, azért egy bizonyos fokú önáltatást mégis csak látnunk kell abban,, ahogyan Luthernak reá gyakorolt hatásat később el akarja vitatni. Azt gondolom, hogy a szerző is kissé túlértékeli ebben a tekintetben Zwingli nyilatkozatait. Annyi legalább is bizonyosnak látszik, hogy az evangéliumnak az a felfedezése, amire Zwingli, a saját állítása szerint már 1516-ban, tehát Luther nyilvános fellépése előtt jutott el, Luther hatása alatt tudatosult és mélyült el lelkében. \ Az érdekes illusztrációkkal gazda-