Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

Tájékoztató - BENCZÚR LÁSZLÓ: A Barmeni Theologiai Nyilatkozat.

A nemzeti szocia'ista Németország összeomlása után sem szűnt meg a Barmeni Theologiai Nyilatkozat jelentősége Az egyházi élet újra rendeződésének alapjává vált. 1945.őszén a Ititvalló Egyház birodalmi testvértanácsa Treysa-ban gyűlést tartott. E2en a gyűlésen kimondották, hogy a németországi protestáns egyházak, mint egyenlő joggal rendelkező hitvalló egyházak Evangelische Kirche Deutschlands (EKD) egyházi szövetséíjet alkotnak. Az EKD elnökévé a lutheránus Wurm vvürttenlxergi püspököt vá'aszlották meg, titkárává az ugyancsak lutheránus Asmussent. Ez a" föderáció nem akarja felújítani a porosz unió hibáját. Az ősök hitvallását érvényben hagyja. Mégis több, mini egy puszta egyházi szövetség, hiszen-'az egyházi harcok (idején akaratlanul létesült és éppen a Barmeni Theologiai Nyilatkozatban kifejezésre jutott egységet a jövő számára is tovább szerelné örökíleni. Még ugyancsak 1945-ben Stuttgartban az EKD verető é^e egy bűnvalló nyilatkozatot szerkesztett. Ebben a nyilatkozatban az egyház felelősnek vallja magát a németség bűneiért. A nyilatkozat ugy látszik ta'áló lehetett, mert kifelé is, ljefelé is nagy visszhangot keltett és sok fc'reértést idézett elő. Az EKD-ben tömörült németországi protestantizmus koránt sem mutatja a békés kibontakozás képét. A heiyzcl jelenleg átláthatatlan. A Barmeni Theologiai Nyilatkozat még mindig naf»y tekintélyt jelent. Sok helyen lelkészordináció alkalmával megkívánják a lelkésztől a Barmeni Tételek elfogadását. Az értékelés azonban nem egyöntetű. Lutheránus köröklten is elismerik jelentőségét, de ilt többen csak je'entös egyháztörténeti dokumentumot látnak benne és a hitvallás jellegét megtagadják tőle. Er.ek az EKI)-t is egymástól teljesen független egyházak szövetségének tartják, melyet mélyebb'hitvallásos egység nein tart össze. Mivel a Barmeni Theologiai Nyilatkozat körül kialakult helyzet áttekinthető ismertetése lehete;ien, csak szemlé'tetésképen. közlök most néhány vele kapcsolatos nyilatkozatot a hál>orű- utáni időkből. Niemöllernek 1915 novemberében testvéréhez intézett levelében már .világosan lehet látni a nehézségek jelentkezéséi. (Közzé'éve: Die 'deutsche Schuld, Not und Hoffnung c. füzetben Evang. Verlag Zoliikon 1916;. — Ugy látja, hogy akármilyen formát is ölt az egyház Németországban, a Barmeni Nyilatkozát ^irányadó lesz. Természetesnek tartja a régi hitvallások érvényben maradását, osak a lutheri egyházaknak az elkülönülését nem nézi jó szemmel. Az EKD-ben lehetségesek tartja, hogy legyen egy külön lutheri, kálvini és uniáltakból álló oszlop, de lehetetlennek lartja, hogy két'vagy három egymástól mereven szétválasztott protestáns egyházat hozzanak létre. Szerinte a protestantizmus alapjában ném szétszakadt egyház. Ezt csak a theologusok szeretnék kimutatni Azt szeretnék, ha azokat a keresztyéneket, akik a múltban különböző hitvallású egyházakhoz tartozva együtt szenvedtek, együtt harcoltak, együtt imádkoztak és együtt hittek, nem választanák szét a theologia segítségével olyan emberek, akik sokkal kevesebbet hittek, sokkal kevesebbet imádkoztak, sokkal kevesebbet harcollak és szenvedtek. Ugy látja, hogy sokan csak azért hivatkoznak olyan erősködve az ősök hjtva lására, mert a hit jelenben való megvallását szerelnék elmulasztani. Az Evang. Lutherische Kirchenzeitung 1917. nov. 15—i számában a lipcsei theologiai fakultás nyilatkozata bőven foglalkozik a Barmeni Nyilatkozat kérdésével és a következő megállapításra jut: „A Barmeni Nyilatkozat nagyon fontos szolgálatot teljesített az akkori történeti helyzetben. Se megszerkesztőinek szándéka, se megszövegezésének ideiglenes volta miatt nem lehet neki olyan jelentőséget tulajdonítani, mint egy hitvallásnak. Az, no.gy valóban lépést jelentett-e azon az úton, mely a lutheri és a református egyházak közös hitvallása felé vezet, az attól függ, hogy az általa felvetett kérdé-eket mennyire sikerül tisztázni és egységesen megválaszolni." Az uniált egyházhoz tartozó Greifswald-i fakultás 1947. augusztusában nyilatkozott a Barmeni Nyilatkozatról. Elismerik jelentőségét, de a jelenre vonatkozóan már nem látják aktua'itásá'. Fe e sièges megkötöttségnek tartják, mint ahogy általában minden hitvallás tekintélyét annale látják, ök általában elegendőnek Tartatnák a Biblia tekintélyéhez való ragaszkodást." Georg Merz ugyancsak a Kirchen-