Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

Két októberi vértanúnk testámentuma.

tetben nem lesz gondod; vagyonodhoz nem nyúlhatnak. De még egy kérésem van hozzád. Kérlek felelj meg kötelezettségeimnek, hogy nevem becsületben maradjon... Damjanich tábornoknak 1400 forintjával tartozom, fizesd meg adósságomat, leendő özvegyének, mert ő is vértanúhalált szenved holnap reggel. A gyermekek még meg vannak kímélve e fájdalomtól és ez jól van ígjy. Ő'k majd atyjukat a te szavadból ismerik meg és ki mondhatná meg nekik jobban, mint te, hogy apjuk, habár az emberi törvény elítélte, sziveben becsületes ember volt, ki meggyőződéséért halt meg. Rövidre van szabva az az idő, melyet még e földön tölthetek, a levelet nemsokára át kell adnom, de nagyon nehezemre esik megválnom e lapoktól. Isten áldjon s oltalmazzon meg drága, nemes feleségem és adjon neked erőt, engem pedig részesítsen az ő örök békéjében. Édes, drága Lizám! gyermekeim, éljetek boldogan! Nemsokára kiszenvedtem. Még egyszer köszönet hü szerelmedért, mindenért, mit értem tettél. Istenem, Istenem! nem bírom tovább. Isten veled életem, mindenem. Holtig hű . Károlyod. II. ' Báró Jeszenák János végpercei. 1849. Octób. 9-én 12 órakor délben láttam-el az Urvacsorával B. Jeszenák Jánost, ki halálra volt Ítélve. »Én mindenre kész vagyok« ez volt első szava midőn beléptem hozzá. »Uly találkozást egyikünk sem hitt volna! Én nem magamat sajnálom, hanem önöket; én szabad leszek, ha kivégeznek: önökre halálig tartó 's a' hazára örökös rabság vár.« Elmondta, hogy levelet kapott testvérétől, 's azt mutatta is; »voltak ugyan Bécsben, de a' Főherczegek kitörölték neveit: nem eresztették hozzájok. Sajnájolmi, hiogy legvégre még egyszer nem láthatom őket ; fiam talán ma érkezik. Isten tudja, tán jobb volna, ha halálom után jönnének, nekik is nekem is könnyebben esnék.« — Aztán kérdeztem, óhajt e az Urvacsorával élni? »Igen úgymond, mert az szerzettc, kinek küzdelme az életben, és kimúlása Jiaso«lit a' miénkhez.« Teljes buzgósággal vette,-fel az Urvacsorát, 's könnyei csak akkor indultak-meg, midőn imádságunkba befoglaltuk nejét, gyermekeit, családját; ekkor, igen keservesen zokogott, de férfiasságát megtartotta akkor is. — Az Úrvacsora után (megöleltem 's egymás' karjában sokáig zokogtunk. — Legbajosabb az volt, hogy tanuk nélkül nem lehettünk. Minden szögletben egy fegyveres 's azonkívül egy tiszt, ki bemenetelem előtt magyarul beszélt velem; nyilt és bizalmas beszélgetésről szó sem lehetett. — Végre azt kívánta, eszközleném-ki, hogy feleségének Írhasson, kinek egyszersmind üzeni, hogy javai' tekintetében Luka Ferencz tanácsával éljen. »Az én javaim mind elvétetitek: de a' régibb törvények szerint ártatlan gyermekeim anvai javait ugy hiszem není bántják.« — Aztán forró kézszorítással elválván, a' felesége végetti óhajtását az