Evangélikus Theologia 1948. 1.szám.

DR. NAGY GYULA: Az Una sancta útján.

birtokok a király saját adományából valók ugyan, azonban természetesen ez is a nemzet vagyonából való juttatás az egyház számára. A magyar Szent Koronát a pápától kapja István, azonban, a ikorona a magyar nemzetet jelképezi s így tehát az végső vonatkozásban a nemzeté. A magyar királyok főkegyúri jogában állandó .az a törekvés, hogy a pápák hatalmi törekvéseivel szemben ősi szerzett jogaikat megvédjék. A magyar főpapság jelentős szerepet tölt be a magyar nemzeti életben. Egyes püspökök, de különösen a hercegprímás, közjogi méltóságot is kap. Egyúttal állami főtisztviselők is voltak a püspökök, így például a pénzverés ellenőrzése, a Szent Korona őrzése kizárólag az ő teendőik közé tartozott, ami szembetűnő bizonysága annak, hogy az egyház jés az állam, a hit és a külső politikai élet milyen szoros kapcsolatban állottak egymással. Kiemelkedik Bakócz Tamás, a pápajelölt hercegprímás, aki sereget toborzott a török elleni keresztes háborúra, s ezzel az egyház a hadseregállításnák és a toborzásnak a szerepét is átvette az államtól. Amint láttuk, a keresztyénség és politikum viszonya az újszövetségi zsinórmértéktől messzire elkanyarodott a történelem tanúsága szerint. Jézus Krisztus nem földi hatalmat alapított, nem karddal hadakozó, hadsereget szervező, ítélkező és kivégző, uralkodókat leigázó jés politikai hatalomra törő keresztyénséget. Egyházának alapja Isten igéje. Ezáltal munkálkodik a Szentlélek. Ö hívja egybe a Krisztusban hivőket gyülekezetté, nyájjá, Isten népévé, de ez a hitnek a gyülekezete és a hit által összetartozók serege. Benne él ugyart a törtéuelemben a hívők közössége, az egyház, abban a történelemben, hogy a keresztyénség a világi áramlatokkal nagy felületen érintkezik, de isteni hivatását mégsem adhatja el a politikai hatalom egy tál lencséjéért, hanem meg kell valósítania és élnie kell a Krisztusban hivők közösségi életét. A hatalom irányába eltolódott középkori keresztyénség után következik a reformâcio, amint magasra tartott kézzel emeli fel a Bibliát és az egyház életében egészen alárendelt szerepet tulajdonít a külső világ zajának a politikumnak. 5. A reformáció. A lutheri reformáció a keresztyénségnek a politikai rendhez való és a reformáció tanításában sem foglal el semmiféle vezető helyet a politikumhoz való viszony, mert a középpont a »theologia ,crucis«, a Krisztus keresztjének hirdetése. Lúther egyházfogalma szerint az egyház ugyan itt e földön van, hiszen Jézus Krisztus azt az emberek között alapította, azonban az egyház mindig magában foglal egy bizonyos rejtettséget. Meglétét sohasem a külső hatalom a világgal való szövetkezés és !a gazdagság jelenti, hanem éppen fordítva: a szolgai forma, az üldöztetés és szenvedés: A próbák és a szenvedések keresztje mögött rejtőzik az egyház. »Abscondita est ecclesia, latent sancti.«

5 Az egyház és tagjai mint communio sanctorum csak a hit számára látható valami. Azonban az egyház rej5 Luther műveinek weimari kiadása. AV. A. 18. 652.