Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

ház alapja" sohasem érkezett el hozzája, csupán Quisling sürgönyéből értesült a hitvallás létéről és hogy a délebbre lakó lelkészek lemondtak hivatalukról, valamint, hogy ezt lázadási cselekménynek tekintik. Azonnal táviratozott a minisztériumnak: „Mostmár minden körülmények között lemondok hivatalomról. Máté 10:14." Tekintettel arra. hogy az -április 9-i sürgőstávirat nem érte el kitűzött hatását, a minisztérium április 11-én a kővetkező körlevelet küldte a lelkészi karnak: „Az államegyházban viselt hivatalról való lemondás elismerés nélkül jogellenes csélekedet "és így érvénytelen. Senkinek sincs joga elhagyni hivatalát, amig lemondását jóvá nem hagyják szabályszerűen. Azoknak a lelkészeknek, akik el akarják hagyni lelkészi hivatalukat, a szokott rend szerint kell kérni elbocsátásukat." Igen kevés lelkész volt, aki ezt a minisztérium által javasolt kiutat választotta. Természetesen a rendőrség is munkálkodott a húsvét utáni napokban, megtiltotta az ,,Egyház alapja" felolvasását, vadászott minden egyes példányára, kihallgatásokat és letartóztatásokat foganatosított. Húsvét másnapján a Keresztyén Nagytanács tagjait börlönözte be az államrendőrség: Berggrav püspököt, Indebrö R és Carlsen B. Ingvald. lelkészeket, Ilansson Kr. igazságügyiminisztériumi osztályfőnököt és >VisIöff 11 E. lelkészt, aki a fentnevezettekkel együtt volt az „Egyház Nagytanácsa" nevű munkaközösségben Beismerték, hogy az „Egyház Aiap'-ját ők fogalmazták és küldték ki. Berggrav püspököt néhány nap után a börtönből Askerban levő nyaralójába vitték néhány mérföldre Oslótól, ahol erős rendőrörizet mellett internálták és továbbra is internálva tartották. A többieket 10 nap múlva kiengedték, megfosztották hivataluktól (ha már előbb meg nem fosztották és kiutasitották'őket Oslóból. A két egyház. 1942 húsvétja után a norvég egyház kettészakadt — a kultuszminisztérium államegyházára, amely egyházi szempontból hamis egvhiíz volt, és a mi szabad népogyházunkra, amely egyházi szempontból az igazi egyház volt. A kultuszminisztérium egyháza törvények, rendeletek és kinevezések által 'lassanként teljesen átépült és megszilárdult. Törvények által új egyházke: ületeket szerveztek és ugyanakkor újra be akarták tölteni a megüresedett régebbi püspöki székeket. Zwilgmeyer D. Ludvig és Fröyland Lars lelkészeket kinevezték püspökökké, Kvasnes O. J. B.-t, Lothe Einart, Hagen H. O-t Zwilgmeyer Dagent, Falck-Hansen G. Chr.-t és Sivcrtsen J. E-t pedig ugyancsak ezzel bízták meg. A két elsőt Lothe Einar esperes, trondheimi „működő püspök", szentelte fel július 28-án Oslóban. Lothenak magának sem volt püspöki ordinációja. Püspökké szentelése előtt Fröyland levelet kapott, amelyet Osló és környékének minden lelkésze és az oslói egyházkerület minden esperese aláírt. Ebben többek között ez áll: „Önt Fröyland lelkész urat nem törvényesen hívták meg, sem törvényesen felszentelni nem fogják, ezért ön továbbra is egyszerű ember marad. A püspökszentelés napján a szószékekről az egész országban tiltakozást olvastak fel a törvényellenes püspökszentelés ellen és felhívást ugyanakkor „küzdő egyházunkért" való imádkozásra. A többi kirendelt püspök anélkül gyakorolt püspöki jogokat, hogy fel lett volna szentelve. Csupán 1943 december 5-én „szentelte fel" Fröyland Kvasnenst és Sivetsent. Az új „püspököknek" nem volt könnyű feladatuk. Sem lelkészeikkel sem pedig gyülekezeteikkel nem volt semmiféle kapcsolatuk. A hamari Falck-Hansennek és a bergeni Zwilgmeyer Dagfinnek olyan nehéz volt a helyzete kerületükben, hogy engedélyt kaptak 1942 őszén püspöki székeik egymás kicserélésére. De körülményeik így sem váltak elviselhetőbbekké és Falck-Hansen megpályázta a gruei gyülekezeti lelkészi állást, amelyre sikerült is kineveztetni magát Itt szolgált püspökké való felemelkedése előtt is, mig Zwilgmeyer Arendalban lett hitoktató. Fröyland „püspöki vizitációkat" is tartott Oslóban, amelyek legtöbbször a következőképen folytak le. A „püspök" megjelenik a lelkészi hivatalban, a lelkész kiutasítja. a „püspök" néhány rendőrrel jön vissza, akik az egyházi könyvek kiadását követelik. A lelkész kiadja a könyveket a rendőröknek, azok átadják a „püspöknek", a püspök beírja: „láttam a vizitáció alkalmával", • dátum és név. A püspöki-kinevezések méltó foly-