Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. I. Norvégia egyháza 1940 — 1944 (folyt.) II. Norvégia egyháza 1944-1945.

TÁJÉKOZTATÓ Rovatvezető: DEZSÉRY LÁSZLÓ A norvégiai evangélikus egyház története a német megszállás alatt. Irta: Molland Einar az osiói egyetem egyh. történeti professzora. 'Folytatás.) „Az Egyház aïapja." A nemzetiszocialista állammal való végleges szakítás. Április 5-én, húsvét napján, az ország lelkészeinek igen nagy része, nyilatkozatot olvasott fel a "templomokban, amelynek címe „az Egyház alapja" (Kirkens grunn) volt. Valóságos hitvallási irat voít .ez. Az egyház életének igen kritikus időpontjában jött létre, högy világosan megfogalmazzon és megvédjen bizonyos igazságokat, amelyek veszélybe kerültek; vagy amelyeket megtagadtak. Mind indítóoka, mind formája és tartalma az Ágostai Hitvallás vagy a Barmeni Cikkek megfelelőjévé teszik ezt a nyilatkozatot. Hat pontban (Isten igéjének szabadságáról és az igéhez való elkötelezettségünkről; az egyházról és a felszentelésről; az egyházban való szent közösségről; a szülők és az egyház joga és kötelessége a gyermekek nevelésének a kérdésében; a keresztyéneknek és az egyháznak joga a felsőbbséghez való viszonyában; az államegyházról.) vi lágosan és pontosan állást foglaltak 'a lelkészek az időszerű kérdésekben. Háromizben fordul elő: „Megvalljuk" és három izben: „Kijelentjük". Formája, hangneme, szelleme és tartalma a megszállási időszak legfenségesebb iratává teszik ezt a nyilatkozatot. Ez a hitvallási irat bejelenti az egyháznak az állammal szemben való önállóságát a lelki dolgokban, és Isten igéjének uralmát minden ideológia felett. „Az Egyház alapja" felolvasása után nyilatkozatot adtak ki a lelkészek, hogy lelkiismereti okok miatt lemondanak hivatalukról, de à jövőben is végezni kívánják mindazt a munkát és minden szolgálatot, amelyet anélkül, hogy állami hivatalnonok lennének, végezhetnek. Itt megint az állami hivatal és az egyházi vagy lelki hivatal megkülönböztetésére került sor, miképpen már a püspökök hivatalukról való lemondásakor is. A hitvallási irat mögött lévő theologiai véleményhez teljes mértékben csatlakozott a két theologiai fakultás és a két gyakorlati theologiai szeminárium rektora, akik április 25-én közös nyilatkozatban figyelmeztették a kultuszminisztériumot és az ország papságát annak tartalmára. A nagy szabad keresztyén szervezetek részéről ezúttal is következtek együttérző nyilatkozatok. Volt néhány lelkész, akik nem kaj> ták idejében kézhez az „Egyház Alap"-ját s ezért nem tudták a hitvallást húsvét napján felolvasni. Ezt az iratot ugyanis húsvét előtti nap küidötték csak szét, hogy elébb ne kerülhessen az államrendőrség keze közé, mig maga az akció meg nem indul. Néhány héten belül azonban a lelkészek" 90o/o-a lemondott hivataláról, azaz azok, akiknek állami hivataluk volt, — a többiek elolvasták az „Egyház Alap"-ját és egyöntetüleg melléje álltak. Néhány lelkész, különösen az idő- ". sebb korosztályokból, megijedt ettől a forradalmi lépéstől, amit a hivatalról való lemondás jelentett, és e helyett inkább a nyugdíjaztatást választották.' Azok, akik nem mondottak le hivatalukról, részben nemzetiszocialisták, részben „csikósak", részben pedig olyanok voltak, akik aggódtak családjuk jövője miatt. Mindazok, akik nem mondottak le hivatalukról az .első néhány hét alatt, végzetszerűen kívül helyezték magú-