Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)

tott a közösség felé. Ahol nincs templom, vagy legalább lelkész által tartott istentisztelet, ott nincs találkozásuk az evangélikusoknak, még ha kislélekszámű gyülekezetekhez viszonyítva is sokan laknak ugyanabban a helységben. — E'z; a kor amúgy is nagyra becsülte az individuumot. A polgárosodással* a polgári életformával együttjárt az önzés elhatalmasodása. A család, az otthon szeretete fennmaradt ugyan nyárspolgári értelemben, de abból is könnyen lett családi önzés és nem volt nevelés magasabb, tágabb közösségre. — Az egyéniség sokratartásával jól összefért az önkéntes egyesülési vágy. Az emberek szerettek egyesületekbe tömörülni. Az egyházra vonatkozóan megérett az előző korszak szellemi mozgalmának, a felvilágosodásnak a magvetése: általános lett az a felfogás, hogy az egyház a hívek szabad egyesülése. Ez a nézet részben a felvilágosodás társadalomelméletében, részben a theologiai racionalizmusban, részben; a római katolikus egyházfogalom elleni tiltakozásban gyökerezett. Ha pedig az egyház nem más, mint egyesület, akkor semmi különös nincs abban, hogy az emberek tetszésük szerint csinálnak maguknak vallásos egyesületeket. Az emberek nem látják, hogy az egyházban az igazi közösségépítő erő az evangéliumhirdető szolgálat, ill. az evangéliumhallgatás; ezért aztán mindenféle más erővel, nevezetesen »társadalmi« erővel próbálkoznak, csakhogy mentsék a régi egyházi, hitbeli közösség maradványát, csakhogy valamiképpen szorosabbra fűzzék az evangélikusok között a kapcsolatot és így megmentsék a hűtlenségtől a csábítottakat. A vallásos egyesületeket így csoportosíthatjuk: a) Protestáns egyesületek. Az unió meghiúsult terve helyébe a közös munkálkodás gondolata lép. Az e korbeli protestáns egyesületek közül a legmaradandóbbnak bizonyul a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. Máig él az Országos Protestáns Árvaegylet, b) Jótékonysági egyesületek. Ilyen a Gyámintézet. Idesorolható, bár nem annyira egyesület, mint inkább szerv, intézmény, mégis olyan munkafeladattal, amelyet az ú. n. hiv.atalos egyház is végezhetett volna, ha hívei és szervezetei igazi közösséget alkotnak egymással. Kétségtelen azonban, hogy a Gyámintézet felébresztette és élesztette az egész ország gyülekezeteiben az egymásért való felelősséget. c) Miszsziőegyesület (1909). Minthogy az egyházi hatóság alatt álló egyházi szervezet semmiféle fokon nem tette egyházhatósági üggyé a missziót, ezért egyes felelősségvállaló emberek egyesültek a misszió iránti érdeklődés felkeltésére és táplálására. Jelensége volt ez annak a folyamatnak, hogy egyre inkább különvált az cím berek gondolkodásába az ú. n. hivatalos egyház és az evangélikusok társadalmi szempontból nézett összessége. Maga a »hivatalos egyház« kifejezés is jellemző tünet, ilyen kifejezést használnak a helyis »egyházi hatóság« helyett. Arra mutat ez, hogy a hívek egy része idegenséget érez maga közt és az egyházi hatóság emberei között, d) Ébresztő, kegyességi egyesületek. Akik elégedetlenek az ú. n. hivatalos egyházzal, a templomi keresztyénséggel, a papok prédikációjával, a történelmi formájú istentisztelettel, egyesületekbe tömörülnek a maguk kegyességének és mások éb-