Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)

keletkezik az Ötvárosi Egyház, másképpen az Ötvárosi Esperesség. Az egyházi közösség alapja az Ötvárosi Hitvallás (Confessio Pentapolitana) volt. Ez az egyházról — rövidítve — ezt mondja: A közönséges (értsd: egyetemes, catholicus, universalis) anyaszentegyház egy volt a világ kezdetétől fogva, megmaradt mindenkor és megmarad mindörökké, jóllehet sok tévelygéssel meghomályosodik. Nincs sem helyhez, sem személyekhez, sem emberektől szerkesztett törvényhez kötve, hanem csak az Isten igéihez és a szentségekhez... Elégi, ha az ecclesiában mindenütt tiszta tanítás és a szentségekkel igiazán való élés van, még ha az emberi szokásokban valami különbség van is. Jóllehet azok az igaz ecclesia, akik bizonnyal szentek és igazak és a "Szentlélek bírja őket az ige által, mindazonáltal gonoszok is vannak a gyülekezetben, külső tagjai az ecclesiának, akik néminemű módon egyetértenek a tanításban és a szentségekkel való élésben. — Hasonló jelenség volt a Bányai vagy Hétvárosi Egyház és Szepesi Egyház; az előbbinek a Bányai vagy Hétvárosi (Confessio Montana vagy Heptapolitana), az utóbbinak a Szepesi Hitvallás (Confessio Scepusiana) volt az alapja (1559-ből, ill. 1569 bői) A Bányai Hitvallás egyenesen így ír az egyházról: Az egyház az evangélium tiszta és hamisítatlan tanítását hallgatók, hívők és befogadók és a szentségekkel élők látható gyülekezete (coetusa)!/ e gyülekezetben Isten tevékenykedik a szolgálat (t. i. az ige szolgalata) útján és sokakat, újjáteremt az örök életre; e gyülekezethez sokan vannak hozzákapcsolva, akik nem születtek újjá, de mégis megegyeznek u tanításban. iA gyülekezet reformációjának a korában általános még a reménység az evangélikus keresztyénség közt, hogy fenntartható az egyház egysége. Eleven a tiszta catholicus gondolat. De amilyen mértékben kirekesztik magukat a Rómához ragaszkodók az evangéliommal reformált catholicus egyházból, olyan mértékben különülnek el az »evangélikus« gyülekez'.etek! a régi hitűektől. A XVI. század közepétől fogva pedig szükség szerint elkülönül az evangélikus keresztyénség azoktól, akik elvetendő nézeteket vallanak az Űr vacsorájáról, vagy a keresztségről, vagy a Szentháromságról. vagy a hit egyéb fontos tárgyáról. II. A magasabb egyházi szervezetre törekvés kora. Kb. 1575-től a XVII. század közepéig. A magasabb egyházi szervezet utáni vágy, amint láttuk is, korábban kezdődik, viszont a gyülekezetépítés jellegzetes vonásai áthúzódnak ebbe a korba. A korszak kezdetén már megvan a felsődunamelléki püspökség, Bornemisza Péter sueprintendentiája; az erdélyi evangélikus püspökség; ekkor alakul ki a dunántúli superintendentia, amely persze ekkor csak Zala, Vas, Sopron megyére terjed. Megtévesztő hát a zsolnai zsinattal kezdeni a magasabb egyházi szervezetek történetét. Kétségtelen azonban, hogy e kçrban a legnevezetesebb egyházszervező zsinat a zsolnai (161Ó), a szepesváraljai (1614) és« a semptei (1622). E zsi-