Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

† RÉVÉSZ ISTVÁN : Üdvözlégy Mária. (Evangélikus tanítás Máriáról.)

jósággal megtekintett téged s benned hatalmas dolgokat cselekedett. Te erre semmiképpen méltó nem voltál s minden érdemeden messzire, magasan fel- — kiemelkedik tebenned az Istennek gazdag és túláradó kegyelme. Áldott vagy s boldog vagy ez órától fogva mindörökké, aki oly kegyelmes Istenhez jutottál.«. Ily módon általa Istenhez jutunk és nála tanuljuk meg, mit jelent nékünk, e mélységben élő embereknek Istenben hinni és reménykedni. Mária-tiszteletünk nem »térdhajtásban, kalapemelésben nyilatkozik meg«, hanem akkor igazi, ha általa »a mi szivünk k'edvet nyer Istenhez«. »Aki őt igazában tisztelni akarja, annak nem szabad őt magában figyelnie, hanem Isten elé és alája kell állítania valódi állapotában — ahogy már mondottuk — az ő semmis voltát figyelembe venni. Akkor azután csodálkozhatunk az Ist;en bőséges kegyelmén, aki ilyen parány embert, oly gazdagon és kegyelmesen megtekintett, átölelt és megáldott. Mindennek miegpillantása arra indítson, hogy Istent szeressed és magasztaljad ekkora kegyelemért s buzduljon fel a szíved, hogy Istentől te is minden jót várhatsz.« (Magnificat.) Ez a Mária-tisztelet nyer szentesítést hitvallási iratainkban, az Ágostai Hitvallás Apológiájának XXI. cikkelyében: »Ha a legnagyszerűbb dicséretre is méltó, mégsem akar Krisztussal egyenlővé lenni, hanem azt akarja, hogy az ő hitének és alázatosságának példájából erősödjünk.« Ilyen módon valóban kár érte az evangélikus keresztyénséget, amikor a Alária-ünnepeket sok helyen elvetette. Nem hangulatban, nem fényben, melegségben Vesztett az evangélikus hitélet és istentisztelet, hanem a legigazabb példát nem sokra becsülvén, tájékozódásában igen is megszegényült. Mert nem Jézus a példa, ö a mi Megváltónk, ő valóban felettünk áii és Istenünk, Megmentőnk, aki lejött érettünk

1 a földre, megalázta magát, emberré lett. Ahogyan a régiek mondják, ő az, aki »erőszakkal is legyőzte a halált feltámadásában.«. Győzedelmes lábaival rút torkára állott. Láncra kötötte a Sátánt, gonosz angyalával. Megrontotta bűnt és halált isteni karjával Ordét pokol jajjgatással, Búsul halál kaszájával Mert nincs már diadalunk, híveken; s nem is lesz hatalmok.« (Uj Zengedező 203, 1. húsvéti ének.) Nem eszmény a Jézus, hanem Kegyes Urunk, akihez nem »felemefkedünk«, hanem akinek alá kell vetnünk magunkat. S ennek az alázatos hitnek, Krisztusszolgálatnak a nyomorultakat megmentő és Krisztusban való jóreménységnek, Krisztusvár ásnak példája Mária. S erre a példára éppen ma van szüksége a keresztyénségnek, amikor oly nehezen tájékozódnak sokain. Mikor annyi megtévesztő jel tűnik fel a világban, mely a keresztyének hitét megrendíti és megtéveszti. Ma kell éppen a Mária énekét énekelnünk: »Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én lelkem az én meg-