Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

D. NYGREN ANDERS: Az állam és az egyház.

ezáltal nem szűnt meg a bűnnek és halálnak ebben a világában •élni. A keresztyén életnek/ ezt a kettősségét senki nem értette megés fejezte ki olyan jól> mint Luther. A keresztyén — mondja — megigazult és bűnös egyszerre, »simul iustus et peccator«, igaz a Krisztushoz való tartozandósága folytán és önmagában • véve mégis bűnös. A keresztyén ember életének ez a kettőssége abban leli a maga alapját, hogy ő egyszerre két rendhez tartozik: Isten birodalmához és ugyanakkor ehhez a világhoz. És ő nemcsak hozzátartozik ehhez a világhoz, hanem az ő egész teremtettsége és személye révén erős kötelékekkel van vele egybekötve és részes benne. Keresztyén ember sohasem képzelheti be magának, hogy a Krisztushoz való tartozandósága által valami különös helyzetbe kerül a világban. Aa a szabadság, amely a Krisztusban osztályos része, nem jelent szabadságot e világ rendjeinek tekintetében. Sokkal inkább igaz az, amit Pál apostol a római levél 13. fejezetében' fejt ki, légy tudatosan engedelmes a hatalombirtokos felsőbbségnek, mert nincsen felsőbbség, amely ne Istentől volna. Mert a felsőbbség. Isten szolgája. A két világ nem úgy viszonylik egymáshoz, hogy az új egészen egyszerűen félretolta a régit és elfoglalta annak helyét. A régi világ mindenkor megmarad és hatalmát érzteti a keresztyének felett. ü két világ polgára. Ebben az állapotában vonatkozik reá^'Pál apostolnak a római levél 12. részéből az az intése: »Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem engedjétek a tí elméteket megváltozni az új világnak megfelelően«. Mosi már egészen világos, hogy miben is áll a ;rajoirgóTc« tévedése. Nem veszik a jelenvaló világot teljes komolysággal. \zt képzelik, mintha Isten országa már elérkezett volna a maga dicsőségében. Az evangélium, amely az új világban érvényes, törvénnyé lesz náluk, amely a régi világhoz tartozik. Elálmodoznak az adott valóságoktól és ezzel meghamisítják az Evangéliumot. Istennek van egy rendje a saját birodalma számára és ?gy másik rendje e világ számára. Ezeket nem lehet büntetlenül összezavarni. De ugyancsak egészen világos az is, hogy miben van a szekularizáló szemléletnek a hibája. Az ilyen úgy él ebben a jelenvaló világban, mintha ez volna az egyetlen, úgy él, mintha nem volna Isten. A keresztyénséget úgy tekinti, mint amely legfeljebb csak az eljövendő életről mondhat valiamit, a jelenvaló életről azonban ki' van zárva. Ezzel a két felfogfással szemben áll Luther tanítása a két birodalomról, a két hatalmasságról. Páltól tanulta, hogy reálisan nézze a keresztyén embernek jelenvaló állapotát. Ebben a valóságos állapotban, amelyben mi vagyunk, támasztja Isten a maga követelését velünk szemben. Isten követelése velünk szemben sohasem sokféle, hanem mindig egy és ugyanaz. Végül is mindig a szolgáló szeretetet követeli. És (eztí követeli, ha egyik vagy másik helyzetet vesszük is fel.'Az ige hirdetője a szolgáló szeretetben- hozza elő az emberek üdvösségére való evangéliumot. A fejedelem szolgáló szeretettel ítélkezzék, védje az országot a betolakodókkal rzemben, büntesse a gonosztevőket. Ez a cselekedet a maga szigorúságában