Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.
Tájékoztató - DR. VETÓ LAJOS: A modern (amerikai) ember és a vallás.
lehne, volna mégis valami érielme a vallásnak?) A szerző feladata megoldására empirikus (tapasztalatig alapon indul el. A kísérleti valláslélektanról, vagy valláslélektani kísérletekről semmit nem tud, vagy nem akar tudni, az ismertető szerint egyáltalán nincs tekintettel a kísérleti lélektanra, annak módszereire és eddigi eredményeire. Tehát bizonyára történeti alapon állítja össze hatalmasnak mondott adatgyűjteményét. Az összegyűjtött anyagot pedig az összehasonlító vallásin dein iny és módszere szerint dolgozza fel, mint ezt az ismertető hangsúlyozza. Az anyag rendszerezése témák (topics) szerint történik. A legfontosabb ilyen témák: A vallás, mint erkölcsiség, az istenségek (így!) fogalmai (istenfogalmak), a bűn fogalma, a másvilág fogalma, az istenségek fejlődése (ígv!), a vágy szerepe a vallásban, á vallási szimbolizmus^ a megtérés, a vallás természete, a vallás jövője a civilizációban. — Az egy-egy téma alá gyűjtött anyagot összehasonlító vallást ildományi fejtegetés, mondhatjuk elemzés ' követi. Az összehasonlító vallástudományi fejtegetése'< az ismertető s érint olyan eredményekre-következtetésekre visznek, amelyekre csupán szaktekintélyek lehetnek képesek. Legalább néhány száz ilyen következtetés foglal helyet a könyvben. Közülük csak azokat említi az ismertető, amelyek neki különösségüknél fogva szemetszúrtak, mint például: „Az istenek nem lényegesek a vallás számára... mindamellett minden vallás... eljut egy olyan fokra, ahol az istenek és az istennők megjelennek s megsokszorozódnak (!)8. o.)... t ; Figyelemreméltó azonban, hogy Dunlap szeriiit 1,csupán a személyes Isten fogalma elégítheti ki az embernek az istenségre irányuló érzését... a személves Istennek valamilyen személytelen világerővel való helyettesítése visszaesés a primitívebb fokra"... (3f»C. o.). Foglalkozik Dunlap a megváltás fogalmával, a rossz problémájával és a halhatatlanság kérdésével is. Amit azonban erre nézve következtet, az ínég amerikai kritikusát sem elégíti ki. A megváltás szerinte ugyanis olyan folyamat és állapot, amelvnél fogva meg vagyunk mentve (saved), vagyis megmenekültünk vagy védve vagyunk (protected) bizonyos bajoktól, veszélyektől vagy kockázattól .82. o.). Ez az ismertető szerint csupa negatívum, amiben igaza is van A rossz problémáját fejtegetve Dunlap a következő eredményre jut: „Isten, amikor az embert a saját képére teremtette, személyiséggé tette s így megengedte neki, hogy rosszat tegyen. Ez talán nem kielégítő megoldás — fűzi hozzá — ... de mégis a legjobb azok közül, amelyeket theologus valaha is ki tudott eszelni" (254. o.). Kár, hogy az ismertetésből hiányzik, mit tart Dunlap a halhatatlanságról. És most még szenteljünk néhány sort annak a tisztázására, hogy a vallás „funkcióira", értékére nézve, az emberi- életben való szerepére vonatkozólag milyen megállapításra jut el a szerző végeredményben. Nos, szerinte korábbi fejlődési fokozatain a vallás nem más, mint „kísérlet annak a magtételére, amiről az ember nem tudja, hogyan kell megtennie, és annak a megismerésére, I ami megismerhetetlen." Érdekes, hogy ebben a tekintetben mennyire hasonlít megállapítása Freud-étioz, a pszichoanalízis atyjáéhoz (az ismertelésből nem lehet megállapítani, vájjon nem Freudra támaszkodik-e Dunlap nézete). Ffeud szerint ugyanis a vallásos cerenióniák nem egyebek, mint gyerekes (infantilis) előkészületek a felnőtt ember komoly feladatainak az elvégzésére. Itt az eszünkbe juthat az is, hogy á mesék pedig egyrészt vágyat árulnak el, másrészt azonban megsejtetik azt, ami lehetséges és ami később meg is valósulhál, mint pl. a hétmérföldes csizma, a repülő szőnyeg, távolbalátás-hallás stb. Arról, hogy nemcsak a régletünt időkben voltak vallásos emberek és intézmények, hanem ma is vannak, Dunlap-nak a nézete a következő: „...jelenlegi állapotában a vallás a kultúrának olyan intézménye, illetve vonása, amely vállalkozik az emberiség szolgálatában azokra a funkciókra, amelyekre más intézmény még nincsen kellőképpen (adequatelv) felkészülve" (321. o.\ Ebből kitűnik, hogy az amerikai valláspszichologus szerint a vallás ma már csupán átmeneti állapot, valami jobb híján. Szükség »an reá. mivel vannak az emberi életl>en feladatok, amelyeket valamiképiKMi el kell végezni, de amelyekre megfelelő intézmény, mond-
