Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyháztörténete a német megszállás alatt. 1. Norvégia egyháza 1940—1944.

díszítette. A Nemzeli összefogás története egy régebbi időszakában ezt a jelet „Olaf-jelvénynek" nevezték, mondván, hogy ezt a jelvényt viselték Szt Olaf

1" emberei pajzsaikon a stiklastadi csatában. A pártjelvénynyel, népünk keresztyén hagyományainak kifejezésére gondoltak. De minél pogányabb lett a párt ideológiája — ezt a folyamatot nagyon jól követhetjük a „Fritt Folk" Szabad Nép; és mellékletében, a „Hirdmannen" (A rohamosztagos) 'című pártorgánumokban — mind kevesebbszer és kevesebbszer nevezték azt Olat'-kercsztnek s inkább mint „napkeresztet" emlegették. Feyiing könyvében ezt olvashatjuk: „Bennünket norvégeket már régen Isten parancsolataira emlékeztet a nap. Melyik király volt az, aki napkeresztet helyezett a pajzsokra? — Most a r<ígi liapkeresztnek ismét össze kell gyűjteni a norvég népet, Norvégia és Isten köré." Feyiing könyve hivatalos iskolai tankönyv lett minisztériumi rendelettel, anélkül, hogy azt bemutatták volna a püspököknek és a két theologiai fakultásnak, amint ezt a vallástanítási tankönyvek elbírálásának rendeletei előírják. A jóváhagyás elleni tiltakozást, amelyet a meg sem kérdezett szakértők nyújtottak be, — nem vették figyelembe. Későbben pedig a minisztérium visszavonta egy régebbi kátémagyarázat jóváhagyását Berggrav püspök kátémagyarázatát azonban nem merte Feyiing visszavonni; az iskolák Berggrav vagy Feyiing könyvei között választhattak. Ezek természetesen Berggrav könyvét választották, igen sok üj helyen bevezették. 1911 februárjában összetűzés támadt a norvég állami rádió, amelyet már régebben nemzetiszocialista kezelésbe vettek, és a rádió vallási műsorának tanácsadója Carlsen B. Ingvald között. Az összetűzés oka a7. igehirdetés szabadsága volt Carlsen tiltakozott a rádiós áhítatok és igehirdetések cenzúrája ellen Megbízásáról lemondott és február 28tól a rádiós áhítatok és istentiszteletek ügyét átadták a kultuszminisztériumnak. Feyiing hivatalától sok lelkész kapott meghívást a tavasz folyamán, hogy beszéljen a rádióban. A legtöbb nem válaszolt, vagy pedig nemet mondott. A lelkés7ek egy ré .sze azonban gyenge volt, és ilyen szolgálatot hivatali kötelességének tekintett, miután a megbízást a minisztérium felszólításaként érkezett meg. Tekintettel arra, hogy Feylingnek nem sikerült valami sok lelkészt megnyernie a rádiós szolgálatok számára, április 5-én kelt körlevelében azzal fenyegetőzött, hogy „ilyen esetben nemet mondani, igen komoly dolog", de ez sem segített. Továbbra is csupán néhány nemzeti szocialista vagy megfélehnlített lekész vagy laikus volt, aki beszélt vallásos adáv soknál, Ugyanazok a nevek gyakran ismétlődtek. Márciusban a nemzetiszocialista Blessing-Dahle gyülekezeti lelkész négy hónapos szabadságot kapott, hogy egy „egyházi újjárendezés" terveit kidolgozhassa. De csakhamar ellentétek támadtak közte és Feyiing között, aki mellőzte őt. Ujjárendezési terveiből nem lett semmi. Később azután elégtételt kapott azáltal, hogy kinevezték bergeni püspöknek — a harmadik Quisling-püspökként. Mivel nagyon kevés hívő vet» részt a náci vagy az u. n. „csikós" papok által tartott istentiszteleteken, 1941 tavaszán a Nemzeti Össze^gás fjgjaihoz sok felhívást közöl a pártsajtó, hogy látogassák ..párllársaik" istentiszteleteit. Skancke miniszter megemlíti a papsághoz intézett egyik körlevelében, hogy „a Nemzeti Összefogás vallásilag érdeklődő tagjait kinézik a keresztyén egyesületekből, áz úrvacsorai közösségből és a templomi istentiszteielekről' és azzal fenyegetőzik, hogy ennek ^kiszámíthatatlan következményei" lehelnek az egyház szabadságára nézve. Hogy ezeknek a párttagoknak a szükségleteit kielégítsék, februárban Keresztién Összefogás (Kristen Sämling) néven új szervezetet állítottak fel, amelynek hasonló nevű újságja is volt májustól kezdve A mozgalom egyik vezető embere és újságjának szerkesztője Rydland Arne a Belmissziöi Egyesület egy régebbi tití:á.a lett. A Kristen Samling-nak soha sem volt sok tagja, mégis tar tolt néhány országos gyűlést is Oslóban Feyiing esperes és a Quisling-püspökök közreműködésével. A Norvég Egyház Lelkészegyesülete (Den Norske Kirkes Presieforening), a püspökök körlevelének kiküldése. után azpnnal, még február hónapban felhívta a lelkészeket, hogy imádkozzanak a püspökökért vasár-