Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Tájékoztató - MOLLAND EINAR: A norvégiai evangélikus egyháztörténete a német megszállás alatt. 1. Norvégia egyháza 1940—1944.

újságok egy felhívást bűnbánatra és j imádságra, amelyet Berggrav püspök, Indrebö Ragnvald lelkész (az Orga- ; nisasjonenes Fellesràd elnöke) és <ihrn T. Arnold (a Norges Dissenterting elnöke 7 írlak alá. Ez az összeadás igen különös volt. A népegyház, a laikusmozgalom és a szabad-egyházak együttesen léptek fel. A megszilárdulás a norvég egyházban őszre teljessé lett. Október 28-án a Calineyergatens missziói házban tartott összejövetelen, amely egészen bizonyosan új korszakot jelent a legújabb egyháztörténetünkben, Berggrav püspök, Stören püspök, Ilallesby professzor és Hope I.üdvig laikus- ! vezető beszéltek. Annak a megértéséhez, hogy ez mit jelent, tudni kell, hogy 20 évvel ezélőtt is tartottak egy nevezetes összejövetelt a Calmeyergatens-i missziósházban, amelyen llalllesby ugyancsak a vezérszónokok között volt. Ez az felső Galmeverate-ta'álkozó vezette be az egyházi üz.delem legelkeseredettebb szakaszát. „Semmiféle együttmunkálkodás 1 a liberálisokkal", ez volt a jelszó. Halltsby néhány évvel a második ('almeyergate-ősszejövetel előtt is megtagadott minden együttmunkálkodást Berggravval. Most olt állottak mindannyian és ugyanazt mondották. N*em kevésbbé volt különös az sem, iiogy Hope Ludvig két püspökkel azonosította magát. Radikális irányt ' képvisel. Azelőtt soha sem volt hajI landó többre annak viszonylagos el! ismerésénél, hogy a népegyházi in; tézmény talán hasznos népnevelési intézmény, de a híveinek csupán egy kis része „Isten népe". Egyházszemlélete egyébként a háború előtti utolsó években már közeledett a népegyházhoz. Most ő is csatlakozott a többiekhez az egyháziak oldalán és ettől kezdve egyike volt az egyházi arcvonal jó és erős embereinek. Ezen az október 28-i összejövetelen kihirdették, hogy felállították 2 püspök és 11 más egyházi vezető emj ber javaslatára a Novég Egyház KeI resztyén Nagytanácsát. (Kristent Satnrad for den Norskc Kirke.) ~A „nagytanács" tagjai voltak Berggrav, líallesby és Hope, valamint rajtuk kivül a következő világiak és lelkészek: Hansson Kristian irodafőnök, Höeg Hans tanfelügyelő. Indrebö R. tartalékos kapitány, Carlsen B. Ingvald szintén tartalékos kapitány és Smebye missziói lelkész. A Kristent SamI rád megalakulásakor kijelentették, hogy a tanács minden eltérés nélkül ftövetni fogja a „mi régi, kipróbált, reformátori és haugiánus irányunkat • az ihletett isteni ige alapján, egyházunk lutheránus hitvallása szerint". Az a kifejezés, hogy „reformátori és haugiánus irány" érdekes és teljesen új a hivatalos használatban — most emelték fel HaugeM az egyházi atyák 7 Organisasjon,ens Fellesràd = Szervezetek közösségi tanácsával fordítható Az .egyházon belüli szabad keresztyén szervezetek legfelsőbb összefogó szerve. Norges Dissenterting = Norvégia szabadegyházainak (szektáinak) gyűlése. . . 8 Hange Hans Nielsen, norvég laikusprédikátor. Született 1771-ben, Gyei mekkorától kezdve vallásos környezetben nevelkedett, majd hosszú lelki liarr után hitbizonyosságra jutott. Élethivatását mások ébresztésében találta meg Pietizmusa szigorú hitvallásossággal párosult. Igehirdetésének ivét fókusza a megtérés és a megszenlelés kérdése. Mind az elcsökevényesedett herrnhutizmus, mind a papok racionalizmusa ellen küzdött, íJeszélgeiés, levelezés, iratterjesztés melleit főként népies prédikációinak volt nagy jelentősé?, • Hosszú vándorutain bejárta Norvégiát és munkája nyomán ébredés keletkezeti Követői, ugyancsak vándorprédikátorok módjára, folytatták munkáját. Munkája közben többször megvádolták és börtönbe is Került néhányszor. 1801-Ihmi Bergenben kereskedő lett. Ugyanazon évben ,.z 1741-es „Konventplakát" (szabad vallásos összejöveteleket megtiltó törvény) megsértése miatt ismét l>örtőnbe került Pénzek hűtlen kezelésével és a lelkészi kai' tekintélyének csorbításával is megvádolták. Megszakításokkal 181 l-ig volt bezárva, a börtönben igen megromlott egészségi állapota. A vizsgálat