Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.
MOHR GEDEON: A nagy törés.
1650 februárjában kijelölték mind a katholikus, mind a református templom, paplak és iskola helyét. S hogy ennek ja helykijelölésnek nem volt csak formai jellege, azt mind a két egyház igyekezett, megmutatni. Öt év multán már áll az új v református templom s hét év multán a katholikus egyetem. A törés ezzel teljessé vált. Az, amit kézírásos latinnyelvű jegyzőkönyvünkön tapasztalhatunk, azt a történelem lapjain így találjuk feljegyezve. Törés csonkítja meg a hat szabad királyi ,városi kerületeket s törés csorbítja a kassiai esperesség munkáját. Az első református lelkész Kassán, Regéczv, az evangélikus ügy 1649-ik évi veresége után, akinek élete néhány hónappal előbb még nem volt biztonságban a városban, most nagy garral ront rá a szomszédos kassaujfalusi evangélikus lelkészre, hogv többé ne engedelmeskedjék a kassai ministeriumnak, hanem a református lesperesnek (Révész 73. old.). Ez a végzetes törés I. Rákóczy György -fejedelem nagv és súlyos tévedésének következménye, melyet csak fájlalni lehet. Kassa a reformációnak erős és öntudatos bástyája volt. Nem érthetünk egyet dr. Szabóval, aki ,ezt a törést a 35-ik oldalon így jellemzi : »A Százados Álom, az evangélikus, legyvallású Kassáról eltűnt, tovafoszlott. Mennyi harc, mennyi áldozat, mennyi könny, mennyi imádság, mennyi erőszak és mennyi (törődés tűnt el vele. A Nagy Délibáb soha többé nem támadt fel.« Nem azonosíthatjuk magunkat ezzel a fölfogással, mintha az egy vallású város álom és délibáb lett volna. Először is azért nem, mert ellenőrizhetően félévszázadon keresztül az volt. Ha pedig ténylegesen az volt, akkor már több mint álom és délibáb, de nem azonosíthatjuk magunkat Vele azért sem, mert a város és bírája Keviczkyí János előtt nem délibáb lebegett, hanem valóság. Amint Finnországban, Svédországban, Norvégiában megmaradhatott az egy vallás, ép úgy megmaradhatott volna Kassán is. S ha — a szűklátókörű fejedelem beavatkozása nem ilyen végzetes lett volna — sa város evangélikus marad, sokkal többet tudott volna szolgálni a reformációnak és az egész protestánsságnak, mint a két protestáns egyház 1650-től húsz ejsztendőn keresztül. Vagy értéktelenebb az északi népek protestantizmusa azért, mert ott reformátusok nincsenek; és értéktelenebb talán a németalföldi protestantizmus, mert ott kevés az evangélikus? Háromszáz esztendő multán emlékezünk meg az 1647-ik évi törvénycikkekről. S ebben az emlékezésben benne van a hálaadás is, hogy az Isten a nagy törést követő évszázadok harcaiban, üldöztetéseiben és számkivetettségében is megtartotta a magot. S erre a megtartásra gondolunk s ezért könyörgünk három évszázad multán is az Űrnak 1947-ik esztendejében. Möhr Gedeon.
