Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

MOHR GEDEON: A nagy törés.

hivatalos egyház volna, amelyből mennyi zavar, viszálykodás, sérelem, gyűlölködés, szakadás, sőt lázongás származnék, mindenki megLlélheti. — Mivel pedig mi a krisztusi béke szolgái vagyunk, hogy az ilyen változtatásból származó minden bajnak elejét vegyük s hogy mint kegyes keresztyének egy szívvel, lélekkel, egyetértésben és csendességben élhessünk, lelkiismeretünk ellenére hozzá nem járulhatunk, sor teljes erőnkkel ellentmondunk ezeknek a szokatlan újításoknak Azért intjük a nemes tanácsot, hogy ragaszkodjék a régi szokásokhoz, legyen ebben állhatatos, hogy félelemből valamit is engedjen Legyen abban a meggyőződésben, hogy a mi kegyes és alázatos könyörgésünk az emberi segítség hiányában minden szentekkel egyetemben az Isten segítségét meg fogja találni. A kassai evangélikus »Venerabile Ministerium« fenti iratának visszhangja azok az utasítások, melyekkel a tanács a fejedelemhez irányított követeit: Miskolczy Gergelyt és Gombkötő Jánost ellátja. A fejedelemben csalódott tanács enyhén szemrehányó hangja érződik ki ezekből a sprokból, hogy a tanácsnak kell a fejedelmet ígéreteire emlékeztetnie. Ugyancsak Kemény közlésében így szólnak ezek az utsaítások (Kassa v. levéltára 19397 sz.): »Tökéletes alázatos hűségünknek alázatos ajánlása után exhibeáljuk credentionálisunkat ö nagyságának.« A mellett jelentsék meg ő nagyságának, hogy midőn a minapi alázatos izenetünkre kegyes választ vártunk volna ő nagyságától, az alatt érkezik oda föllevő követ atyánkfiainak bizonyos levelek, melyben tudósítának bennünket ő kegyelmek, hogy az ő nagysága íőember követei többekkel együtt a religio dolgát publicumra akarják bocsátani és egyetértvén a pápistákkal minden városokban a három religio introducáltatni, hogyha erről vagy őnagyságával nem végezünk, kegyeletes parancsolatját felküldvén, avagy publicum exerlitiumot nem engedünk városunkban helveticus uraiméknak. Mely ő kegyelmek kívánságok mely igen ellenkezik az ő nagysága kegyelmes, minket religiónkbeli szabadságunkban megtartása felől való kegyelmes assecuratiojával, aminthogy' régi szokásban és praxisban bevettetett,, religio dolgáról Íratott bécsi pacificatióval, artikulusokkal és az ő felséges diplomáival, melyeket most is helyben hagytak, alkalmasint vettünk eszünkbe, holott Bocskay és Bethlen boldog emlékezetű fejedelmektől semmi assecurationk nem lévén ezaránt, még sem engedték, hogy a religióról való ú> irtikulusokkajl szabad vallásunknak régi ususa renováltassék városunkban, hanem azon régi (aügustana confession helyben h,agyván, mint ez mai napig békességes ususában, ő nagysága is a mi kegyelmes urunk penig nem más religiónak behozatására, hanem régi i

mpediáltatott exercitiumnak helyben való állatására felfegyverkezvén, úgy jött a mi városunkban is, hogy minket, kik az ő nagysága hívségéhez, oltalmazó szárnyaihoz ragaszkodtunk, azon religiónak ususában megtartatván, ezaránt semmi újítást ne tégven, sőt mindenek ellen 'méltóztassék meg is oltalmazni s oltalmaztatni. Mindenekokáért könyörögni kell újabban ó nagyságának, mint kegyelmes urunknak alázatosan, hogy ő nagysága megemlékezvén kegyelmesen mindebbeli méltóságos assecuritáójáról s mind penig