Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

MOHR GEDEON: A nagy törés.

Szek különböző kézírásos változatain át, — a törvénycikkek után, vagyis 1648-ban egyszerűen megszűnnek. Folytatásuk csak 1683ban indul meg husz esztendőre, mely időt Sárossy János lelkész — későbbi rozsnyói püspök — itteni működése alatt az elválási peres ügyek terén híven megörökíti. 'A fentebb, 1580-ból ismertetett hitvallás is már utal rá, menynyire fontos a városnak aiz egy vallás. A város nem akarja, hogy több vallás honosodjék meg falain belül. A század első feje minden külső harc és viszontagság ellenére ennek a törekvésnek teljes sl~ fcerét mutatja. Nagy szerepe van e'bben az jig. h. ev. Alvinczy Péternek, aki évtizedes ittműködése alatt érvényt tudott szerezni az ágostai hitvallásnak s azt meg tudtfi Védeni. De ugyancsak nagy szerepe van ebben Bocskay István és

: Bethlen Gábor református fejedelmek államférfiúi bölcseségének is, akik prömmel látták és pártfogolták a protestáns város evangélikus jellegét. A város jobbágyiakéival' együtt zavartalanul őrizheti meg :zárt vallási egységét. Ez a zárt és szabályokkal szilárdan kiépített valjási egység a 7.-ik század elejére készen van. Szabályai és rendelkezéséi a már fentebb említett törvényeken kívül kiterjedtek az egyháztársadalmi élet minden síkjára. A kéziratos' jegyzőkönyvünkben szereplő elválási ítéletek bizonyítják azoknak a törvényeknek Kassán is meglévő érvényességét, melyek teljes terjedelmükben — Ribini közlésében — péídául a bányavárosoknak 1580 március 15—17.-én tartott körmöci zsinatából ránkmaradtajk-. Ezek a szabályok a házasság kérdéséhen éppen azt szögezik le, aminek a gyakorlatát a iegyzőkönyvünk bizonyítja. Vagyis, hogy a keresztyén felsőbbségnek elsőrangú kötelessége a családi élet tisztaságán való őrködés. A vérrokonok házasodása negyedik nemzedékig tilos. Ugyanígy a sógorságban levők sem házasodhatnak, össze negyedik nemzedékig. Az elváláshoz egykönnyen ne adja hozzájárulását a lelkész. Hiszen, amit Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza! Csak két okból! engedhető meg az elválás: 1. házasságtörés és 2. hűtlen elhagyás miatt. Ha pedig előadódnék, hogy a hitvest az eilenség elhurcolja, a hitvestársnak hűségesen kell reá várnia s csak akkor nyerhet hozzájárulást új házasságkötéshez, ha hitelt érdemlően bebizonyosodott a másik fél elhalálozása. Az özvegy személyek házasságkötése csa"k fél évvel a megözvegyülés után mehet végbe. — A

1 titkos eljegyzés érvénytelen. A házasulandókat háromszor kell kihirdetni. Mindezek a törvénye" előírások érvényesek voltak Kassán is a kézírásos jegyzőkönyv bejegyzett adatai szerint. A különös a kassai 'gyakorlatban — s egyben e nemében tudomásom szerint egyedülálló is — hogy az elválási ügyben a Tjirói döntést a lelkészi hivatal, »Ministerium«; Vagy inkább a lelkészi kar, a lelkészi ítélőszék végzi. Meglepő ez, mert például Sopronban à kerület hatáskörébe tartozik (Payr '414. old.), másutt pedig az egyházmegyei közgyűlés ítélkezik, így Zólyomban (lásd Slávik 21—29), a 'sároszempléni egyházmegyében is (lásd Hörk 68. old.). Kézenfekvő tehát az a feltévés, hogy a kassai lelkészi: kar nemcsak ezt a funkciót végezte, hanem általában Kassa jobbágyfalvaival, melyeknek száma Kerekes dr. legújabb kutatása szerint a 16.-ik század