Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

SCHOLZ LÁSZLÓ: Rövid hozzászólás a feloldozás kérdéséhez.

zsidóságban senki sem lehetett bizonyos az üdvössége f.'íól, arról pedig legkevésbbé lehetett szó, hogy másoknak adjon teljhatalom­mal bűnbocsánatot. Ha Jézus ezt cselekszi, csak azért, mert részt vesz Isten teljhatalmában. Jézus azonban ezt a legmagasabb hatal­mat, melyet ő maga és csak ö birtokol, továbbadja az ő gyülekezeté­nek! Korner (124 1.): Sok kézirat s velük együtt a megszoko't ma­gyar fordítások is ezt a szöveget adják: Ha vétkezik ellened test­véred, — de ez Jézus igéjének jogtalan megszorítása. Jézus tanít­ványainak azt teszi kötelességükké, hogy a -bűnbe esett testvért, — tekintet nélkül arra, hogy a testvér ellenük vétkezett-e vagy sem, —- először négyszemközt intsék...« »A gyülekezet nem marad ínagáia, ha bűnbe esett tagjait fenyíti, hanem Isten Segedelmére támaszkodhatik. Ahol a gyülekezet az ige ítéletének s kegyelmének hirdetésével megkötöz, ill. feloldoz, az érvényes Isten előtt is. Fon­tos annak megállapítása, hogy a megkötözés és oldozás hatalma v szerint a tanítványok testvér-közösségét illeti meg.« (125 I.) Ján. 20,23-hoz. F. Biichsel (Das Evangelium nach Johannes, Göttingen, 1037, 178 1.): Jézus átruházza tanítványaira küldetését, bűnbocsátó teljhatalmát és Lelkét. A tanítványok tulajdonképpeni feladata e szerint: vinni az embereknek a bűnbocsánatot vagy meg­t igadn' azt tőlük. Hogy a tanítványok valóban Istentől küldetnek cmbeiekhez, annak éppen ez a bizonysága: nemcsak tanítást visznek, hanem az Istennel való közösséget adják! Istennel szemben természetesen nincsen teljhatalmuk, de az emberekkel szemben .fe­lülmúlhatatlanul nagy hatalmuk van! W. Brandl (Das ewige Wort, Herlin, 1036, 258 I.) : Az apostolok felhatalmazása abban áll, hogy hatékony igét kapnak, mely köt vagy old. Az apostoli ige azért ily hatékony, mert Isten elismeri. /,. Fendt (Die alten Perikopen, Tübingen, 1031, 112 1.): Ez az-tge felfedi, -hogy nemcsak Jézus bocsátott meg bűnöket, de az őskeresztyénség is. Mégpedig nem '••rt, meri Jézus már nem volt testileg jelen és valakinek az ő he­lyébe kellett lépnie, hanem mert az őskeresztyénség 'udatában volt annak, hogy Jézus ünnepélyesen és kifejezetten ezt a küldetést bizta rá. Más szavakkal : az örök Krisztus az örökkévalóságból ugyanazt cselekszi, amit egykor a földön cselekedett (ennek pedig szive­közepe a bűnbocsánat!), csakhogy most már az ő gyülekezete által cselekszi, evégből adta neki Szentlelkét. Legyen elég ennyi. Raffay püspök az exegesisével egymagára marad. Az ő irányvonalán nem juthatunk előre, mert bele üiközünk a fenti igék világos értelmébe. Sajnálatos, hogy egy dogmatikai té­telhez való ragaszkodá.-a (,>a véges ember nem közvetítheti Isten bűnbocsánatát«) belevitte őt ezeknek az igéknek olyan egyéni ma­gyarázatába, melyet sem a régi., sem a mai írásmagyarázat nem igazol. Ezért szerintem másutt kell a Grűnvalszky által felvetett pro­bléma megoldásának útját egyengetni. Grűnvalszky fejteget-sei és

Next

/
Oldalképek
Tartalom