Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

SCHOLZ LÁSZLÓ: Rövid hozzászólás a feloldozás kérdéséhez.

zsidóságban senki sem lehetett bizonyos az üdvössége f.'íól, arról pedig legkevésbbé lehetett szó, hogy másoknak adjon teljhatalommal bűnbocsánatot. Ha Jézus ezt cselekszi, csak azért, mert részt vesz Isten teljhatalmában. Jézus azonban ezt a legmagasabb hatalmat, melyet ő maga és csak ö birtokol, továbbadja az ő gyülekezetének! Korner (124 1.): Sok kézirat s velük együtt a megszoko't magyar fordítások is ezt a szöveget adják: Ha vétkezik ellened testvéred, — de ez Jézus igéjének jogtalan megszorítása. Jézus tanítványainak azt teszi kötelességükké, hogy a -bűnbe esett testvért, — tekintet nélkül arra, hogy a testvér ellenük vétkezett-e vagy sem, —- először négyszemközt intsék...« »A gyülekezet nem marad ínagáia, ha bűnbe esett tagjait fenyíti, hanem Isten Segedelmére támaszkodhatik. Ahol a gyülekezet az ige ítéletének s kegyelmének hirdetésével megkötöz, ill. feloldoz, az érvényes Isten előtt is. Fontos annak megállapítása, hogy a megkötözés és oldozás hatalma v szerint a tanítványok testvér-közösségét illeti meg.« (125 I.) Ján. 20,23-hoz. F. Biichsel (Das Evangelium nach Johannes, Göttingen, 1037, 178 1.): Jézus átruházza tanítványaira küldetését, bűnbocsátó teljhatalmát és Lelkét. A tanítványok tulajdonképpeni feladata e szerint: vinni az embereknek a bűnbocsánatot vagy megt igadn' azt tőlük. Hogy a tanítványok valóban Istentől küldetnek cmbeiekhez, annak éppen ez a bizonysága: nemcsak tanítást visznek, hanem az Istennel való közösséget adják! Istennel szemben természetesen nincsen teljhatalmuk, de az emberekkel szemben .felülmúlhatatlanul nagy hatalmuk van! W. Brandl (Das ewige Wort, Herlin, 1036, 258 I.) : Az apostolok felhatalmazása abban áll, hogy hatékony igét kapnak, mely köt vagy old. Az apostoli ige azért ily hatékony, mert Isten elismeri. /,. Fendt (Die alten Perikopen, Tübingen, 1031, 112 1.): Ez az-tge felfedi, -hogy nemcsak Jézus bocsátott meg bűnöket, de az őskeresztyénség is. Mégpedig nem '••rt, meri Jézus már nem volt testileg jelen és valakinek az ő helyébe kellett lépnie, hanem mert az őskeresztyénség 'udatában volt annak, hogy Jézus ünnepélyesen és kifejezetten ezt a küldetést bizta rá. Más szavakkal : az örök Krisztus az örökkévalóságból ugyanazt cselekszi, amit egykor a földön cselekedett (ennek pedig sziveközepe a bűnbocsánat!), csakhogy most már az ő gyülekezete által cselekszi, evégből adta neki Szentlelkét. Legyen elég ennyi. Raffay püspök az exegesisével egymagára marad. Az ő irányvonalán nem juthatunk előre, mert bele üiközünk a fenti igék világos értelmébe. Sajnálatos, hogy egy dogmatikai tételhez való ragaszkodá.-a (,>a véges ember nem közvetítheti Isten bűnbocsánatát«) belevitte őt ezeknek az igéknek olyan egyéni magyarázatába, melyet sem a régi., sem a mai írásmagyarázat nem igazol. Ezért szerintem másutt kell a Grűnvalszky által felvetett probléma megoldásának útját egyengetni. Grűnvalszky fejteget-sei és