Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

D. RAFFAY SÁNDOR: A feloldozás kérdéséhez.

Gsak hqgy keresztyén vallásoktatásban részesülte

1^ alsó és közép fokon» de a kiknek alkalmuk volt tudásukat a legfelsőbb fokon-is a keresztyén hit megvilágításába helyezni. Ez épolyan Kísértése, de nem szükségképeni velejárója a vallásoktatásnak és hittudománynak, mint a fanatizmus,, és a tudással visszaélő, lelki erőszakot vevő vaJcbuzgSság. A fakultatív vallásoktatásnak az a tervezett megoldási formája* hogy) a ^vallásoktatás ellátóit továbbra is az állam fizeti, mintj eddig, tehát anyagi értelemben a bevett vallásfelekezetek jogállását nem támadja meg, csupán a hittant tanulni nem akarókat menti fel a vallásoktatás alól, — jogilag kifogásolható. A vallásoktatásban nem részesülő gyermekek szüleinek adóiból is fedeztetik ez esetben az a vallásoktatás, melyet ők nem igényelnek. Ha nem igénylik, miért fizessék? Ha meg igénylik, miért ne lássák valami hasznát az ö gyermekeik is, legalább olyan formában, hogy á magyarság többségének hitét — annak elfogadási kényszere nélkül — megismerhessék, tudásuk ennek a megvilágításába, vagy ennek a megvilágításába is fceállíttassék. Ha a inemzet többségi hitének oktatását fakultatívvá tennénk csak azért, mert a hitoktatással párosult vakbuzgóság visszaélhet vele- és végső fokon e hitbe ágyazott tudás helyett, a »tiszta tudás« hitébe ágyazott tudást nyújtanánk kötelezően, az antidemokratikus magatartás lenne épen azokkal szemben, akik a magyarság többségének hitét vallják. A kötelező hitoktatás kísérleteit (lelki erőszak, atheizmus)- nem oldja meg annak fakultatívvá tétele, sem eltörlése, hanem egyedüla vallásoktatás magas színvonalra emelése. Magas színvonalú Vallásoktatás minden esetben kényszer és erőszak nélkül Ulki hasznára lesz annak is, aki azt a hitet nem vallja, nem vallotta és nem akarja vallani. Magas pedagógiai színvonalra emelni ugyan, — igaz — minden vallás oktatását lehet, de csak a többségi hit oktatásának van meg erre nézve személyi, anyagi, hagyománybeli, társadalmi, szedetni garanciája. ' Dr. Ferdinánd István. A feloldozás kérdéséhez I Grűnvalszky Károly az úrvacsora egyik lényeges tényezőjéről, a feloldozásról igen figyelemreméltó fejtegetést közölt. Ehez kívánok hozzászólni. Grűnvalszky kijeienti, hogy a mi úrvacsorázásunkban i feloldás nem jó, a kötés pedig hiányzik. Egyenesen a gonoszlélek hetedmagával való visszatérésével azonosítja a mai ágendális és liturgikus gyakorlatunkat. Grűnvalszky állításának igazolására idézi Ágendámat s kifogásolja, hogy a feloldozásban a földön szavak hiányoznak. Igaza van, hiányoznak. De ez a hiány nem olvan fontos, hogy abból erős kö-