Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

Dr. FERDINÁND ISTVÁN: Hit és tudás a fakultatív vallásoktatás kérdésében.

zása, de az írás mindenekelőtt! S megtalálható megfelelő előkészítés, még inkább komoly missziói munka után a módja e kérdés rendezésének. Helyezzük jogaiba Isten teremtő gondolatai szerin*. a házasság intézményét s akkor éppen nincs szükség arra, hogy eröteien — s méghozzá írásellenes — esküvel kelljen támogatnunk, komolytalanná téve eljárásunkat az újraesketésekkel! 4. A házassági agendában az írásnak a házasságra vonatkozó teljes tanítását kell adni, mint azt nagyjából Luther is teszi fentemlített igen jó agendájában. A megfelelő kérdések és korabeli szokások alkalmazása után (itt van hely esetleges kialakult helyes pe- • dagógiai szokások beiktatására...) házastársaknak jelenti ki a feleket éspedig az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ezután — kissé rendszeresebben összefoglalva — szól tisztán az ige szavaival a következőkről: a) fundamentum status, b) mandatum Dei de hoc statu, c) de cruce huíus status és d) consolatione huius status. Végül áldó imádság következik. 5. Elvaltak semmiképpen nem »eskethetők«, újra, akár mindkét féi, akár csaK az egyik fél elvált s bármennyire »ártatlan«. (I. Kor7:11. a.). " Győri János. Hit és tudás a fakultatív vallásoktatás kérdésében \ fakultatív vallásoktatás kívánói a következő argumentációval állottak eiő a indás szempontjából minden hit fikció; valamenm i formájában nem okvetlen észellenes ugyan, de érvekkel úgy mégsem bizonyítható, mint a tudomány igazságai, ezért töröltessék a kötelezően tanított tantárgyak sorából. Máskülönben olyanok, akik a hitet, nevezetesen a keresztyén hitet vallani nem tudják, tanítása folytán annak vallására kényszeríttetnek, ez magában véve is • képmutatás éi> igazságtalanság. Taníttassék tehát közoktatásunkban a Indás minden hit nélkül s bízzuk reá a tanulókra, illetve szülőkre, hogy tudásukhoz ki milyen hitet akar még tanulni s vallani, aki épen szükségét érzi annak, hogy tudását a hit megvilágításába állítsa. Egészen más volna, ha a keresztyénséget is úgy tanítanák, mint pl. a pogány római, vagy görög vallást, tehát nem mint hitet, hanem mint tudásanyagot; ezeknek tanításánál senkitől sem követelik meg\ hogy tudásukon felül higgyen is bennük. Mivel azonban a keresztyénséget ma még így nem lehet tanítani, mert élő Vvallás, bízzuk kinekkinek tetszésére, hogy tudását ebbe a hitbe ágyazza-e, esetleg egy másikba, * vagy egyikbe sem. Ez a külső látszatra világos, ellentmondást nem tűrő érvelés következetesen visz a gyakorlatban a fakultatív vallásoktatás bevezetésére. Vizsgáljuk csak meg, hogy ez az argumentáció minden ponton helyes-e, ill. megfelel-e a tudásról vallott mai világképünknek, mélyét intelligenciánk a legmagasabb fokón val'I s így ei kell-e fogadnia mindenkinek, aki nem akar tudásában elmaradottnak tekintetni; '