Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

Tájékoztató - DEZSÉRY LÁSZLÓ: Világnézettan.

vonatkozó sok fejtegetését, csak arra mutatunk rá, hogy Spranger ezzel a típussal kapcsolatban érdekes gondolatmenetben szól arról, hogy a teoretikus típusnak nem a praktikus tipus az ellentéte, mint a köztudat tartja, hanem a szkeptikus. A szkeptikus tagadja a tudományt és pedig tudományos alapon. Lelki struktúrájának mélyén épen tudományos csalódás van, mert felfokozott tudományos várakozásait és igényeit gyakran a legerősebb kritikával köti össze. (Pl. Hume.) Spranger ebben a gondolatmenetben pl. azt állítja, hogy bizonyos atheisták a legvallásosabb emberek, akik épen azért lettek atheistákká, mert erős vallási ösztönüket nem elégíthette ki az, amit az eszük nyújthatott Istenről. De milyenek Spranger többi világnézeti típusai? Az ökonomikus tipus szolgáltatja az utilitarista, pragmatista rendszereKe;. Ha-zno-ságra, racionalista okságra épített rendszerek. Az esztétikus tipus általában tudományellenes, re'ativista rendszereket épít, főkép a szellemtudományokat műveli, gondolkodási szerve pedig a logika helyett a sejtő intuitio. A szociális tipus főmotivuma a szeretet, irtózik a hideg tárgyilagosságítóíl,, s közüle kerülnek ki »a mester szavára esküdő epigonok«. A hatalmi ember, a politikus tipus számára az ismeret csupán eszköz a hatalomhoz. Jellemző formája a pozitivizmus. Más szellemi irányokat erőszakkal akar legyőzni, 'tárgyilagosság és ténytiszteiet elleasége, legtöbbre becsüli a retorikát, de nem meggyőzni akar, hanem rábeszélni. De szóljunk külön Spranger vallásos típusáról. A vallásos tipus sem vonhatja ki magát az ismeret nyújtotta eredmények hatása alól, de sohasem a tudásnak adja át az utolsó szót a döntéseinél. hanem a hitnek. így a vallásos típusnak a megismeréshez való viszonya nagyon is komplikálttá lesz. A hit és tudás örök világnézeti kérdése ez, mely a filozófus beállítottságánál fogva sokféle formában keresheti a feloldást a keltő feszültségéből. Vagy elnyomja a íudást egy vallásosan kialakított szkepszissel, ez a kierkegaardi vagy hume-i docta ignoratia. vagy pedig »kettős könyvvitelt vezet«, egyiket a vallási másikat a világi tudásról, s igy elválasztja a két világot egymástól. Így gondolkozik Kant is, vagy pl. a ,protestáns riebschl-i theologiai irányzat. De harmadik megoldási lehetőség is kínálkozik számára: az alsóbbrendű tudás felett egy felsőbbrendű tudást tételez fel, mely meg tudja nyugtatni a vallásos életérzést. Ez a misztika megoldása, mely az alsóbbrendű tudás fájdalmas feszültségeit győzelme s akarattal feloldja, hogy így a végtelenhez férjen. Az alsóbbrendű tudás természetéből folyó végesség érzését a természete^ logika feláldozásával is felcseréli egy spekulativ logikával. A. A. Grünbaum azzal a problémával foglalkozik, hogy miért tudnak olyan világnézetek széles körben elterjedni, amelyeknek nyilvánvaló logikai gyengéik vannak? »Herrschen und Lieben als Grundmotive der Philosophischen Weltanschauungen« (1925.)h c. munkájában példaképen a monizmus két alapformáját teszi vizsgáit tárgyává. Szerinte a bölcselet értelme nem abban mutatkozik meg, hogy milyen biztos kategóriákban szolgálja az abszolút létmegismerést. de abban hogy mennyire szolgálja ki az embert abba>n a vágyában, hogy életének irányzatát az abszolútnak és a jövendőnek szempontja alá helyezze. Az ember cselekvően bele akar avatkozni életének irányításába, s a filozófiában tulaj donképen önmagját fejezi ki dinamikusan. A világnézetek némelyikének széles elterjedését tehát nem logikai minősége magyarázza, nem az, hogy milyen sok tényt tud megmagyarázni, dé sokszor, épen irracionális mivolta. Ilyen tulajdonságok pl.: alkalmas arra, hogy a lét és kötelesség követelményei között fennálló feszültséget feloldja. Vagy támaszpontot tud nyújtani a személyiségnek az anyagga!, a tár.aialomtudja helyezni, hogy a látható vilámal való harcában. Vagy kilátásba got a látha'atlsnnai összhangba hozza. Ezek a szempontok Grünbaum szerint nem mindig alacsonyabbak a logikaiaknál, s lazt vallja, hogy amikor egy filozófiát meg akarunk érteni, akkor a logikaiakon -kívül meg kell kísérelnünk megérteni azt a mélyből törő emberi vágyat is, ami azt a filozófiát felindította. A materializmus pl. mindig újra megbukott, mint világnézet, mert nyilván lehetett rábizonyí ani a Jogikai ellentmondásokat. s bizonyos tények elhall-