Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Jézus az élet kenyere.(folyt. és vége)

ÉZUS, AZ ÉLET KENYERE ^^^ (János ev. 6. részének magyarázata) IRTA: KARNER KÁROLY. (Folytatás és vége.) Jézus nem utasítja el azt a kereső vágyódást, mely a galileabeliek kérésében minden emberi önzés és bűn torzítása ellenére mégiscsak jelentkezik s erre a kereső' vágyódásra válaszol a kinyilatkoztatás igéjével : »Én vagyok az élet kenyere«, Itt fordul elő az evungéliumban először egyike az olyan jellegzetes kifejezéseknek, áll. megjelöléseknek, melyek tömörségükkel, fenséges egyszerűségükkel az e\angéliumi kinyilatkoztatásnak minden olvasót megragadó és mélyen az emlékezetbe belevésődő megfogalmazásai. Jézus >az élei kenyere«, »a világ világossága« (8,12); a »jó pásztori, (10,14), »az igazi szőlőtő« (15,1). Honnét származnak és mit jelentenek ezek a régebbi evangéliumokban teljesen ismeretlen, a negyedik evangélium számára viszont mcgkiilönböztetöen jellegzetes fogalmazások? Az eredetnek a kérdését már csak azért is fel kell vetnünk, mert e nyilván egy gyökérből származó s egymással rokon megjelölések származása fényt vethet azoknak értelmére is. Az újabb kutatások tisztázták, hogy ezekben a mondásokban egy a Biblia világán kívül erősen elterjedt vallásos beszédmodorral, u. n szakrális stilussal van dolgunk. Ez a stilus különféle régi keleti vallásokban főként akkor jelentkezik, amikor az istenség nyilatkoztatja ki önmagát. A régi keleti (pl. babyloniai, egyiptomi) vallások emlékei között rendkívül tanulságosak erre a szakrális stílusra az Isis hellenisztikus szinkretisztikus kultuszával kapcsolatos szövegek. Az egyik ilyen szövegben olvassuk: »Én vagyok Isis, minden ország királynője, akit Hermes nevelt. Amit én adtam törvényül, azt senki sem hatálytalaníthatja. Én vagyok a legifjabb Kronos-istennek a legidősebb leánya, én vagyok Osiris királynak a nővére és felesége. Én vagyok, aki elsőnek adtam « gyümölcsül az embernek. Én vagyok lloros király anyja, én vagyok, aki a kuUa csillagképében felragyogok. Nekem építették Bubastos városát. Örvendj, örvendj, Egyiptom, hogy engem tápláltál!« (közli l)iod. Sic. I, 27; v. ö. Deismann: Licht vom Osten, 4. kiad., 1923, III. lap).

1 Nagyon kedvelt formája ez a szakrális stilus a hellenisztikus misztikának 1 A Díodorus Siculus által feljegyzett szöveg csa'í kivonatu egy ősrégi szövegnek, mely az ujabb kutatások során több régi feliraton napvilágra került, legteljesebb formában a Kymae-i feliraton. E szövegek ősképe, ill. eredetije úgy látszik Memphisben, az ottani Isis-templomban volt. V. ó. Peeh: Der Isishymnus von Andros, 1930., ahol a szövegek is megtalálhatók.