Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

DR. KISS JENŐ : Az újszövetségi, közelebbről jézusi csodák kérdése.

A Péter vallástételéről szóló szakasz a negyedik evangéliumban megfelel annak a szinoptikusoknál található elbeszélésnek, mely szerint Péter Caesarea Filippi mellett Jézusról, mint a Messiásról tett vallást (Márk 8,27—30; Mt. 16,13—20; Lk. 9,18—21). A negyedik evangélista elbeszélése azonban több tekintetben eltír a szinoptikus tudósítástól. Aligha szabad ezt úgy értelmezni, mintha a negyedik evangélista maga formálta volna át a szinoptikus elbeszélést. Amennyiben ugyanerre az eseményre gondol, mint amelyről t szinoptikusok tudósítanak, akkor azt kell mondanunk, hogy a negyedik evangélistának erről az eseményről más é; pedig a szinoptikusoktól független forrás állóit a rendelkezésére. Az újszövetségi, közelebbről jézusi csodák kérdése A bibliai, közelebbről jézusi csodák a kritikai gondolkodás számára Celsus idejétől fogva, tehát a 3. sz-tól fogva nehézségeket okoztak. Készint megütközés kövévé váltak a kívülállók számára, részint crux interpretummá az írásmagyarázók számára, de voltak minden időben, akiknek számára e csodák Jézus megváltói működésének látható bizonyságává lettek.

1 A bibliai csodákat közelebbről mint Jézus csodáit tesszük vizsgálat tárgyává. Csodákról hallunk az ev angéliumon kivül egyrészt a későbbi időkben, az apostoli korban, másrészt a korábbi időkben, az ószövetség világában. Az alábbi fejtegetésekben figyelmünket Jézus személyével és 1 A kérdés egyetemes jelentősége magyarázza meg, hogy nem ragaszkodhatunk szigorúan a bibliai-theologiai módszerhez, hanem apologetikai szempontból is foglalkoznunk kell vele. A kérdés elvi értékelésére nézve jó útmutatást ad Künneth tanulmánya: Das Wunder als apologetisch-theologisches Problem. Gütersloh, 1931. Szerinte a hangsúly azon van. hogy a csoda kérdését az eleven istenhitböl kiindulva tegyük vizsgálat tárgyává. A fordított út: a csoda meglétéről Isten meglétére és munkájára következtetni, jórészt eredménytelen fáradozás. Az élő istenhit alapján állva meglátjuk egyfelől az egyetemes kijelentésben a revelatio generálisban az általános csodát, mint amely a creatio continua-hoz tartozik és folytatása a világ teremtésének mint a világfenntartás és továbbélés csodája. De azután meg kell látnunk a revelatio speciálisban a különös, az egyes csodákat^ mint üdvtörténeti, gond viselési és ima meghallgatási csodákat. Az alábbiakban a tárgyalás során kitűnik e felfogással való rokonság, de a tőle való különbség is. A gazdag irodalomból megemlítjük még: Rupprecht: Das Wunder der Bibel Berlin, 1936. Hunzinger: Das Wunder, Leipzig, 1912. Titius: Natur und Gott Götlingen. 1926. Stange: Naturgesetz und und Wunderglaube Leipzig. 1914. Heim: Glaube und Leben. Berlin, 1926. c. müvét az egyes apologetikák és bibliai theológiák mellett.