Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.

Tájékoztató - BENCZÚR LÁSZLÓ: Emil Brunner: Der Kapitalismus als Problem der Kirche.

messziánizmus, Nietzsche emlékeztet a törvény és evangélium harcát vivó Pál apostolra, még inkább szembetűnő ez Proudhon .és Bakunin anarhizmusában, ez utóbbinál szenvedélyes és keresztyénségben nem talált meg, anarhizmusra emlékeztet a próféták harcára a királyok ellen, Krisztus gyü'ekeze.ének harcára a: impérium romanum ellen. Az az Isten pedig, akit az öntudatlanul is Istenkeresö orosz Bakunin gyűlöl, tjlajdonképen az ember zsarnoka és ellenségeként felfogott Istene egy megmerevedett, reakcionáriussá lett keresztyenségnek. Áll ez a szocializmus egy részéről, söt a kommunizmusról is, — ma már elég gyakran megállapított tények ezek —, ilyformán hozzá is tartoznak Krisztus ügyének történétehez. Ragaz müve k§t végletre figyelme tet minket: nem szabad evüági életformák kiteljesedésében és abszolútra fejlődésében álcázott keresztyéniébe, látni s viszont nem lehet immár a hagyományos kereszt/én vallási formákban a differenciálódott éLe et, az öntörvényűség felé ha'adó életterületeket visszaprimitive-á eni, illetve az új valóságokat nemlétezőknek venni. A keresztyén tanítás újreíogalmazása elei ki nem térhetünk, azt el nem odázhatjuk. t-erciinánd István Emil Brjmner: Der Kapitalismus als Problem der Kirche Kirchliche Zeitfragen sorozat 14. füzete. Zürich 1945. Brunner a kapitalista termelés és társadalmi rend ellen foglal állást, de fontosnak látja annak kifejtését, hogy rntért. Azért mert szerinte a kapitalista rendszer felforgatja Istennek a teremt 'sben adott rendjét. A .kapitalizmus a korlát nélküli magántulajdon elvével a dolgozót — bár papiron annak személyes szabadságát «lismeri — a valóságban megfosztja szab ad falijától és existenciájában kiszolgáltatja a töke érdekének, a termelés közösségi jellegét megszünteti; a munkás nem partner, nem személyiség a termelésben, csak eszköz és tárgy. Ezen a rendszeren végeredmnéyben nem változtat az, ha egyes kapitalisták akár erkölcsi meggondolásból, akár számításból bizonyos engedményeket tesznet a dolgozók felé. A kapitalista termelési és társadalmi rend okozta válságban a kommunista raid a magántulajdon köztulajdonba vétele, illetve álhmositása által igéri a kivezető útat. Csak két lehetősegeí lát. Vagy kapitalizmus, vagy kommunizmus, brunner szerint a problémának ez a beállítása he'ytelen. Szerinte a kommunista rend úgy oldja meg a kapitalizmus okozta válságot, hogy egy még nagyobbat idéz elő. A kapitalista rend sok hibája az üzemi és gépi erővel végzett termelésből származik. A gépi és üzemi termelés a kommunista renden belül is folyatódik viszont. Ujabb válságot idéz fel a kommunista rend a macántulajdon illetve a termelő eszközök államosítása által. Az állam igy szükségszerűen totálissá váük, a totális útiam pedig szintén szétrombolja a teremtésbe/z adott rendet — a személyi szabadságot és a közössége':. Szerinte a Biblia tanításához ke 1 visszatérni. Ez a tanítás hirdeti a magántulajdon elvét —(Ábrahám, Jób, Nábot) jelentős magántulajdonnal rendelkeztek) — de a közösség által és a közösség érdekében korlátozott magántulajdon elvét. Tehát nem a migántalajdont kell megszüntetni. amint a kommunizmus és csak más módszerekkel és más ütemben a szocializmus akarja, hanem: 1. A töke rendelkezési jogát ke 1 korlátozni az egész közösség és a közvetlenül érdekelt dolgozók érde kében. 2. A munkást a »lehetőség határa n belül« meg kell szabadítani attól, hogy csaK a termelés eszköze legyen és a termelés alanyává kell tenni. Bíunner szerint a kommunista szemlélet a tökének lényeges tulajdonságait emeli ki, de mégis absztrakt képet ad a kapitalizmus fejlődéséről A magántulajdon felhasználása nem azok szerint a törvényeit szerint alakult, ahogy azt a marxi tan felvá'zolta, mert a töke felhasználására máris rálépett a fentvázolt útra. Csak ezen az úton még nagy előrehaladást kell tennie. Az egyház hivatása sze rinte ennek az útnak, a kapitalizmusból kivezető és mágsem a kommunizba vezető útnak a megmutatása. Arról azonban nem szól, hogy ki terel\ vagy kik tere'ik és milyen eszközökkel, milyen módon erre az útra a termelést es a társadalmat.