Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Jézus az élet kenyere.

.meg az egész vitabeszéd summáját. Ehhez a rövid és önmagában nagyon világos szakaszhoz csatlakozik a második szakasz, a 36— 40. versek: Jézus Isten akaratát teljesíti, amikor befogadja azokat, akik hozzá jönnek. A 41. verssel új mozzanat lép föl a vita során: »zsidók« szólalnak meg. Ez mutatja, hogy az eddiginél is élesebbé válik a vita és hogy erősödik az ellenállás Jézussal szemben. A vitabeszédnek a 41. verssel kezdődő második fele is két szakaszra oszlik. Az első szakasz, (a 41—51. versek ) szerint a mennyből alászállott kenyér Jézus, annak ellenére, hogy kortársai ismerik »származását«. Jézus a saját testében az élet kenyere. Az 52—59. versig terjedő második szakasz arról szól, hogy Jézus csak úgy az élet kenyere, ha valóban esszük testét és isszuk vérét. ,Már az előző szakasz végének a szövegezése felébreszti a olvasóban azt a gondolatot, hogy Jézus az úrvacsorában válik a gyülekezet számára az élet kenyerévé. Az 52—59. vs.-eket az evangélista úgy szövegezi meg, hogy mintegy átízzik rajtuk mindaz az áldás, melyet a gyülekezet az íirvaesorából merít. A 60—65. versek lezárják a vitabeszédet. ; 6,32 Erre Jézus azt mondotta nekik: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én 33 Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Istennek 31 kenyere az, aki a mennyből száll alá és életet ad a világnak. Erre azt mondották neki : Uram, add nekünk mindenkor ezt a kenyeret! 35 Jézus így szólt hozzájuk: Én vagyok az életnek kenyere. Aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki hisz bennem, nem szomjúhozik meg sohasem. 36 De mondottam már nektek: láttatok ugyan engemet, de még37 sem hisztek. Akit nekem adott az Atya, mind hozzám jön, és 38 aki hozzám jön, azt nem taszítom el. Mert azért szállottam a!á a mennyből, hogv cselekedjem, nem a magam akaratát, hanem an39 nak akaratát, aki engem küldött. Aki engem küldött, annak akarata az, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, ha40 nem feltámasszam azt az utolsó napon. Mert ez az én Atyám akarata, hogy mindenkinek örök élete legyen, aki látja a Fiút és .hisz benne. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon. 32 ^ galileabeliek jelkivánására Jézus ünnepélyes nyilatkozattal felel : ez szolgál kiindulópontul a következő vitabeszéd számára. y>A mennyből való kenyeret nem Mózes adta«: már Zsolt. 78, 24 is azt hirdeti, hogy Isten »hullatott reájuk mannát eledelül«. Istennek ez az ajándékozása pedig nem a múltnak egy régen letűnt eseménye, hanem Isten most ad: »azAtya cd/a a valódi, mennyből való kenyeret.« Amit Jézus hallgatói csak a messiási üdvkor jelének gondoltak, az valóra válik: eljön az ófa s az most van, mert az ísten33 nek az ajándéka valóban kenyér. Ezt. mutatja, hogy »életet ad a vi-