Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.
Dr. KARNER KÁROLY: Jézus az élet kenyere.
ságot, így szólt- Fülöphöz: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehes6 seriek ezek? Ezt pedig azért mondotta, hogy próbára tegve öt. 7 Mert ő maga tudta, hogy mit szándékozott cselekedni. Felelte neki Fülöp: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég ezeknek, hogy mindegyi8 kük kapjon valami keveset. Mondotta neki egyik a tanítványok kö9 zül, András, Simon Péter testvére : Van itt egy gyermek, akinek' van öt árpakenyere és két halacskája. De mi ez ennyi embernek?! 10 Mondotta Jézus: Ültessétek ie az embereket! Azon a helyen nagy 11 fű volt. Erre à férfiak leültek, számszerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket és hálaadást mondva, kiosztotta a .letelepedetteknek; hasonlóan a halacskákból is kinek-kinek, amennyit 12 akart. Mikor aztán jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjé13 tek össze a maradék darabokat, hogy semmi kárba ne vesszen! Erre összeszedték és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből 14 való darabokkal, melyek megmaradtak az étkezőknél. Nos, amikor az emberek látták a jelet, melyet cselekedett, mondották: Valóban 15 ő az a próféta, aki eljövendő volt a világra. Ekkor Jézus felismerte^ hogy készülnek hozzá és meg akarják őt ragadni, hogy királylyá tegyék. Erre ismét visszavonult egymaga a hegyre. A 6. fejezetet az evangélista az 5.-hez hasonlóan építi fel: a fejezet elején elmondott csodához csatlakozik egy hosszú vitabeszéd, amely tárgya szerint a csodatettből indul ki. Hasonlít a 6. fejezet annyiban is az 5.-hez, hogy mindkettő szerint a zsidóság élesen szembefordul Jézussal. Mindkét fejezet döntést mutat be és döntés elé állít. Különbség azonban a két fejezet közt, hogy az 5. fejezet szerint a törvény m jatt, a 6. szerint pedig a csodatett miatt kerül sor a törésre Jézus és a zsidóság között. A jeruzsálemi zsidóság mereven ragaszkodik a törvényhez: szembefordul Jézussal,, mivel a törvényhez ragaszkodó kegyessége elutasítja Jézus fiúi méltóságából folyó messiási igényét. A galileai zsidóság haj'.andó Jézus csodáját elfogadni és lelkesedésében maga akarja Jézust messiási királynak kikiáltani. De szembefordul Jézussal, mikor Jézus nem m :arad meg a messiási várakozásnak az emberi vágyakat kielégítő síkján, hanem a hitnek az igényét támasztja velük szemben. A nagy kenyércsoda történetét mind a négy evangélista elmondja (v. ö. Márk 6, 32—44; Mát. 14, 13—21; Luk. 9, 10—17.) Ez a körülmény is mutatja, hogy ennek a történetnek kiemelkedő jelentősége van. Ezt a jelentőséget részben ennek a csodának a messiási reményei való kapcsolata adja meg, részben pedig az a döntés világítja meg, mely elé a csoda következtében nemcsak a galiieabeliek, hanem a tanítványok is kerülnek. A nagy kenyércsodán ak ez a jelentősége a szinoptikus tudósításból is kiviláglik még, ha nem is olyan világosan, mint ahogy azt a negyedik evangélista hangsúlyozza. Érdemes megfigyelni, hogy a szinoptikus tudósítás (különösen Márk.
