Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

Tájékoztató - DR. RAFFAY SÁNDOR: Újszövetség-fordításomról.

iskolák (nevelés) története a reformációtól napjainkig (Pozsony, 1917). Itt emiitendö még Fraknói (Franki) Vilmos régebbi műve: Hazai és külföldi iskolázás a XVI. században (1873). Theologiai síkon különösen két vonatkozásban foglalkoztak eddig nálunk Melanchthon hatásával: a mamagyarországi kryptokálvinista vitákKai kapcsolatban, valamint azzal a kérdéssel, hogy mennyiben vol Mal. ha:ása útegyenge:ö^e Magyarországon a svájci (helvét) reíormátori irar\y elterjedésének. Az e'őbbi kérdéshez tigyelembe veendő Ráth György: A felsömagyarországi kryptoká.v'nisták hitvitázó irodalmáról (Irodalomtörténeti Közlemények, 1892—93). — V. ö. még Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen I. (Bp. 1922) és Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története I. (Bp. 1926) megfelelő részeivel éfs irodalmi utalásaival. — Melanchthonnak a magyarországi helvét irányú reformácio útegyengetésében való döntő szerepét különösen Pokoly lózsef hangoztatta: Az erdélyi ref. egyház törienete I. (Bp. 1904). A problémát némileg enyhített beállításban újabban Asztalos Miklós vetette fel:. A witfcembergi egyetem és a magyarországi kálvinizmus (A Bécsi Magyar Történeti Intézet Evkönyve, 1932) és A wittenbergi egyetem magyar hallgatóinak nyelvismerete a XVI. században (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1932) c. tanulmányaiban. A kérdéshez hozzászólt még Sz. L. (Hegyen épített város. 1933. febr. 23. sz.), Zoványi fenő: A nyelvtudás viszonya a helvét relormációhoz (Emlékkönyv Balassa Józsefnek, 1934) és Révész Imre: Szempontok a magyar »kálvinizmus« eredetének vizsgálatához (Századok, 1934 és »Tegnap és ma és örökké...« Debrecen, 1944). Melanchthonnak a szerepét a magyarországi »kálvinizmus« kialakításában legújabban erősen korlátozza Bucsay Mihály: Szegedi Gergely debreceni reformátor,, a kálvini irány úttörője hazánkban (Bp. 1945) c. tanulmányában. Melanchthon szerepe és hatása a magyarországi reformáció történetében tehát még részletekben menően tisztázandó feladata hazai egyháztörténetírásunknak. Jó lenne, ha a mostani évforduló ösztönzést adna ennek az érezhető hiánynak a .pótlására. Dr. Wieg/an D-ezsö. Újszövetség- ordításcmrol 1896 október első hetében foglaltam el a pozsonyi egyetemes theoloeiai akadtmiáh az újszövetségi írásmagyarázat tanszékét. Az első tárgyam János evangélioma vot. Ettől tOgva. m nd a mai napig úgyszólván napi foglalkozásom volt az újszövetség. Irata't egyenként behatóan v zsgálgattam és tanulmányoztam. Ma, ötven esztendő elmúltával Isten kegyelméből végre pontot tehetek a tanulmányozás és vizsgálgatás végére. Nem minlha teljesen befejezettnek mondhatnám munkámat, hanem mert időm e fötldön lassanként lejár s erőm is fakónként töredezik. Nemsokára napvilágot 1 át majd fordításom. Hiszem, megengedi még az én jó Istenem, hogy hosszú időn át soha el nem fáradó kitartással végzett munkám gyümölcsét készen láthassam. Lesznek benne szokatlan formák, talán újítások is, de lesznek helyesbített értelmezése« is. Helyénvalónak tartom, hogy ezekről rövid tájékoztatót közöljek. Fordításomban a fősúlyt a megérthetöségre helyeztem. Az Újszövetség ira a.t a ma nyelvén a ma emberének kell megszólaltatnunk. Lehetőleg arra törekedtem tehát, hogy az az. evangélisták és apostolok írásait úgy szólaltassam meg, amint azt magák írták volna meg, ha magyaral írtak volna. így is sokszor kellett megalkudnom a szinte leküzdhetetlen nehézségekkel. Igyekeztem ugyan a szótári értelem érvényesítésére is, tíe elsősorban és kiváltképpen azt tartottam szükségesnek, hogy a szent könvvek olvasói na többet és ne kevesebbet, se mást ne értsenek, mint amil és amennyit az írók akartak értetni. Eröszakot azonban még e jógosult