Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.
Tájékoztató - DR. RAFFAY SÁNDOR: Újszövetség-fordításomról.
nyelvén szólok is, de nincs bennem szeretet, zengő érc és pengő cimbalom lettem. Az eredetiben nincs szó hasonlításról. Még csak pár rövid példát közlök ía fordításokban mutatkozó eltérések szemléletére. Lukács 18,1—8. Károliban így hangzik: Monda pedig nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell és meg nem restülni, mondván: Volt egy bíró egy városban aki Is'ent nem 1 félt és embert nem becsült. Volt pedig íabban a városban egy özvegyiasszony és elméne ahhoz mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. Az pedig nem akatá egy ideig, de azután mondá ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök, mindazáltal mivelhogy nékem terhemre v^n ez az özvegyasszony, megszabadítom őt. hc^ szüntelen reám járván ne gyötörjön engem. Moindá pedig az Ür: Halljátok mit mond ez a hamis bíró? Hát (az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért akik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön? Az eredeti szöveg pedig ezt mondja: Példázatot mondott nekik arról, hogy szünetnélkül kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Ezt mondta: Volt egy városban egy bíró. aki Istent nem félt, embert nem becsült. Volt ugyanabban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és így szólt: Szolgáltass nekem igazságot az ein ellenfelemmel szemben. Az egyideig vonakodott, de azután így szólt magában: Noha Istent nem félek,embert nem becsülök, mégis igazához segítem ezt az özvegyet, mert terhemre van, különben örökké idejár és gyötör. Az Ür azt mondta: Halljátok amit ez a gonosz bíró beszél? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak, akik hozzá éijelnappal kiáltanak és nem könycriül-e rajtuk? Mondom nekteík, igazukhoz juttatja őket hamar. Mégis, ha az Emberfia eljön, talál-e majd hitet a földön? í. Timotheus 3.1—7 a Károü fordításában így hangzik: Igaz ez a beszéd: ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván. Szükséges annakokáért, hogy a püspök .eddhetetlen Itegyen, egy feleségű férfiú. józan, mértéKletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos; nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó, hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja minden tisztességgel; (mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni', mimódon visel gondot az Isten egyházára?) Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván az ördög kárhozatába essék. Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól, hogy gyalázatba és az ördög tőribe ne essék. Az eredeti szöveg pedig) ezt mondja: Hiteles beszéd ez: ha valaki felvigyázóságra törekszik, jó munkát kíván. Kell tehát, hogy a felvigyázó • egyen feddhetetlen, egyiszeirnősüfő férfi, józan, szerény, rendes, vendégszerető, tanítanitudó, nem borozo, nem veszekedő, hanem szelíd, békés, nem pénzéhes; aki az ő házát jól vezeti és akinek engedelmes, teljesen tisztaéletű gyermekei vanak, — mert ha valaki a maga háza élén sem tud megállni, hogyan gondozhatná az Isten gyülekezetét! Ne legyen zsengehitű, nehogy felfuvalkodván az ördög ítéletére kerüljön. Viszont kell, hogy a kívüllévők jó véleménnyel legyenek róla, nehogy gyalázatba és az ördög tőrébe jusson. Merőben helytelennek tartom az episzkoposz szót a püspök szóval azonosítani. Levelünk írása i.dején még csak vének , és felvigyázók) presbiterek és episzkoposzok) álltak a gyülekezetek élén. Ugyanígy nem tartom helyesnek, hogy a zsidő páska szót a mi húsvétszavunkkal helyettesítik. Az evangéliomok írása' idején még nem vc'lt eg a húsvét ünnepe. Kérdés, hogy Pál apostol is I. Kor. 5,7-ben a mi húsvéti bárányunkról beszélve nem a zsidó páskabárányt érti-e? Azt hiszem igen mert különben az egybevétes sántítana. Helyesebb hát, ha az Üjtestamentoimban mindenütt megtartjuk a páska szót. Sok lényegbevágó és kevésbé lényeges változtatásra mutathatnék még rá. de talán ennyi is elég annak igazolására, hogy fordításomban kizáróan az eredeti szöveghez való ragaszkodás vezetett. D. Raff:/ y Sándor.
