Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

BENCZÚR LÁSZLÓ: Luther esketési könyvecskéje.

Az egyházi feladat,, lényegében, a házasság megáldása és az imádkozás. Ez benn történik, az oltár előtt". Az áldás azoknak a szentírási helyeknek a felsorolásából áll, amelyek a házasság teremtéséről (I. AI óz. 2:18—19.) a férfihoz (Efezus 5:25-29.) £s a nőhöz (Efezus 5:22—24.) intézett apostoli intelmekről, a házasságra mért kereszítről. (I. Mózes 3:16—19.) és végül arról szól, hogv Isten ezt az életformát tetszéssel fogadja és megáldja. (I. Mózes 1:27—28.) Itt látszik világosan, hogy az egész Traubüchlein mögöjt menj nyirc ott van az egyház és az állam viszonyának lutheri látása, c kettőnek egymástól pontosan elhatrárolt volta. A gyülekezeti lelkész, akit Luther szivesen nevez püspöknek, azért vállal lényegében nem reá tartozó tevékenységet, hogy ezzeí a házasság szent voltára így is .felhívja a figyelmet. Luther elótt ijfct pedagógiíai szempont s nem egyházpolitikai, hatalmi szempbnt áll. Azt akarja, »hogy a fiatalság tisztelettel .tekintsen rá. és tanulja meg tiszteletben tartani ezt az életformát, amely Isten munkája és parancsa, ésjfne bolondozzék vele olyan szégyenletesen, kinevvetve, gúnyolva és mindenf éleiképpen könnyelmüsködve, mint .ahogy eddig szokásban volt, mintha ugyan játék, tréfa lenne házasságot kötni és megesküdni. Akik először rendelték el, hogy a vőlegényt és a menyasszonyt a templomba kell vinni, azok nem gúnyból tették, hanem azért, mert nagyon komolyan gondolkoztak róla. Kétségtelen, hogy Isten áldásáért és az imádságért tették, 'és nem azért, hogy komédiát, vagy majomparádét űzzenek.« i Visszatérve az elején felvvetett kérdésekre, a következő fedeletekre lehet eliütni: 1. Az eskütételről azt kell megjegyezni, hogy az lényegétben nem tartozik az esketési szertartáshoz. Ennek lényege a házasfelek megáldása és az imádság. A polgári házasságkötés bevezetésekor az egyház voltaképpen visszaadta az államnak azt a feladatát, amelyet éppen a felekezeti különbségek miatt az egyház nem tudott igazságosan betölteni. Az eskü e^vszeriien bennemaradt eskeítési formulánkban az egyházi házasságkötés megszűnte után is. 2. Hagyjuk el tehát az esketés't? — Elvileg következetes lenne és nincs is akadálya. Jelenleg azonban azt a hatást keltené, mintha az egyház hivatalosan is helyeselné azt a laza házassági etikát, amelyet az állam jelenleg képvisel. Az eskühöz azért ragaszkodnak ma sokan, mert benne azt látják megerősítve, hogy a házasélet isteni rendelés és szent dolog. Agendánk is edt a kitételt alkalmazza: esküvel megerősíteni. '> IIa azonban a házastársak nem a polgári házasság megkötésével egy időben áldatják meg házasságukat, hanem esetleg évek multán, akkor semmi értelme sincs az eskü elmondatásának. ,Aa eskütétel ilyenkor a^t a látszatot kellene, mintha házasságuk eddig nem lett volna házasság, ez pedig evangélikus felfogás szerint nem helytálló. Ilyen esetekben Lutherhez hasonló módon kellene» e;!járni és annak a megállapítása után, hogy a „polgári házasságéit megkötötték, igével és imádsággal megáldani házasságukat.