Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.

GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.

Vacsorától a bűneikben megkötötteket és ezért nem gyakoroljuk a kötőkulcs hatalmát személyesen. Ebből az utóbbi szempontból feltűnő a különbség- az oldó-, ill. a kötőkulcs használatunkban. A gyónókra vonatkozó személyességet illetően üagyformán járunk el mind a két kulcsnál, de a magunkra vonatkozó személyesség szempontjából nem. Mert az oldásnál még ezt mondjuk: »én hirdetem...«, de a kötésnél már nem »én hirdetem«, hanem »az Urnák Szentlelke hirdeti«, hogy] a bűnök megtartatnak. így aztán »nagyszerűen« kikerüljük az egyházfegyelembe sodródás veszélyét, de annak az árán, hogy meghamisítjuk az igét. Mert kinek adta Krisztus a kötőkulcsot, a Szentléleknek, vagy nekünk? Az ige szerint nekünk, mert nem azt. mondta, hogy amit a Szentlélek megköt a földön, az kötve ' lesz a mennyben,, hanem azt, hogy »amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen.« Ekkor pedig nekünk kell a kötőkulcsot személyesen használnunk. Személyesen abban az értelemben is, hogy »én hirdetem«, de személyesen olyan módon is, hogy akit megkötünk, az aztán tudja minden félreértés nélkül, hogy meg van kötve. Az egyházfegyelmet tehát a kötőkulccsal kapcsolatban elkerülnünk nem lehet. 1 Ezért Luther nemcsak azt hangsúlyozza, hogy a kötőkulcs kegyelmi eszköz, hanem ugyanekkor azt is megemlíti, hogy nekünk ezzel a kulccsal fegyelmeznünk kell. És ha ezt komolyan vesszük, azt mondja, akkor ennek a kulcsnak szerfelett sok tennivalója akad, »mert a keresztyének között akad néhány durva, gonosz lélek és vad ember, úgy hogy ezen hamis keresztyének miatt a kegyeseknek se nyugtuk, se békességük nem lehetne, lia a kötőkulcs a maga ostorával elő nem állana és ha merő kegyelmet és biztonságot tapasztalnánk. Még akkor is elég gond szakad ránk, ha még oly erős, és nagy is ez a büntetés és ítélet. A vaskemény kötőkulcs tehát nagy vigasztalás, védelem, várfal a jámbor keresztyéneknek a gonoszokkal szemben és a mellett még maguknak a gonoszoknak is üdvös orvosság, haszon és jótétemény, habár a testre nézve félelmetes és kellemetlen is.«

63 • Hitvallási irataink ugyanezt mondják és kívánják. Amikor tehát én a kötőkulcsnak az absolutionkból való eltávolítását kívánom, akkor ezt nem azért teszem, mert lehetetlennek tartom, hogy bárkit is megkössünk bűneiben, lianem ezt azért sürgetem, hogy az oldókulcs valóban oldó-, a kötőkulcs .pedig valóban kötőkulcs lehessen. Szükséges, természetesen, hogyha erre az útra lépünk, hogy a kötőkulcs problémáival külön is foglalkozzunk; azonban erről most »a feloldozás« miatt le kell mondanunk, lévén »a feloldozás« nem »megkötés«. Ezzel nagyjából a kulcsok hatalmával kapcsolatban mindazokat a problékat felvetettem, amelyeket a jó absolutio érdekében minél előbb tisztáznunk kell. Grűnvalszky Károly. A dolgozat közlését legközelebbi számunkban folytatjuk. Hátra van még a felvetett kérdések utolsója:- beletartozhatik-e a közgyónás és a feloldozás a liturgiába? A szerző határozott igennel felel. (Szerk.) 6

8 L. 32. jegyzet, 160. láp.